Nem szokványos beszámoló ez, mivel nem az élményeimről számolok be, hanem a tapasztalatimról, különös tekintettel az út, és főleg a gázlók minőségére, járhatóságára.
Az itt leírt pályabejáráson itt a Bakonybél vonalától északra eső terület bejárását kell érteni, és nem a próbázói útvonalat, hanem az ún. rendezői útvonalat. A hivatalos próbázói útvonal köztudottan ez: Odvaskő – Rézbükki út – Kőris-hegy – Kisszépalma-puszta – Zabolai út – Hódos-ér – Vinye – Cuha-völgy (gázlók) – Porva-Csesznek vasútállomás – Borzavár (falu vége) – Porva – Újszépalma-puszta – Kisszépalma-puszta – Száraz-Gerence – Bakonybél. A rendezői útvonal ugyanez, csak 8-as alakban: Bakonybél – Száraz-Gerence – Kisszépalma-puszta – Zabolai út – Hódos-ér – Vinye – Cuha-völgy (gázlók) – Porva-Csesznek vasútállomás – Borzavár (falu vége) – Porva – Újszépalma-puszta – Kisszépalma-puszta – Kőris-hegy – Rézbükki út – Odvaskő-puszta – Bakonybél. Megjegyzem, hogy a rendezői útvonalat nem lehet érvényesen teljesíteni, mivel az ellenőrzőpontokat számozásuk sorrendjében kell érinteni, és a Kőris-hegyi ellenőrzőpont nem ad igazolást annak, aki már rendelkezik a vinyei igazolással.
A beszámolót ennek ellenére úgy írom meg, mintha a próbázói útvonalon jártam volna be a pályát, mert így jobban nyomon lehet követni az útvonalat.
Odvaskőtől a Rézbükki út kezdetéig 2040 métert kell aszfaltos közúton megtenni, enyhe lejtmentben. A május-júniusi áradásnak nyoma sincs ezen a szakaszon.
A Rézbükki út végig járható, süppedős murva, vízmosás nincs rajta.
A Kőris-hegyre felérve, odafent minden a legnagyobb rendben van. A hegyi műútnak vadonatúj aszfaltrétege van, murvás átfolyások a kanyarokban most nincsenek.
Kisszépalma-pusztától a Zabolai útig gyakorlatilag nincs változás, mindig is járható volt.
A Zabolai út jó állapotban van, a közforgalom kitiltásának az eredménye, hogy a murvás út bakhátán kisarjadt a fű.
A Hódos-ér völgye jobb állapotban van, mint 2009-ben. Egy rövid szakaszon látszik, hogy a patak a tavasszal az úton járt, és lemosta a durva kőágyról a finom murvát. Itt egy kicsit ráz az út, de nem veszélyes. A patak fölötti hidak mind épségben megvannak.
A Fenyőfő-Vinyei műút közút, ennek megfelelően soha nem is volt vele gond.
Vinyén a Pokol Csárda és a Vinye.hu büfé is nyitva tartanak, a személyzet tud a Gázló Teljesítménypróbáról.
ÉS AKKOR A GÁZLÓK:
1. gázló. Széles gázló de sekély. Baloldalt, a meder közepén mindig volt egy hordalékpad, ami csalogatja a félősebbeket, de szerintem könnyű rajta elakadni. A jobboldali, mélyebb részen kell egy lendülettel áttekerni.
Hát most kicsit átalakult: még szélesebb lett, és ööö… hát mélyebb. A sekélyebb részeken is tengelyig ér a víz, a mély részt ki sem próbáltam, de talán még derékig is elmerültem volna benne. A videón szemközt látható, kövezett, leereszkedő rampát az ár elmosta, autóval járhatatlan. Kis gyakorlással biztosan meg lehet rajta találni az átjárót, de én elektronikával a zsebemben nem kísérletezgettem vele. Mondjuk ki nyíltan: a 3. gázló biciklivel nem járható, gyalogos, köveken lépegető módszerrel viszont egyszerűen át lehet rajta jutni.
6. gázló (a fapados-kunyhós pihenőhelynél). Megrongálta az ár, autóval járhatatlan. A sekély vízben látszik a járható nyomvonal: a jobb szélén, egy lendülettel kell rajta átmenni.
