Önéletrajz.

1947.02.24. Nem kezdődött könnyen az életem, kis híján megfulladtam a köldökzsinórtól. Apám balhézott is a bábával, ui. én nem kórházban születtem, hanem otthon. A Keresztanyám meg nem ért rá a keresztelőkor, ezért kölcsön keresztanyám volt. Állítólag 3 éves koromig nem voltam hajlandó megszólalni, utána meg be nem állt  a szám. Nagyon fejlett logikám volt már akkor, kétségbevontam isten létezését. Nem találtam kereknek a világ teremtésének meséjét, amit a felnőttek nem is tudtak értelmesen tálalni. Anyám nem dolgozott, így mindig Ö volt velünk, hiszen apám meg szinte állandóan munkában volt. Két leánytestvérem van, én vagyok a középső. Ha apám éppen nem az aktuális munkahelyén, akkor otthon a ház körül tevékenykedett. Páratlan fizikai teherbírása volt. 10 éves koromig mindig voltak háziállataink. Tyúk, disznó, kutya, macska. A nagytestűek közül ló és tehén egyszerre több is volt az istállóban. Még alig értem fel a ló hasáig máris kipróbáltam milyen érzés lovagolni. Természetesen nyereg és szülői felügyelet nélkül. Odavezettem egy épülő ház alapjához, és előbb arra, majd onnan a lóra. Emlékeim szerint akkoriban akkora hó esett télen (és sokáig meg is maradt), hogy nem látszottam ki mögüle. Sokszor úgy kellett kiásni magunkat, hogy ki tudjunk menni a házból.

Itt még mindig Rónafőről beszéltem, hiszen csak ötödikes koromban költöztünk Mosonba. Nagyon hamar megszoktam és megszerettem ezt a kisvárost, azt gondoltam itt élem le az egész életemet. Az első szerelem is itt talált rám, egy két házzal arrébb lakó, nálam 2 évvel fiatalabb lány személyében. Amióta innen is elköltöztünk nem találkoztam vele. A jobboldali képen kedvenc osztályfőnököm: Arató Zoltán.

A következő lakóhelyünk nevét nem írom le, annyira utáltam, és azóta sem bocsátom meg szüleimnek ezt a húzását. Életutamat nagyban és rossz irányba befolyásolta önző viselkedésük. Az már csak "hab a tortán", hogy a 43-as létszámú nyolcadik osztályból 12-en mehettek középiskolába, míg engem inasnak iskoláztak be, pedig én voltam az ottani osztály  legjobb tanulója, ahová mindössze fél évig jártam. Matematikából, fizikából, kémiából, nyelvtanból, oroszból, stb. hozzám megközelítően jó tanuló, egy sem volt. Munkakönyvem 14 éves korom óta van. (Ez később jól jött a nyugdíjnál, a szolgálati idő kiszámolásánál.) Éveken át naponta fél 4-kor keltem, hogy vonattal Győrbe járjak iskolába.

Motorszerelő lett belőlem, megszereztem a hivatásos jogosítványt is 1967-ben, majd  bevonultam katonának, ahol nagyon utáltam. Eddigre megismertem  a jelenlegi feleségemet, és komolyan udvaroltam neki. Nagyon sűrűn leveleztünk (naponta) amíg katona voltam, ezért "szerelmes Németh"-nek csúfoltak a seregben, de engem nem érdekelt. Az annál inkább bosszantott, hogy irigységből folyton eldugdosták a leveleimet, hogy keresnem kelljen.

1970-ben megnősültem, és végleg Győrbe költöztem. Előbb albérletben laktunk, itt született meg az első gyermekünk, és itt kezdtem el "tovább tanulni". Levelezőn szereztem meg az érettségit. Másfél évi kemény spórolás után összegyűjtöttünk annyi pénzt, ami elegendő volt a sajátlakás beugrójához. Egy 2 szobás lakáshoz jutottunk az Ifjúság körúton. Nagyon boldogok voltunk, nem zavart bennünket, hogy még 2 évig üres volt a másik szoba. Másfél évvel az első után megszületett a második lányunk is. Azóta természetesen felnőttek, 2, ill. 3 gyermekes családanyák és mindketten pedagógusok.

