Balatoni élményeink

2006. július 16-án reggel Andrásék kocsijára felszereltük a 3 biciklit és elindultunk a Balaton felé. Terv szerint érkeztünk Zamárdiba, ahol lepakoltunk, felszereltük a csomagtartóra a táskáinkat. 1120-ra mindennel végeztünk, fénykép és videofelvételek kíséretében elindultunk a nagy útra. Megegyeztünk, hogy lazán megyünk végig, fél napot hajtunk - a strandra is ki akarunk menni. Egyébként is csak egy vérnyomásmérőt hoztunk, rohamkocsit nem.

 

1. nap

Zökkenők nélkül jutottunk Siófokig, ahol laza ebédeléssel (melegszendvics, sör) pihentünk. Vasárnap lévén kicsit lassan evickéltünk át a városon a parti sétányon, de utána tempósan haladhattunk. Az első megpróbáltatás Balatonvilágosnál volt: fel kellett menni a partról a vasútállomásig. Megfogadva a kardiológus tanácsát, az utolsó métereken inkább toltuk a bringákat. Ránk fért a pihenés a dombtetőn, persze a kilátásért is érdemes volt megállni. Egyéni izlés kérdése, de az egyik legszebb kilátás nyílik innen a tóra. Nyaralók közötti keskeny úton mentünk tovább Aliga felé. Visszakaptuk a kapaszkodót, helyenként erősen lejtett az út. Rövid pihenő egy étterem kerthelyiségében, a cég reklámja egy póznára erősített öreg Csepel. Jól esett a meleg leves és hideg ital. Balatonakarattyán a kerékpárút eltávolodott a parttól. Nem erős, de tartós emelkedőn kapaszkodtunk fel ismét a dombra egy gyümölcsfákkal szegélyezett úton. A kenesei üdülőtelepnél értünk ismét a part közelébe. Innen kényelmes karikázással mentünk a strandig, ahol Ibolya már várt minket. Ennyi volt az első napi terv, 15 óra volt, kerestünk szállást (itt nem foglaltunk előre). Sétáltunk, vacsoráztunk, Karcsinak még egy koncertre is maradt energiája.

2. nap

710-kor indultunk tovább. A strand mellett találtunk egy élelmiszerboltot, vettünk magunknak reggelit, vizet az útra. Nem akartunk állva enni, ezért a vásárolt holmikat elpakoltuk és máris indultunk Fűzfő felé. Kenese végén ismét átkerültünk a 71-es út jobb oldalára és egy árnyas erdőcskén keresztül mentünk Fűzfő határáig. Ott találtunk asztalokat, padokat: reggeliztünk. Reggeli után megkerültük a fűzfői öblöt. Az út kisebb-nagyobb emelkedőkkel tarkított, néha ki kellett állni a nyeregből, hogy hajtani tudjuk a pedált. Almádiig elég erős és hosszú emelkedő vezetett. Megállás nélkül mentünk a káptalanfüredi strandig. A büfék éppen nyitottak, ettünk (nagyon finom volt a velős pirítós), ittunk. Innen Alsóörsön és Csopakon keresztül megállás nélkül mentünk Balatonfüredre. Előzetes megbeszélés szerint az arácsi vasútállomás restijénél találkoztunk Ibolyával. Pihentünk egy árnyékos asztalnál, majd visszakerekeztünk a partra, a Tagore sétányhoz. Karcsi kiment a mólóra (nosztalgiázott, Ő ugyanis néhányszor vitorlással már megkerülte a tavat), András és Gyuszi megnézték a szívkórházat (utóbbi már járt itt). Innen a szállodasor mellett vezet ki az út Füredről, enyhe (néhol erősebb, de rövid) emelkedéssel. Tihanyt kihagytuk, egyenesen Aszófő felé vettük az irányt. Aszófő után szőlők között vezetett a kerékpárút, amíg ki nem értünk újra a 71-esig. Tiszta idő volt, lehetett látni a tó déli partját, a kamera optikája még az épülő M7 viaduktot is befogta. Továbbmentünk Örvényesig, majd Balatonudvarinál ismét partközelbe kerültünk. Fövenyesen előre foglalt szállásunk volt, megkerestük, elhelyezkedtünk. 2. napi adagunkat 1315-re teljesítettük. Lementünk a strandra, fürödtünk, napoztunk, pihentünk, vacsoráztunk. A szálláshelyen még az erkélyen beszélgettünk sokáig, áldottuk Ibolyát, aki útközben vásárolt mindent, ami egy esti beszélgetés kelléke lehet.

