Élményeink a Felső-Tiszánál

1. túranap:

 2010. május 30-án 6 óra előtt érkeztünk a Nyugati pályaudvarra (András, Gyuszi, Karcsi). Jegyvásárlás után felcuccoltunk az első kocsi első peronjára (egyéb kerékpárszállítás nem lévén). Mivel Karcsi nem tudott velünk jönni, így csak ketten utaztunk. Az utazás rendben, menetrend szerint zajlott Debrecenig, majd átszállás után Fehérgyarmatig. 14¹⁰-kor  már 2 keréken voltunk Tiszabecs felé, ahol a folyó belép Magyarországra.

Kényelmesen, viszonylag gyér forgalomban haladhattunk. Az első érintett település Penyige volt. Megálltunk a kis tóvá szélesedett Szenke-pataknál, majd áthajtottunk a rendezett, gondozott portájú falun. Sajnos a Lekvárium zárva volt. Mánd, majd Fülesd következett. Itt körbejártuk a pici templomot, kívülről megnéztük a falumúzeumot. A fenyegetően gyülekező felhők miatt letettünk a ház belsejének megnézéséről. Kölcse előtt a szemerkélő eső miatt kénytelenek voltunk felvenni dzsekijeinket. Kölcsén megálltunk fényképezni a templomnál-harangtoronynál. Mire Sonkádra értünk, elállt az eső, így megálltunk a falu keleti végén a Túr hídjánál, könnyítettünk a ruházatunkon. A faluban végig van kerékpárút.

Kényelmesen jutottunk el Tiszabecsig. Elmentünk a határátkelőig, majd felmentünk a gátra is. Rövid pihenő és telefonok után elindultunk a falu központja felé. Megálltunk a templomnál, fényképeztünk, majd a főútról jobbra kanyarodva Milotának vettük az irányt. Hamar megtaláltuk a református templomot, mellette a parókiát, szállásunk ugyanis a gyülekezeti házban volt. A tiszteletes úrtól a ház bemutatása után megkaptuk a kulcsokat. Az üdvözlésként kínált diólikőr és szilvapálinka kóstolása közben vendéglátónk elmondta, hogyan jutunk ki a Tiszához, mit érdemes megnéznünk. Megfogadtuk a tanácsot, kimentünk a gátra, le a partra, élveztük a folyó menti alkonyatot. A nap folyamán megtettünk 40 km-t.

2. túranap:

Esőre ébredtünk. Húztuk az időt a reggelivel, majd szemerkéléssé szelidült esőben elindultunk Tiszacsécse felé. Megálltunk a templomnál fényképezni, majd a Móricz emlékház következett. Mozgolódásunkra előkerült a gondnok is, kinyitotta a házat, körbejártunk, meghallgattuk a tájékoztatót, ismét fényképeztünk kint az udvaron és bent a házban egyaránt. Közben befutott egy iskolás csoport is.

Továbbmentünk Tiszakóród felé. Kimentünk a Túr torkolatához, a bukógáthoz. Megnézésre érdemes mérnöki munka. Innen Túristvándi felé vettük az irányt. Bementünk a református templomba, majd megkerestük a vízimalmot. Ebédünket is Túristvándiban fogyasztottuk, kiadós halászlé, mellé helyben sütött házikenyér. Innen észak felé, Szatmárcsekére tekertünk, hiszen a csónakfejfás temetőt nem szabad kihagyni.

Nagyar mellett megálltunk a Petőfi fánál, közelében láttunk egy szürke-marha csordát is. Kisarnál felhajtottunk a gátra, nagyon jó kerékpárút vezet majdnem a Szamos kompjáig. Átkompoztunk Olcsvára, közben eleredt az eső. Mire Vásárosnaményba értünk, bőrig áztunk. Átmentünk a hídon Gergelyiugornyára, megkerestük a kempinget, elhelyezkedtünk, száraz ruhát vettünk fel. Közben az eső is elállt. 67 km és egy kiadós séta után jól esett az alvás.

3. túranap:

Szemerkélő esőre ébredtünk. Szerencsére ruháink megszáradtak, így volt váltás száraz ruha. Visszamentünk Vásárosnaményba és a Tisza bal partján elindultunk észak felé. Egész nap esett, így csak fedett pihenőlehetőségnél álltunk meg Gyürén, Aranyosapátiban, Mezőladányban, Tiszamogyoróson. Uticélunk Zsurk volt, ott foglaltunk szállást. Vendéglátóink az időjárásnak megfelelően felkészültek ránk: pálinka, meleg leves, június ellenére fűtött cserépkályha (ruháink szárításának lehetőségével). Elhelyezkedtünk, rendbe szedtük magunkat, közben az eső is elállt. Házigazdáink megmutatták a házat, kertet, együtt megvacsoráztunk, elkísértek bennünket egy Tisza-parti sétára. Ezen a napon 42 km-t tekertünk, végig esőben.

4. túranap:

Napsütésre ébredtünk. Meleg reggeli után megtisztogattuk a járgányokat, összepakoltunk. Vendéglátóink elkísértek minket a közeli református templomhoz, megszervezték, hogy bemehessünk. Még a fiatornyos fa harangtoronyba is felmehettünk. Miután végeztünk, elköszöntünk és elindultunk Záhony felé. Szépen kiépített kerékpárúton mehettünk Győröcskéig. Tiszabezdéden a vendéglőnél pihentünk, majd mentünk tovább Tuzsérra, Komoróra. Komoró déli végénél lefényképeztük a Vlagyivosztokig vezető sínpár magyarországi végén lévő táblát. Kisvárdán ebédeltünk, majd kerékpárúton tekerhettünk Kékcséig. Tiszakanyáron keresztül érkeztünk Dombrádra, ahol lepakoltunk és elfoglaltuk a szállást. Tartottunk egy kis kerékpáros városnézést, kimentünk a Tiszához, megnéztük a kisvasút végállomását, a kiállított kocsikat. Vacsora után tévéztünk, majd jót aludtunk a lehajtott 50 km hatására. Ez volt az első nap, amikor nem áztunk meg.

5. túranap:

Reggeli után indulás, uticél Rakamaz, Tokaj. Újdombrádnál elkezdett szemerkélni az eső, ami egyre erősödött. Tiszateleknél bemenekültünk egy buszmegálló fedele alá. Idővel többen csatlakoztak hozzánk, de ők csak a szomszédos települések között közlekedtek biciklivel. Közel egy órás várakozás után úgy döntöttünk, hogy eső ide, eső oda, nem várunk, különben még ránk is esteledhet. Szakadó esőben, teherautóktól összefröcskölten értünk Nagyhalászra, ahol bemenekültünk egy kocsmába. Egy ital mellett megbeszéltük lehetőségeinket (előszezon, kemping, eső, ruhaszárítás, kuksolás egy faházban). Döntés: irány Nyíregyháza vasútállomás. Útközben ebédre forró gulyás egy étteremben. Utolsó száraz ruháinkat a vonaton vettük fel. A körülmények ellenére jól éreztük magunkat, letekertünk 46 km-t.

Utóhang:

2011-be András és Karcsi hasonló útvonalon újra végigjárta a környéket. Verőfényes napsütésben elmentek Rakamazig, Tokajig.

Vissza