Tisza-tavi élményeink

Elöljáróban el kell mondanunk, hogy előre foglaltunk szállást Tiszafüreden 3, Abádszalókon 2 éjszakára. Túratervet csak nagyvonalakban készítettünk, nem akartuk magunkat lekötni. Inkább kirándulást terveztünk kerékpárral, mint túrát. A túranap megnevezés mégis helytálló, mert a tó körül (felszínes tapasztalatunk szerint) a természet megismerésén túl szűkös a látnivalók kínálata, így többnyire tekeréssel telt az időnk. A mostani alkalommal nem volt célunk a vízi és nádi élet megismerése.

Odautazás napja:

Túrát, kirándulást erre a napra nem terveztünk, csak amennyi az utazáshoz és a hely megismeréséhez kellett. A vonat 8⁰⁵-kor indult a Keletiből. Nem a megszokott vágányról, ez okozott némi zavart. A kerékpáros kocsiban 2 akasztó - nem kényeztet a MÁV. Füzesabonyban átszálltunk. Az utolsó kocsi peronja zárva (az 1 db kerékpár tulajdonosa méltatlankodott, hogy fel akartunk szállni). Bepakoltunk az utolsó előtti kocsi utasterébe, a kalauz nem háborgott (a kocsiban rajtunk kívül egy utas volt). Pár perc késéssel megérkeztünk Tiszafüredre 11 óra körül.

Szállás-elfoglalás (jól felszerelt faház) után elkerekeztünk a szabad-strandra, fürödtünk, napoztunk. Ebédre a strandon megevett halászlék felejthetők. Illetve mégsem: eltettük legrosszabb emlékeink közé. Délután közúton Tiszaörvényre mentünk, megnéztük a két kikötőt, majd a gáton vissza Füredre a kempingbe. Örömmel láttuk a gáton vezető kerékpárút mellett a kerékpárosoknak szóló tájékoztató táblát, amely majdnem olyan informatív volt, mint a Fertő-tónál. Este sétáltunk a városban. Ugyan hétköznap volt, de üdülőterületen több emberre számítottunk. Megtettünk 20 km-t.

1. túranap:

 Hajnalban nagy vihar volt, esett, villámlott. Minden csupa víz volt, az indulással várni kellett. Egy újabb rövid zápor után kisütött a nap, 11 körül úgy döntöttünk, indulunk. Poroszlóra csak a 33-as úton juthattunk. Túránk során háromszor jártuk meg a Poroszló-Tiszafüred utat. A szűk hely, a nagy forgalom és az északi oldalon a padka hiánya miatt ez volt a legveszélyesebb szakasz. Poroszlón belül már kerékpárúton mehettünk tovább. Megnéztük a múzeumot, szépen és eredetien berendezett parasztház, szívélyes személyzettel. Nem kihagyható látnivaló. Ezután a templomnál álltunk meg fényképezni. Sajnos bemenni nem tudtunk, de a környezete is megért néhány felvételt. Közúton mentünk tovább Újlőrincfalvára (szélén van egy szép kis horgásztó), majd Sarudra. A nagy melegben jólesett a pihenő és az ital a vendéglőben.

Indulás után még megálltunk a templomnál, sajnos ezt is zárva találtuk, fényképezés után továbbmentünk a tópartra. A strandon ebédeltünk (lángos) és a kerékpárúton mentünk vissza Poroszlóra. Balra erdősáv, szántóföldek, jobbra a Tisza. A látvány megkapó, de sehol egy árnyékos hely, ahova behúzódhattunk volna. A napsütéstől és a változó irányú széltől tikkadtan értünk a poroszlói kikötőhöz, ahol végre árnyékba kerülhettünk. Az utolsó 8 km-t ismét a 33-as forgalmában tettük meg. A napi teljesítmény 40 km volt. Kipróbáltuk a termálfürdőt, jól kiáztattuk magunkat a közepes hőmérsékletű medencében.

2. túranap:

Ezen a napon a Tiszafüredtől északra lévő terület bejárását terveztük. Viszonylag időben sikerült elindulnunk (fél 9 körül). Miután kiértünk a gátra, elindultunk észak-keleti irányba. Az idő tiszta volt, a nap hétágra sütött, árnyék sehol, még egy lehajtó sem, amin keresztül a fák közé juthattunk volna. Balra ártéri erdő, jobbra szintén erdősáv (ebben néhol felfedeztünk egy-egy méhészetet, napraforgóra vándoroltak), előttünk és mögöttünk a gát az aszfaltcsíkkal. Meglehetősen unalmasan telt az idő. Azután jött egy leágazás jobbra az ártér felé, balra egy vízügyes telephez (később térképen megnéztük, Egyekre, majd a Hortobágy felé vezetett). Tájékoztató, tábla sehol. Mi balra mentünk, ott néhány kanyar után kompátkelőt találtunk. 10 perc múlva megérkezett a komp egy személyautóval és távozott velünk Tiszadorogmára. Erős nyugati szél fújt, úgy látszott, hogy visszafelé folyik a Tisza. Kínlódtunk is visszafelé a szembeszéllel. Még nem volt 10 óra, szerencsére éppen megérkezett a helyi Üvegtigris (nem így hívják, de lakókocsis büfé) vezetője, így leülhettünk egy kis frissítőre. Közúton mentünk be a faluba, majd Tiszavalkra, ahol megnéztük a templomot (szintén csak kívülről), pihentünk, tájékozódtunk. Kikerekeztünk a gátra, ott mentünk tovább. Ezen a szakaszon még nem aszfaltozott (Dorogmánál éppen terítették, még gőzölgött), így földes-köves-kavicsos felületen hajtottunk szembe a széllel. Sokat kivett belőlünk, ezért Borsodivánkára már közúton érkeztünk. Poroszlóig oldalszelünk volt és szerencsére nem számottevő forgalom. Valószínű, hogy egy nagyobb szervezett túra vagy verseny közelébe kerülhettünk, mert utánfutós személykocsiról frissítőt ajánlottak. Poroszlón a tanösvénynél kimentünk a gátra, majd immár harmadszor tekertünk végig a 33-as hídján Füredig. Az 58 km után megismételtük az előző napi termálkúrát. Karcsi háromszor, mi Andrással kétszer vacsoráztunk a kemping éttermében, nem volt panaszunk sem a minőségre, sem a mennyiségre.