3. nap

A házzal szemközti kis boltban vásároltunk, szerény reggeli után 745-kor indultunk. Úgy számítottuk, hogy ez lesz a túra legnehezebb szakasza, ezt terveztük a legrövidebbre, hiszen Badacsonyban előre foglalt szállásunk volt. Valóban, már Fövenyes határában kemény emelkedővel találkoztunk. Szét is szakadtunk, nem mindegyikünk tudta tekerve elérni a tetőt. Ott azonban összevártuk egymást és rövid pihenő után már együtt indultunk tovább. Voltak szakaszok, ahol 100-200 méter távolság is volt köztünk, de mindig figyeltünk egymásra, vigyáztuk egymást. Zánkánál kétfele ágazott a kerékpárút, balra a part felé, jobbra a faluba. A BBR (Balatoni kerékpáros körút német megfelelőjének rövidítése) jobbra mutatott. Rosszul döntöttünk, arra mentünk. Amikor rájöttünk, hogy a Káli medence felé vettük az irányt, visszafordultunk. Megtettünk vagy 5 km-t feleslegesen. Valószínű, hogy valaki fordíthatott a táblán és az ellenkező irányból jövőknek szóló táblát láttuk. Balatonszepezdnél beértünk egy iskolás-csoportot, lehettek vagy százan. Más út nem lévén ők is a kerékpárutat használták. Ez volt a túra egyik legveszélyesebb része. Féltünk, hogy választani kell: egy kisgyerek vagy a riasztóan mély rézsűs árok. Révfülöpön a mólónál megálltunk pihenni, enni-inni. Innen változatlanul a kiépített és karbantartott kerékpárúton mentünk tovább Balatonrendes és Ábrahámhegy felé. Badacsonyőrsnél rövid videózási szünet, majd az öblöt megkerülve beértünk Badacsonytomajra. Megnéztük a Szt. Imre-templomot (bazalt), majd elindultunk megkeresni az előre lefoglalt szállást, a Neptun hotelt. Éppen harangozták a delet, amikor a szállodánál leállítottuk a bicikliket. Ibolya már várt ránk. A mai 35 km-rel túljutottunk a túra 119. kilométerén. Rendbe szedtük magunkat és elmentünk ebédelni. Mire végeztünk, megérkezett Kati és Robi (Gyuszi felesége és fia). Innen Ibolya és Kati együtt kísérték a csapatot.

A kora délutáni hőséget átaludtuk, de utána lementünk a strandra. Persze később a borkóstoló sem maradhatott ki. Este ritka élményben volt részünk. Robi egyik barátja Badacsonyból származik és felmehettünk a család hegyoldalban álló ősi présházába. A fényképek izelítőt adnak a látványból. Éjfél körül feküdtünk le.

4. nap

Indulás 7-kor. Erős emelkedővel vezet az út Badacsonytördemicig, ahol megálltunk a boltnál reggelit, útravaló vizet, üdítőt venni. A szigligeti vasútállomás mellett visz ki az út, lakott területen kívül nagyon jó minőségű a kerékpárút. Szinte nyílegyenesen mentünk Balatonedericsig. Györökön éppen nyitottak a strand melletti büfék, megálltunk egy virslire. Gyenesdiáshoz Karcsit emlékek fűzik, ennek ellenére nem álltunk meg, csak menet közben elevenítette fel élményeit. Keszthelyen a strand közelében folyadékpótlással egybekötött pihenőt tartottunk, majd kimentünk a mólóra. Eddig is minden nap beszéltünk Zolival, most innen hívtuk fel. Éppen kéztornán volt, így alkalmunk volt beszélgetni Krisztával, a gyógytornászunkkal is.

