IC - (Integrated circuit) Integrált áramkör
IHF - (Institute of High Fidelity) - New York-i intézet, amely a hifi-készülékek mérési eljárásait rögzítette.
Illesztés - a különféle, egymással összekapcsolandó készülékek ki-, illetve bemeneteinek összehangolása, elektromos értelemben. Ha az illesztés hibás, csökkenhet a jelszint, torzítások vagy frekvenciaátviteli hibák is felléphetnek. A hifi-készülékeket csaknem kivétel nélkül az úgynevezett feszültséggenerátoros elv szerint illesztik, amikor is a "fogadó" készülék bemeneti, másnéven terhelő ellenállása lényegesen nagyabb, mint a jelet adó készülék belső (forrás) ellenállása. Ily módon a jelforrás üresjárási feszültsége gyakorlatilag teljes mértékben a felhasználónál jelentkezik, és több felhasználó is csatlakozhat ugyanarra a forrásra, anélkül, hogy a jelszint csökkenne. A forrás kimenőfeszültségének el kell érnie, vagy meg kell haladnia a fogadó készülék minimális bemenő feszültségét a teljes kivezérlés eléréséhez. Kivételt képez a magnók szabványos ötpólusú felvétel/lejátszás csatlakozója. Itt az úgynevezett áramgenerátoros elvet alkalmazzák: a forrás (erősítő) igen nagy belső ellenállása áll szemben a magnó igen kis belső ellenállásával.
Illesztőtranszformátor - lásd Hangszedők, illetve Transzformátorok
Impedancia - frekvenciafüggő, váltakozó áramú ellenállás. Komplex jelenség: ellenállás, kapacitás és induktivitás ötvözete. A különféle készüléktípusok be- és kimenő impedanciáját szabványok rögzítik.
Impulzusátvitel - Készülékeinknek nemcsak az egyenletes, folyamatos jeleket, hanem a jel szélsőségesen gyors változását, az úgynevezett impulzusokat is közvetítenie kell. (A zene: impulzusok sorozatai) Az impulzusátvitel önmagában egyesíti a frekvencia-, illetve fázisátvitel jellemzőit, amennyiben úgy is definiálhatjuk, mint pontosan megszabott jelnagyság átvitelét pontosan előírt idő alatt.
Impulzusterhelhetőség - lásd Terhelhetőség
Induktivitás - tekercsek jellemzője, amely a tekercs méreteitől, alakjától és mágneses permeabilitásától függ. Mértékegysége a henry (H).
Integrált áramkör - miniatürizált, bonyolult áramkör, amelynek összes elemét egyetlen apró "chip"-re, azaz szilícium kristályra maratták. Ezek a csupán néhány négyzetmilliméteres "chip"-ek akár százezernyi építőelemet (tranzisztort, diódát, kondenzátort, ellenállást) is tartalmazhatnak.
Interleaving - módszer, amellyel a digitális rendszert felkészítik a hibajavításra. Az eredetileg összetartozó adatszavakat egy bizonyos logika szerint összekeverik (interleaving = behelyezés), és ebben a sorrendben rögzítik. Ha tehát valahol kiesés lép fel, nem egyetlen, teljes szó vész el, hanem több szónak egy-egy részlete. A hiányzó részleteket logikai úton rekonstruálják, s végül visszaállítják az eredeti szórendet.
Intermoduláció - két vagy több jel egyidejű átvitelekor általában nemkívánatos összeg-, illetve különbségjelek is megjelennek a műsorban. Ezt torzítás gyanánt észleljük. Mérésére két egyidejű, tartós (színuszos) mérőjelet alkalmaznak. Nyilvánvaló, hogy ez nem modellezi elég pontosan a valóságot, hiszen a zene nem ilyen jelekből áll, hanem rendkívül gyorsan változó, rendkívül összetett jelekből, amelyeknek átvitelekor az erősítő további, még kellemetlenebb torzításfajtákat produkál. A tranziens, azaz átmeneti jelenségek nyomán keletkező torzításokat tranziens intermodulációs torzításnak (TIM) nevezik.
Interpoláció - Logikai eljárás, amelyet a digitális jelátvitel során alkalmaznak, a kijavíthatatlan hibák elfedésére. A kiesett adatszót a szomszédos szavakból rekonstruálják, becslés alapján. A legegyszerűbb a lineáris interpoláció, amellyel csupán 1-1 szóból (a sérült szót megelőző, illetve az azt követő adatszóból) képeznek átlagot. Az interpoláció során olyan, nemkívánatos jelek is keletkeznek (interpolációs zaj), amelyek jellegüket tekintve a torzítás és a zaj közé esnek. Minél értékesebb a rendszer, annál kisebb az interpolációs zaj.
Ionsugárzó - különleges, membrán nélküli magashangszóró. Elektromágneses térben ívfényt keltenek, s az ionizált levegőt használják membrán gyanánt. Mivel ennek a "membránnak" a tömege és a tehetetlensége csaknem nulla, kivételesen jó a frekvencia- és az impulzus átvitele. Hátránya, hogy bonyolult és költséges.
Irányított antenna - lásd Antennák
Iránykarakterisztika - lásd Mikrofonok
J
Jack - amerikai eredetű, koncentrikus elrendezésű hangfrekvenciás csatlakozótípus. Általánosan használt típusainak átmérője 2,5 - 3,5 - 6,3 mm.
Jel-idegenfeszültség arány - A hasznos és a zavaró jel aránya, decibelben kifejezve, amikor is a zavaró jelet az egész hangfrekvenciás tartományban figyelembe veszik (nem használnak súlyozó szűrőt). Ez az érték tehát magasabb, mint a Jel-zaj arány.
Jelváltozási sebesség - (slew-rate) - erősítők jellemzője: milyen gyorsan tudják követni a jelfeszültség hirtelen változásait.
Jel-zaj arány - A hasznos és a zavaró jel közötti arány dB-ben megadva. Abban tér el a Jel-idegenfeszültség-aránytól, hogy figyelembe veszi az emberi hallás karakterét is. A jel-zaj-arány mérésekor szabvány szerinti, súlyozó szűrőkkel csökkentik a legmélyebb és a legmagasabb frekvenciájú zajokat, mert azokra az emberi fül kevésbé kényes. Ez a mérés tehát általában kedvezőbb eredményt mutat, mint a Jel-idegenfeszültség-arány.
Jitter - hibajelenség a digitális hangtechnikában: "lebegés" a digitális jelfolyamban, miáltal bithibák következhetnek be.
