Makrai Péter honlapja - Kirándulás Erdélybe

I was deeply touched by this page. Your words and pictures are not simply entertaining - they are a service to Hungary. Teach the people of the world about Hungary! Help people understand who we are! Trianon was born of ignorance - ignorance of the Hungarian people!
Köszönöm szépen fiatal nagy magyarok!
Péter Czink VRNT
Chapter Leader, Vancouver Chapter, World Federation of Hungarian Veterans Honourary Chapter Leader, Miskolc Chapter, Don River Veterans' Association
Vancouver, BC, Canada

Magyarországról és Budapestről készített fotóim

English Version/Angol verzió
Deutsche Version/Német verzió

Kirándulás Erdélybe

Magyar verzió

Hungarian Version

[IMAGE]

Farkaslaka, Erdély

Makrai Péter vagyok, Magyarországon, Budapesten lakom. Nemrég voltam Erdélyben. Barátom és én csatlakoztunk egy református fiatal csoporthoz. Ezek a fiatalok református diakónus képző iskolába járnak Budapesten. Erdélyből, Ukrajnából és Magyarországról járnak ide. Ők terveztek egy egy hetes utat Erdély szép tájaira. Általában utunk azokon a falvakon, városokon keresztül vezetett ahol az erdélyi tanulók laknak. Ott is aludtunk, kaptunk finom ennivalókat és mindent amire szükségünk volt. Amúgy közösségi tagoknál aludtunk. A csoport 3/4-e lány volt, ami nem olyan rossz arány. Összesen 32 ember volt a csoportban.

[IMAGE]

A csoport tagjai

Minden nagyszerű volt. A társaság nagyon jó volt, ami egy fontos dolog. Olyan gyönyörű helyeken jártunk, amiket Magyarországon belül nem lehet megtalálni.

Hétfőn reggel indultunk Budapestről vonattal. A magyar-román határ előtt szálltunk le. Kb. 4 km-t gyalogoltunk a határig. A túloldalon várt minket egy román bérelt busz, erdélyi sofőrrel. Ez a busz vitt minket mindenhova. Hétfőn Zilahra mentünk ahol 40000 ember lakik. Az embereknek nyilvános forrásokból kell a vizet haza hordaniuk, mert otthon nincs ivóvíz. Nagy költőnk Ady Endre ott járt középiskolába. Megnéztük a szobrát is. Ezután mentünk Diósadra. Ez egy kis falu 900 magyar lélekkel.

Kedden Kolozsvárra mentünk, ahol megtekintettük a magyar Diakonissza főiskolát. Két éve épült. Egy nagyon szép öt emeletes épület. Kaptunk egy finom ebédet és meghallgattuk a beszámolót az iskola működéséről. A Magyar Konzulátust egy hónapja nyitották meg újra. Ceausescu záratta be 10 évvel a '89-es kivégzése előtt. Sajnos a kolozsvári polgármester (George Funar) magyar ellenes. Mindig megpróbál hülyeségeket csinálni. Pár nappal miután ott voltunk, a magyar zászló eltűnt a Magyar Konzulátus faláról. Kiderült, hogy három román ember lopta el a zászlót, akik a polgármesteri hivatalban dolgoznak. Nincs bizonyíték de mindenki tudja, hogy Funar uszította fel őket. Korábban már utalt rá, hogy a zászló és a magyar nyelvű tábla is el fog tűnni a Konzulátusról.

[IMAGE]

A csoport Mátyás király szobra előtt Kolozsváron

Aztán mentünk Zsobokra, ami egy 350 lelket számláló magyar falu. Árvaházban aludtunk. Úgy néz ki mint egy elegáns hotel. Pár éve építették. Egy magyar református lelkész és a felesége irányításával működik. Van egy iskola és egy kollégium is azoknak a gyerekeknek, akik nem tudnak minden nap bejárni a környező falvakból. A lelkész és a felesége nagyszerű munkát végeznek ott. Nagyon nehéz. Az állam nem ad semmi pénzt, mivel ez egy vallásos nem pedig állami szervezet. De természetesen az adót azt be kell fizetni az államnak. Főképpen külföldi református szervezetektől kapják az adományokat.

