„A királytól kapott nemesi cím örökös, senki ezt el nem veheti, csak egy király.
Apáról fiúra száll örök időkig. Önként átruházni nem lehet.
Magyarországon és Erdélyben minden magyar nemes egyenlő.
A bárók, grófok és hercegek sem kaptak a címeik mellé több előjogot.”
(Werbőczy)
 

 

Insignia Gentilita Illustrissimi comitis spectabilis et Manifici,
Veér de Murony et Körös-tarcsa.

Nemzetségi címere a méltóságos, tekintetes és nagyságos
muronyi és kőrös-tarcsai Veér familiának.

 

 

A VEÉR CSALÁD EREDETE

néhány kiragadott részlet a család történetét leíró,
Veér József által összeállított könyvből
 

Az Árpád-kori, ősi nemesi család eredetét a régi ismert magyar genealógusok két őstől származtatták.

Több genealógus szerint a család őse egy Árpád-házi király vagy legitim királyi herceg természetes fia lett volna. Tehát e szerint a Veér család ereiben, habár BASTARD (törvénytelen, házasságon kívüli) vonalon, de az Árpád-házi királyok, hercegek szent vére csörgedezik.
Az erdélyi ősnemes Veér család ezt a fontos tényt akarta a családnévül választott Veér (Vér) szóval kifejezni.
Ha tudjuk, hogy a pogány magyarok (és még a későbbiek is) milyen „vallási, szent" jelentőséget tulajdonítottak az emberi vérnek (gondoljunk csak az Attilától származó ősrégi, szakrális Árpád-dinasztia szent vérére, az Etelközi vérszerződésre, ahol a vezérek friss vére döntő fontosságú vallási szerepet játszott), akkor megértjük az erdélyi Veér család, valamint az állítólag magyar eredetű angliai „de Vere (a Vér)" család alapítóinak a „Vér" szónak a családnévül választását.
Ha hinni lehet a történészek feltevésének, akkor ez igen nagy büszkeséggel töltheti el a ma is élő Veér család tagjait.

A Veér család másik feltehető eredete, Kézai Simon, középkori történész (krónikás) szerint, a Smaragd nemzetséghez kötődött.
A Smaragd nemzetség jövevény nemzetség volt, nem szerepel a 108 ősmagyar nemzetség között.
A Smaragd nemzetség ősatyja a Dél-francia AINORDI de CHAMPAGNEI gróf és lovag volt. Ainordi gróf III. Béla király egyik francia feleségének, egy hercegnőnek volt kísérője, és az is lehet, hogy rokona is volt.
Ainordi gróf letelepedett Magyarországon. III. Béla királytól megkapta Zsámbékot és környékét királyi adományként, örök időkre. Ekkor kb. 1160-at írtunk. Nevét később magyarosan Ajnárd-nak írták. Magyar főúri hölgyet vett el feleségül, a neve ismeretlen. A fia felvette a Smaragd nevet, és mint ilyen, I. Smaragd comes (ispán vagy gróf) néven lett ismert. 1166-67 körül született, országnagy volt.
I. Smaragd és fiai építették Zsámbékon a Premonti Monostort, Keresztelő Szent János emlékére, tiszteletére. Ez a Monostor-templom romjaiban még ma is megtalálható Zsámbékon. Pilisen is gyönyörű kastélyt építettek maguknak. Hosszú ideig Perbálon is birtokosok voltak.
Az 1100-1300-as években Magyarországon még nem voltak a mai értelemben ismert grófi címek, csak az ennek megfelelő latin „COMES" (magyarul: gróf), akiket az akkori szokásoknak megfelelően „ISPÁNNAK" hívtak. Az Ispánok alkották a magyar nemesség élcsapatát. Egy-egy COMES állt a megyei nemesség élén; szinte kiskirályi hatalommal bírtak. Comes csak az lehetett, aki megfelelt a nagyon szigorú „nemesi próbának". A nemesi próbán fel kellett mutatni 8-8 nemesi őst, apai és anyai ágról egyaránt.
A kései középkorban élő magyar főnemesek, köztük a Smaragd és a tőlük származó Veér család minden tagja, az ország igazi, „természetes" bárói, az ország zászlós urai voltak. A korabeli krónikák szerint a bárók irányították az ország sorsát, még a királyt is befolyásolták az uralkodásban.
Az ősi magyar nemesség általában rokoni szállal fonódott össze egymással, egy oligarchiát alkottak.
A hatalmas Veér dinasztia minden tagja a Szent Korona Rend tagja volt, egészen a kései időkig, a királyság megszűnéséig.

 

PALLOSJOG

Pallosjogot csak ősi főnemesi származású főúr kaphatott, a királynak és az országnak tett kiemelkedő szolgálataiért.
A pallosjoggal rendelkező főnemesek, a kastélyuk kapujában, jelképként, pár öl hosszú, pár láb átmérőjű, hegyesen végződő kőoszlopot ásattak le.

 

 

vissza a kezdőlapra