A Gázló teljesítménytúra története

A kilencvenes évek közepén a Bakonyban még kevés teljesítménytúrát rendeztek, kerékpáros teljesítménytúrát pedig egyáltalán nem. Szinte önként adta magát a gondolat, hogy meg kellene próbálkozni vele.

Kevesen tudják, hogy az 1997-es első hivatalos rendezést – amelynek részvevői létszámát az egy hete folyamatosan szakadó eső tökéletesen lenullázta –, két „ősgázló” is megelőzte 1995-ben és 1996-ban. Rendezőjük és névadójuk a veszprémi Pedál KE atyja, az akkor még aktívan kerékpározó Sótonyi Sándor volt. Ezek a túrák egészen más útvonalon, ugyanakkor a névadó gázlókat is érintve haladtak. Hosszukat tekintve alig maradtak el a mai változattól, ám sok helyütt jelöletlen, úttalan utakon kellett haladni, ami igencsak megnehezítette a teljesítésüket. Ez a két ősrendezvény nem szerepelt a Teljesítménytúrázók társasága (TTT) rendezvénynaptárában sem, és – érthetően – minimális részvétellel zajlottak.

A történet teljességéhez még hozzátartozik, hogy a ’96-os „ősgázlót” tulajdonképpen már nem is Sótonyi rendezte. Ő ugyanis arra a hétvégére elutazott, és néhány nappal az esemény előtt a rendezés örömét és nyűgét az egyesület egyik túravezetőjére, a jelenlegi főrendezőre – Sokhegyi Zsoltra – hagyta. A választás nem volt a véletlen műve. Sokhegyi, aki szinte az összes utat és ösvényt ismerte a Bakonyban, addigra már konkrét elképzelésekkel rendelkezett egy új, szebb, járhatóbb, – mai szóhasználattal élve – „kerékpárosbarátabb” nyomvonalról, aminek megvalósítására az idő rövidsége miatt akkor már nem kerülhetett sor. Így a ’96-os „ősgázló” még az eredeti útvonalon utaztatta, pontosabban: rázatta végig a mintegy tucatnyi érdeklődőt.

Sokhegyinek eme „beugrása” meglehetősen jól sikerült, s így a következő évi rendezést is feltűnően könnyen, mitöbb, örömmel engedte át Sótonyi fiatalabb sporttársának. Ám a szokatlanul esős nyár, amelyről mindösszesen kettő (!) napos hétvégét jegyezhetett fel a sporttörténet, nem kegyelmezett az első, immáron országosan meghirdetett, mindenestül megújult Gázló teljesítménytúrának sem: a rajtnál, szakadó esőben csak a lelkes rendezőgárda és még néhány helybéli érdeklődő, valamint egy fotós újságíró jelent meg, majd rövid tanácskozás után ki-ki a szomorú hazautat választotta. Így a „premierre” egy évvel később kerülhetett sor, amikor negyvenhárom indulóból végül is negyvenketten avatták fel sikeresen az új pályát, és vele együtt a rendezvényt is.

Az azóta lebonyolított tizenegy Gázló teljesítménytúra eseményei már több kötetet töltenének meg érdekesnél érdekesebb és humorosnál is humorosabb történetekkel, és bizonyos, hogy mindig akad olyan, akinek még volna mit hozzátennie. Ennek részletezése jócskán meghaladja jelen összefoglaló kereteit, ezért az oda tartozó írások a folyamatosan bővülő Írások menüpont alatt érhetőek el.

A folytatással kapcsolatos legérdekesebb tény az, hogy bár évről-évre folyamatos résztvevői létszámnövekedés mutatkozott, és a két táv indulóinak száma nagyjából fele-fele arányban oszlott meg, sajnos, a Gázló teljesítménytúra nem hozta meg a várt fejlődést. Míg a vele egyidős gyalogos teljesítménytúrák mára már ezres nagyságrendű indulói létszámot mondhatnak magukénak, itt a 2008-as rendezés képviseli a „plafont” 409 indulóval. Ez leginkább talán annak tudható be, hogy a biciklis, ha egy kicsit esik az eső vagy fúj a szél, máris otthon marad – legfeljebb utólag megbánja. Ám ez a megbánás soha nincs olyan erős, mint egy esetleges sárdagasztás okozta bosszúság. Gyalogos túrázóknál ezek az időjárási tényezők sokkal kevesebbet nyomnak a latban. A másik ok a teljesítménytúra tétnélküliségében rejlik. Míg egy versenyen vagy egy rangos maratonon kötelező jelleggel meg kell jelenni, addig egy teljesítménytúra minden további nélkül kihagyható. A rendező feladata, hogy olyan szintre hozza fel a teljesítménytúráját, hogy a bringás társadalom már-már kötelességének érezze azt az életben legalább egyszer teljesíteni.

