Szigetközi élményeink
Reggel 540, Keleti pályaudvar. Felrakjuk a bicikliket az első kocsi peronjára, kerékpáros vagon nincs. Hárman vagyunk, András, Gyuszi és Karcsi. Zoli még nem merte vállalni a túrát, a keze még érzékeny. Néhányan érkeznek bicajjal, de már nincs hely. Bíznak a kalauz jóindulatában és a hátrább lévő peronokra pakolnak. 550, a vonat elindul. Valamilyen okból hosszabban várakozunk Komáromban, van idő a restire. Andrásnak jól jön a forró tea, előzőleg kicsit megfázott. Elérjük Mosonmagyaróvárt, lecuccolunk. A kalauz rendes, ő is segít. Felszereljük táskáinkat a csomagtartóra, elindulunk.
Feketeerdő, rendezett, ápolt falucska. Jól esik keresztülmenni rajta.
Beérünk Dunakilitibe, pihenünk egy kicsit az útmenti presszóban. Rövid
érdeklődés után megtudjuk, merre kell menni a duzzasztógát felé. Hosszú,
egyenes betonút vezet ki a faluból. Ártér mellett, mellékágakat keresztezve
hajtunk. Megállunk egy hídon gyönyörködni a látnivalókban. Alattunk egy
kenus csapat integet vissza üdvözlésünket viszonozva. Elérjük a duzzasztót.
Mérnöki szemmel szép, de környezetidegen. Fényképezés után földúton - az
autós közlekedést akadályozó sorompó őrének tanácsát követve - eljutunk a
fenékküszöbig. A víz zúgása már messziről segíti a megtalálását. Szép,
romantikus látvány, de nyilvánvaló, hogy a hajózásnak vége ebben a mederben.Kimegyünk a sziget csúcsához, elképzeljük, milyen lehetett a környék az építkezés előtt, majd visszamegyünk a faluba és tovább Halászi felé. Útközben átmegyünk Dunaszigeten. Sok a kis mellékág, szigetecske. A térképen nincs, de keresztül megyünk Tejszigeten (tábla jelzi, egyébként tehenészet - jó ötlet). Halásziban pihenünk, ebédelünk. Jó és elegendő az étel.
Megkeressük a szállásunkat. Újonnan épült emeletes vendégház, kényelmesen berendezett szobákkal, konyhával, fürdőszobákkal, garázzsal. A bicikliknek legalább olyan jó a szállásuk, mint nekünk (az interneten akadtunk rá, a helyi kemping üzemelteti). Elhelyezkedünk, leszereljük táskáinkat, majd áthajtunk vacsorázni Hédervárra. Sötétben érünk vissza.
Reggel megnézzük a kempinget, fizetünk és újra Hédervár felé vesszük az irányt. Ugyanott reggelizünk, ahol vacsoráztunk, majd megkeressük a kastélyt. Szállodaként üzemel, de udvara és parkja látogatható. Nem bántuk meg, hogy közel egy órát elidőztünk.
A
kastéllyal szembeni téren különleges szobor van, egy réz krumplibogár.
Magyarországon itt fedezték fel először a kártevőt, itt indult meg ellene a
máig is tartó küzdelem. Ennek állítottak emléket.
Innen Ásványráró irányába indulunk, de még Héderváron megnézzük a Szent Mihály templomot és a több mint 700 éves tölgyet, az Árpád fát. A faluban egyébként újra rátérünk a korábban elhagyott kerékpárútra, amelyről Darnózselin tértünk le.
Ásványráróig esemény, pihenő és számottevő látnivaló nélkül hajtunk. A falu központjában letérünk balra a Duna irányába, ismét elhagyjuk a kerékpárutat. Érdemes megtenni ezt a néhány kilométeres kitérőt és kikerekezni a gátig. A gátról letérve lemegyünk az ártérre, azon keresztül a vízhez. Aki vadregényes környezetre, csendre, tiszta levegőre vágyik, ráadásul a vízpart sem idegen tőle, itt megtalálhatja amit keres.
A főútig és a vele együtt futó kerékpárútig visszamenet során betérünk egy halászcsárdába, megebédelünk. Nagyon finom halászlevet ehetünk az útmenti vendéglőben (persze nagy adagot). Ráadásul az udvarban a kerékpárok is biztonságban vannak.
Ásványrárótól a közbeeső falvakon keresztül szinte nyílegyenesen vezet az út Győrig. Érdekes látnivalókat fedezhetünk fel, ha néha letérünk az út jobboldalán lévő vízpartra a Dunához.
Győrzámolyon, majd Győrben tartunk rövid pihenőt, kávézunk, pótoljuk az elvesztett folyadékot.
A vonatindulás előtt volt időnk egy kis belvárosi sétára is. A vasútállomáson megvettük a jegyeket, volt külön kerékpáros vagon. A vonat a Délibe érkezett. Pestre menet a Lánchidat választottuk. A szűk járdán csak lassan haladhattunk, így is majdnem ütköztünk az egyik pillérnél szembejövő kerékpárossal. Az Oktogonig még együtt ment a csapat, onnan ki-ki elindult haza.