3. túranap:

Fő elhatározásunk Abádszalókra való átköltözésünk volt. A kemping-számla rendezése után felmálháztuk összes cókmókunkat és 9 körül indultunk a szabadstrandnál kezdődő kerékpárúton délnyugat felé. Balra a szokásos erdősáv, jobbra a folyó. Most végig a főmeder mellett mentünk. Szép, Karcsi szóhasználata szerint fotogén volt a víz, nádasok, kis szigetek és a rengeteg madár látványa. Tiszaszőlősből még a templom tornyát sem láttuk a fáktól. Tiszaderzs magasságában megörültünk a kikötőnek - gondoltuk pihenhetünk és fogyaszthatunk valami hideg folyadékot árnyékban. Nem volt szerencsénk, a kikötőben nem volt vendéglátó hely, a gát másik oldalán pedig éppen felszámolás alatt volt egy vendéglő. Be kellett mennünk a faluba, így az utolsó szakaszt Abádszalókig közúton tettük meg. A strand bejáratán kívüli étteremben ebédeltünk, utána elmentünk a szállásunkra, átvettük a ház kulcsait, kifizettük a 2 éjszakát (+IFA), lepakoltunk és elmentünk a strandra. Fürdés, napozás, lángos vacsorára. Pihentük a 33 km fáradalmait.

4. túranap:

Időben keltünk, célunk a tó-kör bezárása volt, de most sem akartunk minden utat oda-vissza bejárni. A strandot megkerülve egy rövid emelkedőn jutottunk a gátra és jó minőségű aszfalton mehettünk Kisköre felé. Már az elején megálltunk, hogy felvételeket készítsünk a szalóki öbölről. Átmentünk a Nagykunsági főcsatorna zsilipjén, majd elértünk egy nagy zsiliprendszert, amit valószínűleg csak árvízkor használhatnak, mert jobbra víz nem, csak ártéri növényzet volt. Innen a jó aszfaltút megváltozott, 4-5 méterenként zöttyentünk a betonlapok közti résben. Ez jellemző volt az erőmű zsilipjei feletti híd kivételével egészen a város széléig. Kiskörén megkerestük a vasútállomást, megvettük másnapi jegyeinket. Utána beültünk egy italra egy vendéglőbe. Ebéd lett belőle, nagyon finom házias ételt kaptunk. Utána irány közúton Tiszanánára. Szokás szerint templomok zárva, így egyhuzamban tovább Sarudra. Frissítés egy útmenti kocsmában, majd a már ismerős templom mellett ki a gátra a kikötőhöz, strandhoz. A strand büféjében megünnepeltük a kör bezárását. Koccintás után elindultunk nappal szemben Kisköre felé a gáti kerékpárúton. Egy pihenőt kénytelenek voltunk tartani a meleg miatt, a bringákat a gáton hagyva lemenekültünk a partra a fák közé egy horgász-állásba. A következő pihenőt Kiskörén tartottuk. Az utolsó kilométereket a kitörni készülő zivatar fenyegetése alatt tekertük le. Szállásunkon már a vacsora végén jártunk, mire elkezdett esni és kitört az égiháború. Hatalmas vihart úsztunk meg, sajnáltuk a Füreden (és máshol) kempingben lévő sátorozókat. Jóleső fáradtsággal bújtunk ágyba a kerek 60 km után.

Hazautazás napja:

Reggeli után összepakoltunk és 10 körül lehajtottunk a strandra. A szállás elhagyását délre beszéltük meg, így volt bő másfél óránk egy kis napozásra, fürdésre. 12 előtt újra a háznál voltunk, mire felmálháztunk, megérkezett szállásadónk is. Átadtuk a házat és a kulcsokat és irány Kisköre. Ott újra beültünk a már ismert vendéglőbe ebédelni. Eddig egyetlen úti-beszámolóban sem említettünk nevet, most mégis kiemeljük a Kagyló vendéglőt. Mindkét alkalommal udvarias kiszolgálásban, nagyon finom házias ételekben volt részünk és az árakkal is meg voltunk elégedve. Ebéd után kimentünk a vonathoz, 15³⁶-kor indult. Kényelmesen utaztunk Kál-Kápolnáig, ott átszálltunk a sátoraljaújhelyi gyorsra. Már megint csak 2 kampó volt a kerékpáros kocsiban (első vagon). A Keletiben persze mindenki ott akart leszállni. Ezen a napon két keréken megtettünk hazáig 20 km-t.

Vissza