Pedig a fejlesztésre igazán nem lehet panasz, és miközben folyamatosan bővül a nyújtott szolgáltatások listája, a nevezési díj növekedése messze elmarad az infláció mértékétől. A rendező egyre több ellenőrző- és frissítőpontot telepített az útvonal kritikus helyeire, és a versenyközpontot is korszerűsítette. De mindezeken túl odafigyelt arra is, hogy lépést tartson a technikai fejlődés támasztotta követelményekkel. S bár a mentőhelikopteres készenléti szolgálatra még várni kell, de tíz év után végre önálló honlapja lett a teljesítménytúrának, ahol naprakész információk, letölthető térkép, szintrajz, és legújabban már gps-információk állnak az érdeklődők rendelkezésére. Ugyanitt a múltat kutatók – vagy csak egyszerűen emlékezni vágyók – is megtalálják a számításukat, ha bekukkantanak a közelmúltat felelevenítő írásokat, beszámolókat, vagy a fotó- illetve videoarchívumot rejtő linkek mögé. Mindezen vívmányok ellenére a teljesítménytúra – és végső soron a Bakony – megtartotta azt a kissé régies, diszkrét báját, hogy a – tizenhárom évvel ezelőtt sehol sem volt – mobiltelefonokat még ma sem lehet mindenhol használni…

És ezzel meg is érkeztünk a jelenbe, melyet 2004 óta öt éven át a Happy Bike Sportegyesület neve fémjelzett. A veszprémi illetőségű főrendező alapító tagja az egyesületnek, és már a megalakulás előkészítésekor, a célkitűzések megfogalmazásakor felmerült a Gázló megrendezésében az egyesület részvétele. Ez az öt év bebizonyította, hogy ilyen rövid idő is elegendő ahhoz, hogy egy sportesemény neve az őt megrendező egyesület nevével egybeforrjon, ugyanakkor bebizonyosodott Santayana bölcseletének örökérvényűsége is, amely szerint “akik nem emlékeznek a múltra, arra ítéltetnek, hogy újra átéljék azt”, t.i. meg lehet mutatni a világnak, képesek vagyunk-e valamit létrehozni a semmiből. Minden esetre, a szakítás óta eltelt idő kevésnek bizonyult a bizonyításhoz.

Így a 2009. év több szempontból is újabb fejezetet nyit a Gázló teljesítménytúra életében. A rajt- és célterület kiköltözött Veszprémből, és a porcelánmanufaktúrájáról híres Herend város fogadta be a rendezvényt. A helyszínváltozás távrövidüléssel jár együtt, ezért szükségtelenné vált a névadó gázlókat soha nem érintő rövidebb táv megrendezése. A korábbi rövid táv kiiktatásának célszerűségét a gyakorlat igazolta, hiszen amíg a 2008. “csúcsévben” 159-en látták a gázlókat, addig a “jóakarók” által mélypontnak titulált 2009. évben 226-an. Ezzel együtt módosítani kellett a túra kezdő- és záró útvonalát. A társrendező HBSE egyéb, gyökeres változtatásokat is szeretett volna az útvonalon, amely ötlettel a Gázló megálmodója nem tudott azonosulni, ezért a HBSE elállt a további rendezéstől. A Gázlót a továbbiakban az eredeti rendező fogja megrendezni. Az ily módon megújult Gázló új megnevezést is kapott: teljesítménypróba lett belőle, az eddig résztvevőknek, indulóknak, versenyzőknek titulált bringások pedig ezentúl egységesen próbázók lesznek.

Az új útvonal kedvező fogadtatása ellenére, a próbázói visszajelzéseket is figyelembe véve, és eleve számolva azzal, hogy mégiscsak volna igény a kezdetek kezdeteinek eredeti útvonalára, a 2010. évtől a rendező meghirdette a Gázló Teljesítménypróba “retró” minősítését. Ez gyakorlatilag arról szó, hogy aki lábon megy ki Veszprémből Herendre, majd a Gázló teljesítése után lábon megy vissza Herendről Veszprémbe, az tulajdonképpen az eredeti Gázlót teljesíti, és ezért joggal tarthat igényt ennek az elismerésére. Hamarosan ki fog derülni, valós igényről van-e szó, vagy csak hősködésről.

Érdekes módon a Gázló olyan eseménnyé vált, amelynek mindig nagyobb volt a visszhangja, mint ami a résztvevők száma alapján kijárt volna neki. Ez a visszhang többnyire méltatást vagy építő szándékú kritikát jelent, de az évek során volt példa ellenkező előjelű véleményre is. Utóbbiak száma szerencsére mindig is elenyésző volt, de legalább is a többség megvetéssel fogadta. Ezért mára a Gázlónak már csak egyetlen potenciális ellensége maradt. Ugyanaz, aki (vagy inkább ami) volt a legelején is: a kiszámíthatatlan időjárás. Ami ezután következne, már a jövőbe látással lenne egyenlő, és majd csak akkor válik tárgyává a történetírásnak, ha már maga is történelem lesz. Álljon hát itt a derűs jövő jelenbe ültetett realitása, köznapibb megnevezése szerint egy kívánság:

Találkozzunk 2011. július 23-án, verőfényes vasárnapi reggelen Herend Város turisztikai központjában!

ugrás az oldal tetejére

idõ: