Rendes kelet-európéer ez a Halász Géza, nem előre néz, hanem forgolódik, nem bír a bőrében maradni. Lát egy technikát, a QuickTime Virtual Reality-t [itt lehet letölteni], és megindul az agya. Ezt eredetileg arra találták ki, hogy majd a jövő virtuális áruházában az árucikket megnézhesse a vevő. De a jövő még nagyon messze van - állapítja meg Géza, ahogy körbepillant.
Viszont
talál egy Lenin-szobrot, régi
igény, hogy számítógépünk monitorán Lenint forgassuk. Gyönyörű mellszobor,
szigorú arckifejezéssel, de mégis fürgén forgolódik, néz előre, néz hátra,
balra, jobbra. Ha nem akarunk vele szemezni, elfordítjuk, ennyi.
Aztán itt van a frappáns "A Mártélyi Képzőművész Tábor Téli tárlatának megnyitása 1998. február 15-én Hódmezővásárhelyen" címet viselő kép, ahol a megilletődött nézőközönség és a képek között állította fel a kameráját ez a forgolódó ember, és megörökítette a sok összekulcsolt kezű kultúrbarátot.
A legszebb körkép mégis a Budapest a Sydney Operával, Leninnel, lányokkal és velem. Itt ugyanis maga a művész is feltűnik (hogyan fényképezhetett és lehetett ott egyszerre?), mint Hitchcock a filmjeiben. Az itt látható fénykép is ennek a körképnek a része, ez a mai modern technika nem csak azt teszi lehetővé, hogy panorámaképeket varázsoljunk a számítógépbe, de akár kedvetlen asszonyainkat is kiakaszthatjuk száradni a Hilton erkélyére.