Fertő-tavi élményeink

Az előrejelzések szerint vége a tikkasztó, rekordokat döntögető hőségnek, a riadót is lefújják. Ilyen hírek birtokában meghoztuk a végső döntést, július 26-án elindulunk a Fertő tó körül. Szállásunk még nem volt (egyrészt a bizonytalan indulási idő, másrészt nem válaszoltak Gyuszi leveleire a szálláshelyek), de bíztunk benne, hogy a helyszínen sikeresen találunk. Inkább kényelmes, a környékkel ismerkedő kirándulást terveztünk, nem teljesítmény-túrát, ezért egy magyarországi és két ausztriai éjszakázás szerepelt a programban. Abban is döntöttünk, hogy az óramutató járásának irányában haladunk Fertőszentmiklósról indulva. Segítségként és útitársként a FRIGORIA kiadó Fertő-tavi könyvét vittük magunkkal, melyhez egy kihajtogatható térkép is tartozott.

1. nap:

A vonat 8⁴⁵-kor indult a Keletiből. Zoli kikísért bennünket, műtétje miatt azonban nem tarthatott velünk. Kényelmesen utaztunk, bár Komárom tájékán aggódni kezdtünk a késés miatt. Győrben a menetrend szerinti 25 perc helyett 3 percünk maradt az átszállásra, de a GYSEV szerelvénye megvárt bennünket és Jancsi (András győri barátja) segítségével sikerült gyorsan aluljárón keresztül vágányt és vonatot váltani. Majdnem menetrend szerint érkeztünk Fertőszentmiklósra, így 12¹⁰-kor már nyeregben voltunk és elindultunk napi célunk, Fertőrákos felé.

Fertődön a kastélypark hátsó kerítése mellett bicikliztünk, amíg el nem értük a főutat, mellette (eleinte a járdán) vezetett a kerékpárút. Gyorsan eljutottunk Fertőszéplakra, megnéztük a falumúzeumnak helyet adó házakat, az út elágazásánál dombon álló templomot (kívülről), majd a jobb oldali úton kerültük meg a dombot és értünk ki a faluból (erre vezetett a kerékpárút). Ha balra megyünk, megtaláltuk volna az ország egyetlen vasúti lámpa múzeumát. Majd legközelebb! Tarlók mellett kapaszkodtunk fel egy dombra, majd kényelmes völgymenettel értünk Hegykőre. Természetesen megálltunk a templomnál, szép példája a XX. sz. közepi templomi díszítőművészetnek. Fertőhomokon a kerékpárút a polgármesteri hivatal-faluház előtt vezet, érdemes megnézni a hagyományokra alapozó modern építészet e remekét. Következett Hidegség, Fertőboz, majd Balf. Végig kerékpárúton, gyakran nádas mellett haladtunk. Tapadtak ránk az apró repülő állatkák. Az út meglehetősen hullámos volt, a gyakran változó terhelések kifárasztottak bennünket. Jólesett a pihenő és ebédre a halászlé Balfon. Ebéd után Sopront elkerülve - az ásványvíz-palackozó üzem mellett elhaladva - egyenesen Fertőrákosra indultunk. Külön kerékpárút nem volt, országúton haladhattunk. Szállást viszonylag gyorsan kaptunk. Elhelyezkedtünk, lepakoltuk a csomagokat és lekerekeztünk a tóhoz. Fürödtünk, napoztunk, pihentünk, ettünk, ittunk. Késő délután visszamentünk a szállásra, lezártuk a bringákat egy garázsban, majd sétáltunk egy jót a faluban. A napi keréken töltött teljesítmény 35 km volt.

2. nap:

27-én fél 8-kor már reggeliztünk, majd elköszöntünk szállásadónktól és elindultunk. Hosszú, erős emelkedőn vitt az út a falun belül egészen a kőfejtőig. Közben az este látott helyek egy részénél megálltunk, fényképeztünk. A kőfejtőnél lezártuk a bicikliket és körbementünk. Folyadékpótlás után elindultunk a határ és Mörbisch (Fertőmeggyes) felé.

Felmutattuk a személyiket és már gurultunk is tovább a szőlők mellett Mörbischbe. Megálltunk a templom mellett (be is mentünk), készítettünk néhány fényképet és elindultunk a part felé. Hosszú, egyenes, az út mindkét oldalán kiépített kerékpárút vezetett a kikötőhöz, strandhoz. Itt-ott a nádasban ösvények voltak, hol fából ácsolva, hol a kiirtott nád közé kikötött csónak biztosította a bejárást. Az út végén kerítésen keresztül bekukkantottunk a strandra, megnéztük, sajnos csak kívülről a híres vízi-színpadot. A gyógyvíz kútnál leültünk, ettünk és elindultunk vissza a faluba. Nem mentünk fel a főútig, jobbra kanyarodtunk a parti úton és elindultunk Rust (Ruszt) felé.

Általánosságban elmondható, hogy a tó körül jó körülmények vannak a kerékpározáshoz. Ahol szükséges volt, külön kerékpárutat építettek, lakott területen kívül azonban a szőlősgazdák által használt (általuk építtetett?) gazdasági utakat jelölték ki kerékpárútnak. Nagyon kevés helyen és kizárólag lakott területen előfordult, hogy kis forgalmú utcákat kellett igénybe venni kerékpárút gyanánt. Ezért a továbbiakban csak akkor teszünk említést az út kialakításáról, ha az eltér általános tapasztalatainktól.

Ruszt szélén rövid pihenőt tartottunk, majd balra fordulva, enyhe emelkedőn bejutottunk a városka főterére. A könyv alapján gyorsan azonosítottuk a látnivalókat, körülnéztünk, fényképeztünk. Aki arra jár, semmiképpen se hagyja ki a főteret és környékét. Nem mentünk le a partra, hanem a B10-en indultunk Oggau (Oka) felé. A falut dombról közelítettük meg a déli szélén. Nem álltunk meg, áthajtottunk a településen a laktanyáig és tovább a strandig. A bejárat mellett megálltunk ebédelni egy út menti vendéglőnél. Ránk fért a pihenés is, már majdnem 13 óra volt. Ebéd után Donnerskirchen (Fertőfehéregyháza) volt a cél.

Megélénkült a szél, ami többnyire szembe, Észak-nyugatról fújt. Ráadásul a felhők is erősen gyülekeztek. Szerencsére megúsztuk a menet közbeni, lakott helyen kívüli esőt, de tekertünk is erősen. Meglepetésünkre a kerékpárosok számára egy patak felett külön hidat építettek, pedig 100 m-re tőle ott volt a közúti híd is. Donnerskirchen határában megálltunk pihenni. Itt figyeltünk fel először a tó körül jellemző kerékpáros pihenőre, ami fehér teteje miatt már messziről jól látható. Sajátos kialakítása miatt időjárás ellen nem igazán véd, de le lehet ülni, a kihelyezett tájékoztató tábla pedig sok hasznos információt tartalmaz a környékről és a következő településről. A vasútállomás mellett értünk be a községbe és elindultunk megkeresni az Eszterházy kastélyt. Megnéztük, fényképeztünk, sétáltunk a templom környékén. Úgy döntöttünk, hogy tovább megyünk és máshol keresünk szállást. Elindultunk Purbach (Feketeváros) felé. Ehhez visszamentünk majdnem a vasútállomásig, ott hagytuk el a 10-es utat.

Purbach házai között jártunk, amikor elkezdett esni az eső. Szerencsére gyorsan megtaláltuk a turista információs irodát, behúzódtunk az eresze alá és betuszkoltuk Andrást érdeklődni szállás iránt (Őt neveztük ki tolmácsnak, mi többiek legfeljebb köszönni tudtunk). Az eredmény lesújtó volt: a kislány további kilométereket javasolt, érdeklődjünk más településeken. Nem adtuk fel és mivel az eső is elállt, elindultunk megkeresni a "törököt". Nem találtuk meg, viszont ráakadtunk egy pincesorra. Egyébként is szomjasak voltunk, de jött az ötlet is: érdeklődjünk szállás iránt a kocsmárosoknál. Egy fröccs után mindjárt szebb lett a világ - ennyi idő kellett ugyanis, hogy a vendéglős hölgy találjon nekünk szállást telefonon az ismeretségi körében. Köszöntük, elfoglaltuk a szobáinkat, a ház kertjében lezártuk a bringákat és sétáltunk a városban, fényképeztünk, változatlanul kerestük a "törököt". Az előző pincében még megtaláltuk a helyünket, hát újra leültünk. Gyuszi végül megtalálta a keresett házat a legendabeli törökkel, amint kimászik a kéményen. Nevezetesség kipipálva, mehettünk aludni.

3. nap:

Ránkvirradt a túra 3. napja. Felkelés után letöröltük a járgányokról az éjszakai esőt, felmálháztunk, megreggeliztünk és elindultunk Breitenbrunn (Fertőszéleskút) felé. Az út a sínek mellett vezetett, szokásosan szőlők mellett. A falut a stranddal összekötő úton balra fordultunk a falu felé, amit kisebb emelkedő után el is értünk. Kívülről megnéztük a Szent Kunigunda templomot (egy bekerített kis temető közepén áll), a mellette álló kis Kereszt kápolnát, majd elindultunk a falu központja, egyben a település jelképe, a Török-torony felé. Szombat volt, úgy gondoltuk, első a biztonság - sürgősen bevásároltunk ásványvízből és némi élelmiszert is pótoltunk. Miután ellátmányunkat kiegészítettük, Karcsi és Gyuszi felmentek a toronyba, András vállalta a kerékpárok és csomagok őrzését. A torony egyes szintjein Fertő-tavi történelem (kialakulás, különféle korok térképei ...), medvecsontváz (windeni lelet?), toronyóra szerkezet maradványa látható. Az óvatlanabb látogató jól teszi, ha kerékpáros sisakját a fején hagyja, a lépcsők (létrák?) és plafonok találkozásai könnyen megtréfálhatják. A torony körerkélyéről viszont csodálatos a kilátás, a fotósok ne hagyják ki. Mi is elkészítettük képeinket és elindultunk Winden (Sásony) felé, vissza a sínek mellé.