A 6. és 7. gázló között a Cuha két helyen is megtámadta az utat. Az egyik helyen a felét elmosta, de a maradék jól járható. A másik helyen, egy kb. 20 méteres szakaszon nekem is tolnom kellett.
7. gázló. Ez az alacsony vasúti híd alatti gázló, ami sosem volt igazi gázló, mivel a Cuhát egy kőfal választotta el az úttól. A híd olyan alacsony, hogy alatta az utat ki kellett mélyíteni, és ebben mindig megállt a víz, ettől volt gázló. Gyalog egy lépcsős betonpadon lehetett a vizet megúszni. A helyzet 2010-ben a következő: az ár az elválasztó betonfalat eltüntette, a kimélyített utat iszapos hordalékkal feltöltötte. A feltöltés megfelelően tömör ahhoz, hogy akár autóval is járható legyen. Biciklivel mindenképpen járható. És továbbra is fennáll az a lehetőség, hogy a menetirány szerinti jobboldalon felkaptassunk a domboldalra, és a síneken át kikerüljük a hidat.
9. gázló. A legkeskenyebb, ugyanakkor legmélyebb gázló (a 3. gázlótól eltekintve). A jobboldali sekélyebb részen egyetlen lendülettel át kell rajta csobbanni. A bátrabbak ugyanezt középütt is megpróbálhatják, ott tengelyig ér a víz. Annyira keskeny, hogy mire hátulról rád csap a víz, már kint is vagy belőle. Az átkelésemről videofelvétel is készült kedves turisták jóvoltából: .
10. gázló. Az egyik legszélesebb, ugyanakkor közepesen mély gázló. A leginkább igaz rá, hogy „ésszel bele, ész nélkül kifele”. A jobboldalon sekélyebb, középen már mélyebb. Lendülettel kell belemenni, és tekerni kell benne, különben megállsz. Kijönni sosem volt könnyű belőle, lendület nélkül nem is megy, mivel egy 40-50 centis, iszapos letörésre kell a túloldalon felkaptatni. Az átkelésemről két videofelvétel is készült, az egyiken jobboldalt, a másikon középen megyek át:
Összefoglalva a gázlókat: Nem szabad visszariadni tőlük! Rosszul teszi az, aki abban mesterkedik, hogy Vinyéről a Hódos-ér völgyén át teker vissza Kisszépalma-pusztára. Nagy élménytől fosztja meg magát, de főleg azokat, akiknek ugyanezt tanácsolja! Egy viszont bizonyos: a Cuha gázlóin cipő szárazon nem marad. :-)
A gázlók után az erdei út szépen járható, a vasútállomás utáni szakasz úgyszintén.
A Keskeny-dűlő jobban járható, mint valaha. Remélhetőleg augusztus 1-én is ilyen lesz.
A Borzavár-Porva szakasz közút, ennek megfelelő az állapota is.
A Porva utáni murvás szakasznak romlik a minősége, de továbbra is járható.
Kisszépalma-pusztáig már ismert az út, utána a Száraz-Gerence völgye, ahonnan a tavasszal lezúdult az ár Bakonybélre, teljesen járható, az aszfaltos út jó minőségű.
Bakonybélben az ellenőrzőállomás a Fradi Büfében lesz.
Az útvonal mentén mindenhol komoly viharkár nyomai látszanak, ugyanakkor bedőlt fa nem volt sehol, mivel a Gázló TP útvonala a főbb erdészeti feltáró utakon halad, és ezeket az erdészet szépen rendben tartja.
A bejáráson készült fotók együtt megtekinthetők a rendező képgalériájában.
Pályabejárás 2010. július 30. péntek
Nagyon nincs miről beszámolni. Ez egy festős bejárás volt a Herendi rajttól Odvaskőig. Az egyetlen beszámolnivaló az, hogy időnként szemerkélő esőben kellett dolgozi, de ez a haladást nem gátolta. Sehol nincs sár, a bicikli csak annyira lett koszos, amennyi a nedves talajról felszóródott rá.
Idegen jelzések elég sok helyen voltak, többnyire zöld festékkel. Az általam festett jelek virító narancssárga színűek (a fotókon sárgának látszanak), tenyérnyi körök, vagy annál kisebb pöttyök a murván vagy aszfalton. Nyíl nincs hozzájuk, hiszen a menetirány adott, csak a kanyar ívét követik néhány méterenként letéve.