[IMAGE]

Székely kapu

Szerdán elmentünk a Tordai hasadékhoz. Jó volt. Aztán elmentünk Marosvásárhelyre és Harasztkerékre (kis falu). Majd a csapat fele visszajött Marosvásárhelyre, ahol mi egy fiatal, magyar házaspárnál szálltunk meg. Beszélgettünk velük. A férfi mondta, hogy a balhé vagy puccs után (mert ők nem forradalomnak hívják ahogy mi itthon) az összes barátja elment Erdélyből Magyarországra vagy más országokba. Korábban Marosvásárhely lakosságának 80 százaléka magyar volt, most viszont csak kb. 52 százaléka. Románia fokozatosan telepítette be a románokat a magyar lakta városokba és falvakba. Sajnos elérték a céljukat. A magyarok száma szép lassan csökken Erdélyben. Ez szomorúsággal tölt el minket. Rossz érzés az amikor arra gondolok, hogy valaha ezek a gyönyörű helyek és tájak mind Magyarországhoz tartoztak. Románia semmi se lenne gazdaságilag és kulturálisan, ha nem lenne hozzácsatolva a mi Erdélyünk. Egy idős erdélyi mondta nekem, hogy a románoknak nincs történelmük, de van országuk, a magyaroknak pedig van történelmük, de nincs országuk. Mesélte nekem, hogy egy 65 évet élt erdélyi sírjára az volt írva, hogy élt négy évet, 1940 és 1944 között. Az idő alatt észak Erdély vissza volt kapcsolva Magyarországhoz. A marosvásárhelyi fiatal ember mondta nekünk, hogy mostantól kezdve a törvény kimondja, hogy óvodától egyetemig lehet magyar nyelven tanulni. De az a probléma, hogy most már alig tudják feltölteni magyar gyerekekkel az iskolapadokat.

[IMAGE]

Tordai hasadék

Innentől kezdve a városok és falvak nevei magyarul is ki voltak írva. Csütörtökön mentünk Szovátára, ami egy fürdőváros. Aztán mentünk Korondra (híres magyar tányérok és köcsögök).

[IMAGE]

Székely kapu

[IMAGE]

A híres tányérok

[IMAGE]

Alkotás közben

Nekünk itt olcsók voltak a dolgok és forinttal is lehetet fizetni. Majd mentünk Farkaslakára, ahol megtekintettük Tamási Áron emlékházát.

[IMAGE]

Tamási Áron emlékház előtt

Este megérkeztünk Alsósófalvára ahol aludtunk. Innentől kezdve már egyre jobban közeledtünk a Hargitához. Magas fenyvesek közt és hegyeken utaztunk. Óriási és gyönyörű. Rengeteg aranyos patakot láttunk. Szeretek ülni a patakok mellett, nézni és hallgatni a csobogásukat.

Pénteken mentünk Parajdra, ahol egy nagy sóbánya van. Elég hideg van odalenn, olyan mint egy földalatti város. Érdekes volt látni lent azt a sok fiatal és idős embert ahogy sétálnak, fociznak, ping-pongoznak, biliárdoznak stb. Kiderült, hogy ezeknek az embereknek jót tesz ennek a sóval teli levegőnek a belélegzése.

Ezután mentünk a Gyilkos tóhoz. Ez egy nagyon szép természeti terület fent a magas hegyek között. Nekem ez tetszett a legjobban. Egy lánnyal körbe sétáltam a tavat egy óra alatt. 30 méter mély a víz. 1836-ban jött létre amikor a Békás patak megakadt és ezért elárasztotta a völgyet vízzel.

[IMAGE]

Békás patak

Sok egyenesen kiálló fát lehet látni a tóban. A tó vízének tartalma olyan, hogy nem korhadnak szét a vízből kiálló fák.

[IMAGE]

Gyilkos tó mostanában

[IMAGE]

Gyilkos tó rajza az 1860-as évekből

[IMAGE]

Gyilkos tó

Miközben sétáltunk, messze megláttunk egy gátat. Úgy döntöttünk, hogy felmászunk rá és megnézzük, hogy mi van mögötte. Jó móka volt. Aztán elmentünk a Békás szoroshoz. Ez is nagyon tetszett nekem. Mély szerpentines utakon mentünk le. A busz alig tudott lemenni. Sétálsz a Békás szorosban és melletted fut a Békás patak. Felnézel magasra az égen és mind a két oldalon magas sziklákat látsz. Nagyon klassz.