A karrieremben óriási szerencsém volt, amikor a munkahelyem, és az akkor adódó lehetőségek jóvoltából nappalin végezhettem el az egyetemet. Én a várban laktam kollégiumban, vagyis külön a családtól, de hetente kétszer is hazajártam. A két gyerekkel mégis a feleségemnek kellett egyedül boldogulnia, mert csak a hétvégén voltam itthon több napig.

1978-ban vettük meg eddigi egyetlen új személygépkocsinkat (Wartburg), 3 évig vártunk rá az előleg befizetése után. Ezt egy Golfra cseréltem, majd az Opel következett. Most a negyediknél tartunk, ez a legjobb autónk, megbízható és nem fogyaszt sokat.

Az egyetem végeztével vége lett a fizikai munkakörömnek is, ettől kezdve irodai dolgozó lettem. Először gyártmányfejlesztő voltam, majd karbantartó-mérnök. Nagyon nehezen jutottam el odáig, hogy elismert munkaerő legyek, amit motorszerelőként korábban könnyedén elértem.

Fényképezőgépeim közül az első egy 6x6-os filmet igénylő masina volt, aminek már a nevére sem emlékszem, és az interneten is hiába kutakodok utána. Rövid életű volt, az objektívját egy nagyítógép készítésénél használtam fel amikor saját labort állítottam össze. Rögtön ezután a Szmena 8 (СМЕНА 8) következett. Erről a témáról bővebben írtam a Kameráim oldalon.

A számítógéptől eleinte idegenkedtem, de egy jó ismerősöm olyan lelkesen beszélt róla, és mutatott néhány érdekes dolgot, mire érdekelni kezdett engem is. Első saját számítógépem a Commodore 64 volt, amit az osztrákoktól hoztunk be, majd félév múlva megérkezett a korábban megrendelt Plus 4-em is. A magnójához terveztem és meg is építettem egy hasznos hadvert, aminek a leírása a "Rádió Technika" c. szaklapban is megjelent. Hosszas vívódás után az utóbbit tartottam meg, s bár a Plus 4 fejlettebb gép, játékban és elterjedtségében a C 64-es verhetetlennek bizonyult. A nosztalgia a C 64 után egy C 128-as megvételére sarkallt, amit szintén Ausztriából hoztam be. Ennek C 64-es üzemmódja is volt. Ezen már floppyról betölthető operációs rendszert is lehetett futtatni, ez volt a CP/M. (A DOS közvetlen elődje) Futtaható volt rajta a dBase II adatbázis-kezelő program! PC-vel a munkahelyemen találkoztam először 1986-ban. Ekkortájt kérdeztek meg, hogy volna-e kedvem számítástechnikai munkakörben dolgozni, amire természetesen igent mondtam. Ez meghatározta további munkáim sorát. Újra beiskoláztak, ezúttal számítástechnikai rendszerszervezőnek. Ezután a tényleges nyugdíjba vonulásomig ebben a beosztásban tevékenykedtem. Nem lettem rabja a PC-nek, az internetnek sem, honlapot csak 2008 óta üzemeltetek. A családban mindenki tudja kezelni a számítógépet (PC-nk 2002 óta van), ma már 1000 Mbit/s sebességű a netünk, bár ekkorát még soha nem mértünk. A leggyorsabb 940 Mbit/s volt.

1990-ben a lányaink után végre fiam is született, jelenleg már ő a favorit informatikai téren.

1998-ban lettem nagyapa, ma már ötszörös. (A legfiatalabb csak ezen a képen látható.)

Igazi sportot sohasem űztem, de szeretek biciklizni, van Darts-táblám és a legújabb szerzeményem egy biliárd asztal. Erről a játékos sportról videó felvételem is van a világhálón. (>>>)

Vissza a Weblapomhoz!