Balansz-szabályzó - az erősítő bal és jobb csatornájának hangerejét szabályozza egymáshoz képest. Pontosan középre állíthatjuk vele a "sztereo színpadot", akkor is, ha a szoba akusztikája aszimmetrikus, vagy ha a hallgatóság nem pontosan középen ül, illetve, ha a műsoranyag két csatornája nem egyforma hangerejű.

Basszreflexdoboz - lásd Hangsugárzók

Basszus - Mélyhangtartomány.

Bázisszélesség - a két hangsugárzó egymástól való távolsága; a sztereó "színpad". A bázisszélesség a szoba akusztikájától és a lejátszóberendezéstől is függ. Első megközelítésnek képzeljünk el egy egyenlőoldatú háromszöget: ennek csúcsaiban helyezkedik el a két hangsugárzó és a zenehallgató személy. Általában mindig adódik egy optimum, egy "sztereó szék", egyetlen személy számára, tehát érdemes kísérletezni.

Befutószalag - a magnószalag két szélén felragasztott, strapabíróbb, általában színnel is jelölt szalag, amely jobban elviseli a ki-befűzéssel járó igénybevételt, mint a tényleges magnószalag.

Bekapcsolási áramkorlátozó - a transzformátorok és a tápegység kondenzátorai a bekapcsolás pillanatában igen nagy áramot vesznek fel, s az áramlökés kioldhatja a lakás (vagy a készülék) biztosítékait. Ezért az áramfelvételt egy előtétellenállással korlátozzák.

Belt Drive - lásd Szíjhajtás (angol), lemezjátszóknál, magnóknál.

Bemenet - minden olyan csatlakozás az erősítőn, magnón stb., amelyen keresztül a készülék elektromos jelet fogad valamely másik készüléktől.

Bemeneti érzékenység - rádióvevők és erősítők jellemzője. Rádiókon az a legkisebb antennafeszültség µV-ban, amelyet valamely rádióvevő éppen fogadni képes, és elfogadható jel-zaj-arányt eredményez. Minél kisebb ez az érték, annál jobb a készülék. Az érzékenység monó üzemmódban körülbelül 20dB-lel alacsonyabb, mint sztereóban. Erősítőkön érzékenység gyanánt inkább a bemeneti feszültséget definiálják: ez az a millivoltban (mV) megadott feszültség, amely az erősítőt névleges kimeneti teljesítményig vezérli, ha a hangerőszabályozóját max. állásba hozzuk.

Bemeneti fokozat - a "tuner tunerje", a rádióvevő első fokozata, amely a nagyfrekvenciás antennajelet fogadja és feldolgozza.

Bemeneti impedancia - az erősítő bemenetének komplex (frekvenciától függő) ellenállása, amelyet csatakozáskor figyelembe kell venni, mert ez terheli a forrás kimenetét.

Betamax - a japán Sony cég által kifejlesztett és 1978-ban az európai piacon is bevezetett, házi használatra szánt videorendszer. Elsőnek ebben a rendszerben írták fel a ferdén sorakozó képcsíkokat sűrűn, tehát sorköz nélkül egymás mellé. A Betamax 1,87cm/s szalagsebességgel és 5,83m/s letapogatási sebességgel dolgozik. Kazettája kisebb, mint a VHS rendszer kazettája, műsorideje meghaladja a 3 órát. Nemrég továbbfejlesztették; egyebek között megjavították a képminőségét, de kompatibilis maradt a régebbi Betamax-szal. A Betamax piaci részesedése elmarad a VHS-é mögött.

Bias - lásd Előmágnesezés

Bielliptikus - lásd Tűgeometria

Bináris - kettes számrendszer szerinti érték. Mint ismeretes, a digitális technika a kettes számrendszerben dolgozik, tehát csak kétféle értéket ismer: az egyest és a nullát (a számítógép logikája szerint: "alacsony jelszint - magas jelszint").

Biradiális - lásd Tűgeometria

Bit - a digitális (logikai) információ legkisebb egysége. Bináris, tehát kétféle állapota lehet.

Bitszám - a digitális, "Pulse Code Modulation" (PCM) rendszerek 8-, 14-, 16-bitesek (stb.) lehetnek. Minél több a bit, annál pontosabban lehet meghatározni a digitálisan feljegyzett jel értékét, s annál finomabb lesz a felbontás (vagyis annál kisebb lesz a "hézag" az egyes jelszintek között). A magasabb bitszám magasabb dinamikának felel meg, és csekélyebb felbontási zajt hordoz. Minél magasabb a bitszám, annál nagyobb költséggel jár az A/D, a D/A átalakító és a többi áramkör megépítése is, azonkívül annál nagyobb tárolókapacitásra van szükség. Megkülönböztetnek (például) valódi és nem-valódi 14-bites rendszereket, mikor is a nem valódiak mondjuk 12+2 bitesek; az eredetileg 12-bites átalakítóhoz ilyenkor 2 pótlólagos bitet csatolnak (minden bit 6dB-lel növeli a felbontást). A nem-valódi rendszereknek magasabb a felbontási zajuk és a torzításuk is. Máskor a felbontást csupán akképp módosítják, hogy a digitális jelszintek "lépcsőit" egyenlőtlenül (nem-lineárisan) osztják el: a magasabb jelszintek közé durvább lépcsőfokokat iktatnak.

Brumm - brummogó zaj, amelyet leggyakrabban a hálózati feszültség beszűrődése okoz, frekvenciája ennélfogva (hazánkban) 50Hz vagy annak többszöröse. Általában akkor lép fel, ha nem elég jól árnyékoljuk az összekötő kábeleket, vagy rosszul földelünk egy-egy készüléket (esetleg egyenirányítás után nincs kellőképpen szűrve valamely készülék tápegysége).

Buffer-erősítő - speciális erősítőfokozat, amely nem a jelfeszültséget erősíti, hanem az egyes fokozatok elválasztását szolgálja. Elektromos szempontból nézve, egy rádióvevő (mondjuk) 5 kiloohmos kimenőellenállása a buffer közbeiktatása után néhány ohmra csökkenthető. Ennélfogva redukálható a bemenetek, illetve a csatorná közötti áthallás.

Burst hiba - a digitális technikában gyakorta használatos fogalom. Csomagszerűen fellépő hibákat jelöl, ellentétben az egyedi, véletlenszerű hibákkal.

Bypass - azt jelenti, hogy a bejövő jelet érintetlenül vezetjük át az erősítőn (vagy más készüléken).

Byte - az adategység angol elnevezése. Egy byte: 8 bit.