[IMAGE]

Békás-szoros (Frog Pass)

[IMAGE]

Békás patak (Frog Brook)

Majd mentünk Balánbányára. Itt nem olyan sok magyar él. 9000 ember van itt. A férfiak legtöbbje a bányában dolgozik. Nem kifizetődő a bánya, olcsóbb lenne importálni a rezet, de akkor majdnem mindenki munka nélkül maradna. Az út jobb oldalán szörnyen kinéző (nyomor) öt emeletes házak vannak. A magyarok valaha azon az oldalon laktak. De aztán ezeket a ronda blokkokat építették köréjük és románokat telepítettek a blokkokba. Az út másik oldalán jól kinéző házak vannak. Ezen az oldalon van egy újonnan épült szép, református templom (ebben tartózkodtunk mi) szobákkal, konyhával, fürdőszobával. A férfiak szombaton kapnak fizetést. Kiderült, hogy a lakosság 70 százaléka részeg lesz miután megkapták a fizetést. Tehát, ha például csütörtökön kapnák a pénzt, akkor pénteken már nem mennének dolgozni a bányába. Ez egy nehéz munka lenn a bányában és tudják azt, hogy lehet, hogy másnap már nem jönnek fel többé. Szóval legalább jól érzik magukat azzal, hogy részegek lesznek.

Szombat reggel túrázni mentünk. 800 méterről 1600 méter magasra másztunk fel. Két órán keresztül gyalogoltunk hegynek fel gyönyörű fenyvesek között. A hegy legtetején csodafinom hideg, tiszta forrás vizet ittunk.

[IMAGE]

Pásztor ember

[IMAGE]

A kilátás 1600 méter magasból

[IMAGE]

Sziklák

[IMAGE]

Délután utaztunk Barótra. Ez egy nagy város és a népesség 95 százaléka magyar. Ezek a városok olyanok mint Magyarországon. Olyan értelemben, hogy mindenki magyarul beszél, az üzlettáblák magyarul vannak kiírva. Ezekbe a magyar városokba nem sok románt telepítettek be. Ebben a városban reggel és este csak két órát van meleg víz. Itt egy magyar házaspárnál szálltunk meg, akik a közeli korház laboratóriumában dolgoznak. A férfi adott nekünk egy számítógépes autós térképet Erdélyről. 10000 helység név van benne. Letöltheted ennek a programnak a legújabb verzióját ennek a honlapnak az alján. Már Magyarországot, Romániát és Szlovákiát is tartalmazza a térkép program.

[IMAGE]

Erdély 'múltja és jövője'

[IMAGE]

Szent Anna tó

Vasárnap reggel mentünk a Szent Anna tóhoz. Aztán Bálványosfürdőre buszoztunk, ahol éppen fesztiválok voltak. Este Kézdivásárhelyre (95 százalék magyar) értünk, ahol láttuk Gábor Áron rézágyúját. Ő volt az az erdélyi magyar aki templomi harangokból ágyúkat öntött az 1848-as forradalom alatt.

[IMAGE]

Fotó a busz vezetőről és az Erdélyben élő csoporttársakról Kézdivásárhelyen

[IMAGE]

Itt volt egy kerékcserénk

Hétfőn reggel 4 órakor indultunk. 12 órát utaztunk busszal, hogy vissza érjünk a határhoz, ahol felszálltunk a Budapestre jövő vonatra.

[IMAGE]

Én ülök a jobb oldalon

Megyünk vissza Budapestre

Szóval ez egy nagy élmény volt számomra. Egy turista, aki eljön Erdélybe, az látja a gyönyörű városokat, kis falvakat és a csodálatos természeti dolgokat, de látja a szegénységet is néhány helyen. De ha mi megyünk Erdélybe, mi egy más szemszögből látjuk a dolgokat, tudva azt, hogy ez az összes gyönyörű mindenség valaha Magyarország része volt mielőtt elvették volna tőlünk 1920-ban. Trianon Európa szégyene! Itt olvashatsz néhány szót arról, hogy hogy éreznek a magyarok Trianonnal kapcsolatban. Erdély területe akkora, mint Magyarországé. Mi lenne, ha Amerika felét egy másik országhoz átcsatolnák. (1997. Július 7-14.)

[IMAGE]