Effektív (hangkar)tömeg - képzetes érték: az a tömeg, amelyet a hangszedőtű "érez", amikor a hangkar-hangszedő rendszert továbbmozdítja. Az effektív tömeg nem azonos a hangkar tényleges tömegével. A hangkarhoz például különféle tömegű ellensúlyt használhatunk. Minél könnyebb az ellensúly, annál hátrább kell tolnunk, hogy kiegyensúlyozhassa a rendszert; a hangkar tömege eközben változatlan, az effektív tömege viszont megváltozik.

EFM - (Eight to Fourteen Modulation) - kódrendszer a digitális hangrögzítésben, azon belül a CD-technikában. Minden 8 adat-bitet 17 bit formájában rögzítenek, de ez utóbbiakból csak 14-et használnak. Ez a rendszer viszonylag alacsony felvételi adatsűrűséggel is egyszerű szinkronizációt tesz lehetővé.

Egyenáramú erősítő - (DC, Direct Current Amplifier) -olyan erősítő, amelynek fokozatai szorosan követik egymást, megtakarítva a korábbi kapcsolásokban szokásos csatolókondenzátorokat. (Erre utal az úgynevezett ICL-technika elnevezése is: ICL = input capacitor less, azaz bemenő kondenzátor nélküli.) Kondenzátorok helyett szervó-erősítővel gátolják meg, hogy egyenáram vagy alacsonyfrekvenciás zavarjel jusson a következő erősítőfokozatra.

Egyenfutás-ingadozás - lásd Nyávogás

EIAJ - (Electronic industries Associaton of Japan) A japán szabványosítási intézet.

Ekvalizátor - Equaliser - kiegyenlítő, (equal - egyenlő), áramkör, amely megváltoztatja a hangkép frekvenciaeloszlását. Lényegében hangszínszabályzó, amely azonban a spektrumnak nem csupán a két szélét emeli vagy vágja-, hanem ugyanilyen módosításokat végez a frekvenciasáv egy-egy közbülső szakaszán is. Az egyszerűbb ekvalizátorok 5 szakaszra osztják a spektrumot, a profi készülékek gyakran 10 vagy éppen 27 sávosak (oktáv-, illetve tercszűrők), s nemritkán egyéb tudományuk is van, igy például változtatni tudják az emelés-vágás meredekségét, vagy (a parametrikus konstrukciók) jobbra-balra el tudják mozdítani annak középfrekvenciáját.

Elektret mikrofon - lásd Mikrofonok

Elektromágneses indukció - fizikai jelenség: ha tekercs mozog mágnes légterében (avagy a mágnes terét mozdítjuk el a tekercshez képest), akkor a tekercs kivezetésein feszültség indukálódik. Ezt az elvet hasznosítják csaknem minden hifikészülékben (hangszedők, hangszórók!), vagy legalább valamelyik részegységében.

Elektrosztatikus hangszóró - lásd Hangszórók

Ellenállás - a különféle anyagok kisebb-nagyobb akadályt: ellenállást képeznek az áram útjában. Az ellenállás függ az anyag fajtájától, a hőmérséklettől, a méretektől. Az ellenállás mint alkatrész az egyik alapvető építőeleme a híradástechnikai (és egyéb elektronikai) készülékeknek. Az ellenállások értékükben, terhelhetőségükben, kialakításukban, pontosságukban a legkülönbözőbbek lehetnek.

Ellensúly - egyensúlyban tartja a lemezjátszó hangkarját, kiegyenlíti a hangszedő súlyát. Többnyire az ellensúllyal állítják be a tűerőt is.

Elliptikus tűhegy - lásd Tűgeometria

Előerősítő - fogadja a különféle műsorforrások (lemezjátszó, CD-játszó, tuner, magnó stb.) jelét, felerősíti a feszültségüket, szükség esetén korrigálja a frekvenciaátvitelt (hangszínszabályzás), és a jelet végül továbbadja a teljesítményerősítőre. A nívósabb előerősítőket gyakran külön építik meg, nem vonják össze a teljesítményerősítővel. Fono-előerősítő: az az előerősítő-fokozat, amelyre csak a lemezjátszó használatakor van szükség (RIAA-korrektor). A legtöbb erősítőbe és előerősítőbe már eleve beépítik, de gyakran önálló készülék gyanánt készítik el. Elő-előerősítő (MC-erősítő, headamp): olyan erősítő-fokozat, amelyre csak a mozgótekercses hangszedőknek van szükségűk. Ez is gyakran külön egységet képez.

Előfok - előerősítő

Előkiemelés - (preemfázis) A magashangok szándékos, szabványos kiemelése, abból a célból, hogy lejátszáskor majd helyreállítják az arányokat, s ezáltal csökkenteni tudják a zajt. Előkiemelést alkalmaznak például az URH rádióadásban (de a hanglemez-technika RIAA-korrekciója is lényegében ugyanezt a célt szolgálja). A digitális, PCM készülékeket előkiemeléssel vagy anélkül is lehet használni, s lejátszáskor a gép általában önműködően áll rá a helyes üzemmódra. Az előkiemelést µs-ban (mikroszekundum) adják meg, de ez átszámítható kHz-re is.

Előmágnesezés - nagyfrekvenciás segédáram, amelyet a műsorjellel együtt juttatnak a felvevőfejre. Az előmágnesezés beállítja a magnószalag munkapontját, azaz optimális feltételeket teremt a magnófelvételhez. Az előmágnesezés befolyásolja a magnófelvétel szinte minden paraméterét (Érzékenység, Maximális kivezérelhetőség stb.).

Előválasztás - lásd Memória

Engedékenység - hangszedők jellemzője. Arról tájékoztat, mennyire engedelmesen képes követni a hangszedőtű a barázdák kitérését. (Voltaképpen a hangszedőtű felfüggesztésének merevségére vonatkozó adat.) A tűhegy kitérésére vonatkoztatott erőhatás formájában definiálják, milliméter/Newtonban (mm/N). A nagyobb engedékenység előnyös paraméter, de nem lehet önmagában szemlélni. (Például, ha túlságosan engedékeny a hangszedő, túl mélyre csúszhat a hangkarhangszedő rendszer közös rezonanciafrekvenciája stb.) Általában a mágneses hangszedőtípusok engedékenyebbek, a mozgótekercsesek pedig merevebbek.

Erősítők - mindazon elektronikák közös neve, amelyek a jelforrások jelét fogadják, korrigálják, erősítik. Két fő csoportjuk közül az előerősítők feszültséget, a teljesítményerősítők lényegében áramot erősítenek.

Expander - növeli a jel dinamikáját, amennyiben megemeli a hangos, csökkenti a halk részek hangerejét. Ellentéte a kompander. Lásd még: Zajcsökkentő rendszerek.

Exponenciális tölcsér - lásd Tölcséres hangszóró

Érzékenység - elektroakusztikai készülékek jellemzője, amelyet készülékcsoportonként másképp definiálnak. Erősítőkön és rádióvevőkön: bemeneti érzékenység. Hangsugárzókon és fejhallgatókon: adott bemeneti erősítőteljesítményre megjelenő hangnyomás (specifikált körülmények között).