Magashangkivezérelhetőség - magnók és magnószalagok jellemzője: mennyire képesek magas felvételi szinten is feldolgozni a magas frekvenciákat.
Magashangszóró (magassugárzó) - A hangsugárzó rendszernek azt a hangszóróját nevezik így, amely körülbelül a 3 kHz feletti frekvenciákat sugározza.
Magnófejek - a magnók azon alkatrészei, amelyek a magnószalagot felmágnesezik, illetve a magnószalagra felvitt programot "leolvassák". Háromféle funkciójuk van, ennek alapján háromféle magnófejet különböztetünk meg. A felvevőfej az elektromos jelet mágneses információvá alakítja át, a lejátszófej a mágneses információt visszaalakítja elektromos jellé, a törlőfej pedig megszünteti a szalag mágneses állapotát. (A törlőfej a felvevőfej előtt helyezkedik el, és felvételkor kapcsolódik be.)
Magnószalag - szélesebb értelemben: mindennemű mágnesszalag, amelyen információt tárolnak. Szűkebb értelemben: hangrögzítésre szolgáló mágnesszalag. Általában vékony műanyag hordozórétegből és az arra felvitt, mágnesezhető részecskékből áll. E részecskék anyaga a leggyakrabban vasoxid ("normál", "Fe"), krómdioxid ("CrO2") vagy tisztafém ("metal"); a kettős mágneses rétegű vaskróm szalagot ma már nemigen gyártják. Elektroakusztikai tulajdonságaik eltérőek, ezért a magnókészülékeken szalagfajták szerint át kell kapcsolni az előmágnesezést, illetve a korrekciót. Modern kazettás magnók felismerik a kazettatest kivágásait, és automatikusan átkapcsolnak egyik szalagfajtáról a másikra.
Main amplifier - Teljesítményerősítő (angol)
Mains - Hálózati feszültség (angol)
Master - Mesterszalag (vagy a hanglemezgyártásban: présmatrica).
Master tape - Mesterszalag (angol)
Maximális kivezérelhetőség - a magnók nem egyforma mértékben képesek kivezérelni magnószalagot a mélyebb, illetve a magasabb frekvenciákon. Mélyfrekvencián harmónikus torzítás lép fel (főleg harmadik harmonikus), magas frekvenciákon viszont a szalag mágnesrétege telítésbe megy, a felvétel komprimálódik (lásd kompresszor): a szint csökken, mert az energiának csak egy része kerül fel hangfelvétel formájában a szalagra. A magas- és a mélyhangok arányát (miként a magnófelvétel legtöbb paraméterét is) az előmágnesezés határozza meg: ha az előmágnesezés viszonylag magas, csökken a mélyfrekvenciás torzítás, alacsonyabb előmágnesezés esetén viszont javul a szalag magashangátvitele, kivezérelhetősége.
Mágneses hangszedő - lásd Hangszedők
Mágneses indukció - lásd Elektromágneses indukció
Mágnesfolyadék - különlegesen csekély viszkozitású olajjal itatott, egészen finom vaspor, amelyet a magashangszórók légrésébe juttatnak, s elvezetik vele a csévében fejlődő hőt. A hangszórónak ezáltal megnő a terhelhetősége. A mágnesfolyadék mechanikai úton is csillapítja a hangszóró önrezonanciáját.
MC - Moving Coil - Mozgótekercses hangszedő - lásd Hangszedők
MC-előerősítő - lásd Előerősítő, Hangszedők
Membrán - a hangszóróknak vagy fejhallgatóknak az a része, amely az elektromos jel rezgésének ütemében mozgásba hozza a levegőmolekulákat, illetve a mikrofonoknak az a része, amelyet a levegő nyomásváltozása mozgásba hoz.
Mesterszalag - eredeti, "originál" magnófelvétel, amelyről kópiákat készíthetnek vagy (a hanglemezgyártásban) lakklemezt vághatnak.
Metál - lásd Magnószalag
Mélyhangszóró - a mélyhangok átvitelére szolgáló hangszóró valamely hangsugárzó rendszeren belül.
Mélyvágó szűrő - erősítők szolgáltatása: az alacsony frekvenciás zajokat (például a lemezjátszók dübörgését, a lépészajt stb.) nyomja el.
Mikrofonok - elektroakusztikai átalakítók: a hangrezgéseket alakítják át elektromos jellé. Főbb típusaik a dinamikus, a kondenzátor, az elektrét, illetve a szalagmikrofonok. A dinamikus mikrofon az elektromágneses indukció elvén működik (a membránt mozgató tekercs egy mágnes köralakú légrésébe merül). Előnye ennek a mikrofontípusnak, hogy megbízható, viszonylag ütésálló és olcsó. A kondenzátormikrofonban egy kondenzátor egyik fegyverzetét képezik ki membrán gyanánt. Hangnyomásra a membrán mozgásba jön, s a zene ütemében megváltoztatja a rendszer kapacitását. Mivel így csak igen kicsiny jelfeszültség keletkezik, s ez roppant érzékeny a külső zavaró terekre, már magában a mikrofonban fel kell erősíteni, az erősítőhöz pedig tápfeszültségre, tápegységre is szükség van. Ez a mikrofontípus tehát bonyolultabb, sérülékenyebb, kevésbé praktikus, azonkívül drága, viszont a minősége elsőrangú, ezért professzionális célokra általában ilyet használnak. Az elektrétmikrofon a kondenzátormikrofon egyszerűbb változata. Végül a szalagmikrofonban a membrán és a tekercs szerepét egy leheletnyi alumíniumszalag játssza, ezt függesztik fel mágneses térben. Ez a konstrukció is jobb a dinamikusnál, de nem annyira "strapabíró". Megkülönböztetik a mikrofonokat nemcsak felépítésük, hanem iránykarakterisztikájuk szerint is, vagyis hogy milyen irányból mennyire érzékenyek a hangnyomásra. A gömbkarakterű mikrofonok minden irányból nagyjából egyforma mértékben érzékelik a hangnyomást, ennélfogva egyenletes az iránykarakterisztikájuk. A vesekarakterisztikájúak az elölről érkező hangot érzékelik a legintenzívebben, a hátulról jövő hangot csak alig-alig. (Méginkább jellemző ez az úgynevezett hiper- vagy szupervese-karakterű mikrofonokra.) A "nyolcas" karakterisztikájú típusok elölről és hátulról "hallanak jól", oldalirányban pedig szinte "süketek". A stúdiótechnikában mindegyik íránykarakterisztikának megvan a maga alkalmazási területe.
Minimálfázis - olyan rendszer, amelynek tervezésekor egyaránt tekintettel voltak az amplitúdó-, illetve a fázis-frekvenciaátvitelre. Ennek következtében hűséges impulzusátvitelre képesek.
Mintavétel - a digitális technikában az átvinni kívánt analóg jelet másodpercenként igen sokszor kell letapogatni, hogy pillanatnyi állapotát megvizsgálhassák, egész számokkal fejezhessék ki ( Felbontás ), s ettől kezdve számítástechnikai módszerrel kezelhessék. A jelenleg használatos digitális rendszerek közül a CD-játszókban például másodpercenként 44100-szor vesznek mintát, vagyis a mintavételi frekvencia itt 44,1kHz. A mintavételi frekvenciának legalább kétszer meg kell haladnia a felső határfrekvenciát; a 44,1kHz-es mintavételi frekvencia kb. 20kHz felső határfrekvenciát enged meg. A felső határfrekvencia fölötti maradványjeleket el kell távolítani ( Aliasing-szűrő ); minél magasabb a mintavételi frekvencia, annál egyszerűbb szűrők is megfelelnek, miáltal kevésbé torzul el a csoportfutási idő. Erre alapozzák az úgynevezett túlmintavételezés módszerét. A digitálisan feldolgozott műsor mindenkori feszültségértékeit a mintavételi frekvencia többszörösével tapogatják le, ezáltal a maradványjelek is többszörös frekvencián jelentkeznek, tehát az aliasing-szűrőnek nem kell annyira drasztikusan közbeavatkoznia. Az aliasing-szűrő mindenképpen 20kHz-től iktatódik be, és ha nem alkalmaznak túlmintavételezést, akkor "sietnie kell": 1/6 oktávon belül, tehát 22kHz-en már ki kell fejtenie teljes hatását. Ezzel szemben 4-szeres túlmintavételezés esetén a szűrő "ráér" egészen 176kHz-ig, ahol is már teljes meredekséggel kell vágnia. Általános tapasztalat szerint a csupán 14 bit kvantálású, de négyszeres túlmintavételezésű rendszerek jobban beválnak, mint a 16 bites rendszerek túlmintavételezés nélkül. A túlmintavételezés technikája nem korlátozódik a lejátszó készülékekre (tehát a D/A áramkörökre). Felvételkor, az A/D átalakításakor is alkalmazható.
Mixer - lásd Keverőasztal.
MM - Moving Magnet - Mozgómágneses hangszedő - lásd Hangszedők
Modul - olyan áramkör, amely egy készüléken belül önálló funkciót lát el, és önállóan cserélhető egységet képez. Ha valamely készülék jól elkülöníthető modulokból épül fel, akkor az esetleges hibát igen gyorsan el lehet hárítani olyképpen, hogy egyszerűen kicserélik a hibás modult.
Moduláció - az elektromos jel megváltoztatása bizonyos meghatározott rendszer szerint. A rádiózásban azt értik moduláción, hogy a hangfrekvenciás műsorjelet nagyfrekvenciás vivőhullámra ültetik (azaz a vivőhullámot a műsorjel ütemében változtatják). A rádióvevők ezt a modulált vivőhullámot fogják fel, s demoduláció útján visszanyerik belőle az eredeti műsorjelet. amplitúdó-moduláció (AM): a hosszú-, közép- és rövidhullámú rádiózásban alkalmazott modulációs módszer, amikor is a vivőhullámnak az amplitúdóját változtatják a hangfrekvenciás jel ütemében. Frekvencia-moduláció (FM): az URH tartományban alkalmazott modulációs módszer, amikor is a vivőhullámnak a frekvenciáját változtatják a műsorjel ütemében.
Modulációs zaj - mindennemű moduláció velejárója. Az analóg magnókon a modulációs zaj kevéssé zavaró, inkább csak elfátyolozza valamelyest a műsorjelet, főleg a komplex zenei részeken. A digitális technika modulációs zaja, a felbontási zaj kellemetlenebb, érdes karakterű granulációs zaj, de a jóminőségű készülékeken igen csekély.
MOL - Maximum Output Level. Az a maximális mágnesezettség, amelyet valamely szalag tárolni képes. Többnyire a közepes frekvenciasávban, 315-1000 Hz-en mérik, 3% torzításig vezérelve a magnószalagot.
Monitorozás - lásd Magnófejek
Monó - egycsatornás hangátvitel. A teljes hanginformációt egyetlen csatornán közvetítik. Térhatása értelemszerűen nincs.
Motional Feedback - mozgásvisszacsatolás. Olyan eljárás, amellyel javítani lehet az aktív hangsugárzók frekvenciaátvitelét, csökkenteni harmonikus torzításukat. Az a lényege, hogy a hangszóró membránjának mozgását ellenőrzik, általában oly módon, hogy parányi gyorsulásérzékelőt szerelnek a membránra. Az arról nyert jelet egy elektronika folytonosan összehasonlítja az eredetivel, felméri a hibát, abból korrekciós jelet képez, s azt az erősítőre juttatja.
Mozgótekercses hangszedő - lásd Hangszedők
Mozgómágneses hangszedő - lásd Hangszedők
Moving Coil - mozgótekercses hangszedő - lásd Hangszedők
Moving Magnet - mozgómágneses hangszedő - lásd Hangszedők
MPX-szűrők - az FM-Multiplex rádióadás 19kHz-es pilotjele megzavarhatja a magnók Dolby zajcsökkentő elektronikájának működését. Hogy ezt a veszélyt elhárítsák, minden Dolbyval ellátott magnóba beépítik az MPX-szűrőt.
Multipath - visszaverődés révén többszörösen vett antennajel. A visszaverődések nem egyszerre, hanem időben eltoltan érkeznek, s ezáltal torzítást okoznak.
Multiplay - magnófelvételi technika: az egyik csatornára már felvett jelet átmásolják a másik csatornára, miközben újabb műsort kevernek hozzá. (Például: előre felveszik a gitárkíséretet, majd hozzákeverik az énekes hangját.) A multiplay természetesen többször is megismételhető, miáltal egyre több hangszer vagy énekes hangját vihetjük fel a szalagra, de nyilván csak a legutoljára felvett szólam hangminősége tesz teljes értékű, a többi szólam csupán másolat (vagy a másolat másolata). A multiplay tehát a kétcsatornás - házi - magnók technikája. A stúdiókban a soksávos magnók fölöslegessé teszik a multiplay-módszert.
Multiplex - lásd FM-Multiplex
Munkapont - meghatározza valamely aktív elem, például a tranzisztor feszültségét, s ezzel a nyugalmi áramot, amely akkor mérhető, ha éppen nincs műsorjel. Ha a tranzisztort kivezéreljük, az áram és a feszültség a munkapont körül ingadozik, a zene ütemében. Nyugalmi áram nélkül a jel eltorzulna.
Muting - némítás, zajelnyomás. A rádiózásban az állomások közötti zajt nyomják el vele. Mértékét nagyon pontosan kell beállítani, mert nemcsak a zajt nyomja el, hanem a gyönge térerejű adókat is némíthatja. Az erősítőkön: általában egy nyomógomb, amellyel a hangerőt átmenetileg lehalkíthatjuk, anélkül, hogy elállítanánk a hangerőszabályzót. A CD-játszókban: a hibás működéskor fellépő zajt némítja. Muting-áramkörök nyomják el, továbbá, szinte minden készülékben a kapcsolási zajokat.
Műfejes sztereofónia - sztereó hangfelvételi technika. Különleges kelléke az úgynevezett műfej, amely az emberi fejet imitálja; ennek "hallójárataiban" helyezik el a mikrofonokat. A műfejes sztereofónia, ha a felvételt fejhallgatóval hallgatjuk vissza, egészen különleges effektusokra képes (noha nem tudja kiküszöbölni a fejhallgatóknak azt az eredendő hátrányát, miszerint nem tudják érzékeltetni a "színpad" középpontját).
MW - középhullám (angol, német)
