A dögkút, mint aktuális téma

Magyarországon a feldolgozásra alkalmatlan, illetve tulajdonos nélküli állati hulladékok ártalmatlanítására általánosan elterjedt megoldások a dögkutak (állati hullaemésztő-vermek) és a dögterek (állati hulladék-temetők). Az országban található dögkutak és dögtemetők többségét az érintett Önkormányzat, vagy egy állattartó nagyüzem üzemelteti. Az érintett terület tulajdonosa sok esetben más mint az üzemeltető a földterületek kiosztásának a következményeként.

Ezek a létesítmények azonban nem felelnek meg az EU-ban érvényes környezetvédelmi-, és egészségügyi követelményeknek. Nem illeszkednek abba a célkitűzésekbe hogy a hulladékok lerakással történő ártalmatlanítása helyett a környezetkímélő feldolgozás kerüljön előtérbe. Az Országos Hulladékgazdálkodási Terv f10. pontjában foglaltak szerint „az állati hulladék dögkutakba történő elhelyezését 2005. december 31-ig meg kell szüntetni, a központi, korszerű védelemmel ellátott lerakóhelyekre kerülő hulladék mennyiségét pedig a feldolgozás, a komposztálás és az égetés növelésével minimalizálni kell”.

Az állati hulladékok kezeléséről 2003. július 27-től új jogszabály, a 71/2003. (VI.27.) FVM rendelet rendelkezik. Ez a jogszabály az eddig meglévő, dögterekre és dögkutakra vonatkozó előírásokat hatályon kívül helyezte. A rendelet 18 §-a értelmében valamennyi működő állati hulladéktemető működését környezetvédelmi szempontból felül kell vizsgálni 2003. december 31-ig. Ez a legtöbb esetben nem történt meg, de erre vonatkozó szankcióról nem tudunk. Ha Ön tud példát mondani ilyen előírásra, vagy határidőre teljesített környezetvédelmi felülvizsgálatra, kérjük írja meg nekünk!

A 71/2003. FVM rendelet 18. §-a a következőket mondja ki:

„18. § (1) Valamennyi jelenleg működő állati hulladéktemető működését környezetvédelmi szempontból 2003. december 31-ig felül kell vizsgálni. A környezetvédelmi hatóság jelen rendelet előírásainak teljesítésére - a felülvizsgálati dokumentáció alapján - kötelezi az üzemeltetőt.

(2) Állati hulladék - a felülvizsgálatot követően és a szakhatóságok által meghatározott módon - csak 2005. december 31-ig helyezhető el állati hulladéktemetőben.

(3) 2006. január 1. után elföldelni csak az elhullott, 50 kg-nál nem nagyobb össztömegű kedvtelésből tartott állatokat, az elhullott baromfit, a 3 hetesnél fiatalabb malacot, szopósbárányt, kecskegidát, borjút, évente legfeljebb 50 kg össztömegig, továbbá azon állati hulladékot lehet, melynek szállítása jelentős köz- vagy állat-egészségügyi kockázattal jár.

(4) Új állati hulladéktemető létesítése a jelen rendelet hatálybalépését követően nem engedélyezhető.

(5) Az állati hulladéktemetőket csak a kerületi főállatorvos engedélyével lehet megbontani.

(6) A felhagyott állati hulladéktemető területén 30 évig mezőgazdasági művelést nem szabad folytatni. Ezt a tilalmat e rendelet alapján az ingatlan-nyilvántartásba be kell jegyeztetnie a földrészlet tulajdonosának.”

Az (1) bekezdésben előírt környezetvédelmi felülvizsgálat alapján a dögkutakat és dögtemetőket az illetékes Környezetvédelmi, Természetvédelmi és Vízügyi Felügyelőség 2005. december 31-i határidővel végleges bezárásra, vagy szennyezés esetén a végleges bezárással együtt kármentesítésre kell kötelezze.

A dögkutak bezárását az állam a Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztériumon keresztül a KIOP-pályázati rendszeren belül támogatja. Ezt a pályázati lehetőséget a záros határidő ellenére eddig igen kevesen vették igénybe (igaz hogy nem is propagálják túl intenzíven), azaz még nyitott a pálya!

Új dögkutakat ma is létesítenek pl. Romániában, illetve Magyarországon is ítéltek meg dögkutak felújítására célzott támogatást több kisebb településeknek egészen 2002-ig.

A dögkút, mint a vidéki valóság egyik megragadó eleme több irodalmi alkotásban, kabaréban durva kiszólásban szerepel. Remélhetőleg tárgyi mivoltában valóban fokozatosan megszűnik a 2000-es évek első negyedében. A rendeletben megszabott határidőre történő teljes megszűntetés egyenlőre inkább irreális vágy, mint valóság.