Egy forrás melletti pihenőnél megálltunk, ettünk-ittunk, elindultunk. Windenen nagyon gyorsan átgurultunk, szinte észre se vettük, már ki is értünk a településről. Ugyanez történt velünk Jois-on (Nyulas), bár ott hosszúnak tűnő emelkedőn, úttestre festett kerékpársávon is mennünk kellett. Gondoltuk, majd Neusiedl-ben (Nezsider) jobban körülnézünk. Alig értünk be a városba, a kerékpárút jelzése jobbra, a part irányába térített bennünket. Rövid tanácskozás után döntöttünk, nem megyünk be a centrumba, inkább tovább a természetvédelmi terület felé. Sportpályák, nagy parkosított területek között kerekeztünk tovább, majd keskeny erdősávban készített kerékpárúton jutottunk Weidenig (Védeny). Hangulatos kis üdülőfalu benyomását keltette bennünk. Rövid tekerés után véget ért az aszfaltozott út és máris a természetvédelmi terület murvás, de könnyen kerékpározható útján haladhattunk. Kicsit poros volt, de ki lehetett bírni. Ezen a szakaszon valamivel élénkebb volt a forgalom, mint amit eddig tapasztaltunk. Először egy magaslesnél (nagyon sok vitorlást láttunk róla), majd egy szokásos kerékpáros pihenőnél álltunk meg (ponyva helyett nádfedeles volt). Szőlőtáblák jelezték a természetvédelmi terület végét és már meg is érkeztünk Podersdorfba (Pátfalu).

Itt található az egyetlen hosszú szabad partszakasz, amit nem borít nádas, ezért egyben ez az igazi strandoló-üdülő település a tó körül. Forgalma, látogatottsága is ehhez fogható. 13 óra lévén kerestünk egy éttermet, ahol kellemes környezetben, megfizethető áron jót ebédelhetünk. A strand mellett találtunk is egyet, leültünk a teraszán (nem sok szabad asztal volt). Kellemes meglepetésünkre az eddigiektől eltérően a felszolgálók többsége beszélt magyarul is. Jót ebédeltünk és előző napi tapasztalatunk alapján szállás felől is érdeklődtünk. Gyönyörű napsütéses időben, az egyetlen igazán strandolásra alkalmas településen, szombaton. Pincér honfitársunk visszavett a lelkesedésünkből, az étterem feletti tetőtérben minden szoba foglalt, a strand pedig a fertőrákosival megegyezően félméteres iszapú sekélyvíz. Az eredmény az lett, hogy korán van még, kibírunk néhány kilométert a nyeregben.

Sós-szikes területek mellett, majd ismét szőlők között tekertünk Illmitzig (Illmic). Petárda-robbanások, mű kutyaugatás riasztgatta a madarakat és más illetékteleneket a szőlősorok közötti látogatástól. Bennünket inkább az egyre fenyegetőbben sötétedő égbolt zavart. Ennek ellenére rövid folyadékpótló és technikai pihenőt tartottunk Illmitz szélén a kerékpárosoknak szentelt vendéglátó helyen. Itt már láttuk, hogy a következő szállásunkat forintban fogjuk fizetni. Mivel a nyereg kezdett egyre kényelmetlenebbé válni, pihenőt tartottunk az Apetlon (Mosonbánfalva) utáni kerékpáros pihenőnél és Pamhagen (Pomogy) szélén is. A határnál meglengettük igazolványainkat és igyekeztünk tovább. Talán 1 kilométert tehettünk meg, amikor csepegni, majd egyre erősebben esni kezdett az eső, miközben az ég is elsötétült. András és Karcsi megálltak, beálltak egy fa alá, majd anorákjaikat is felvették, Gyuszi kockáztatott és inkább gyorsított, hogy a távolban látható neonfényekig elérjen, amit már Nyárligetnek gondolt. Mire a többiek megérkeztek, már túl volt egy italon és a szállás-vacsora iránti érdeklődésen. Szerencsére senki nem ázott el annyira, hogy sürgősen ruhát kelljen cserélnie. Gyors megbeszélés után biztonságba helyeztük a bringákat és elfoglaltuk a szobát, majd vacsoráztunk.

4. nap:

Vasárnapra már csak egy rövid levezető tekerés maradt. Reggeli után Fertődre kerekeztünk. Pihenés, kastély, ebéd. Tovább Fertőszentmiklósra a vasútállomásra. Szerencsénk volt, Győrben nem kellett átszállnunk, nem a szerelvényt, hanem a személyzetet cserélték GYSEV-ről MÁV-ra. A négy nap alatt megtettünk 146 km-t.

Vissza