Tovább vadregényes helyeken vezet az út. Megálltunk a Zala-hídon, eszünkbe jutott a Tüskevár, mely itt játszódott, a filmet is itt forgatták. Egyre több kerékpáros jött szembe, sok a külföldi is. Intés, néha hangos "hellózás" az üdvözlés. Balatonberényben megálltunk pihenni, egyre nagyobb a hőség, jól esett az árnyék és a hideg folyadék. Felhívtuk Ibolyát és Katit. Miután megérkeztek megbeszéltük a szálláslehetőségeket, itt a környéken nem foglaltuk előre. Tanácsért Gyuszi felhívta kolléganőjét, Balatonfenyvesen van nyaralójuk. Tanács helyett szállás és vacsora-ajánlatot kaptunk. Hajrá tovább Fenyvesre. Csak egy címünk volt, Fenyves-alsón találtunk egy térképet. Telefon Zsuzsáéknak a helyzetünkről és útbaigazítás kérése. A mondat felénél a telefon lemerült. Karcsi memorizálta a térképet és szerencsésen oda találtunk. 15 óra és újabb 60 km. Laza ebéd után strand. Zsuzsáék korábban visszaindultak a meglepetés-vacsora miatt. Mire felértünk, a bográcsban rotyogott a gulyás, a gázon másféle gulyás és sült a palacsinta. Ettünk, ittunk, jót beszélgettünk. Már megint majdnem éjfél, mire ágyba kerültünk.

5. nap

Korán reggel keltünk, az erős harmat miatt szárazra töröltük a bringákat, reggeliztünk, köszöntük a vendéglátást és 710-kor elindultunk. Fonyódig még akad külön kerékpárút, utána többnyire a gyér forgalmú partközeli, sebességkorlátozott utakon jelöltek ki kerékpáros közlekedést. Bogláron újra kerékpárutat találtunk. Pontosan fogalmazva a szegélyező fák gyökerei által vesekőlerázóvá alakított aszfaltcsíkot. Az árok másik szélén szép sima aszfaltút (nem a 70-es), amelyen minden kereszteződésnél szép kerek tábla tudatja, hogy kerékpárral rajta közlekedni tilos. Jó darabon mi hárman vagyunk, akik ezt betartják, utána mi sem. Ezúton is gratulálunk és kellemes kerékpározást kívánunk a boglári önkormányzat illetékeseinek.

Az utolsó napra maradt a leglazább szakasz, ki is használtuk. Kényelmesen tekertünk, néha megálltunk, ittunk, természetesen a halászlé sem maradt ki. Földváron megnéztük a jacht-kikötőt, pihentünk, egyre nagyobb volt a hőség. Már majdnem megérkeztünk Zamárdiba, alig tudtunk haladni a tömegben. Nem bennünket ünnepeltek - egyetemi-főiskolai turisztikai találkozó volt. Mielőtt a célegyenesbe fordulnánk megálltunk rendbeszedni magunkat. Megállás nélkül a Tour de France-on is így szokás. 1230-kor érkeztünk meg Zamárdiba a mólóhoz, ahonnan elindultunk. Ibolya és Kati fényképezett, videózott. Kezünkbe nyomtak egy-egy kisüveg pezsgőt és feltuszkoltak bennünket egy éppen üres szabadtéri színpadra. Nem mondom, hogy nem néztek meg bennünket.

A turisztikai találkozó miatt minden szálláshely foglalt volt a környéken, esélyünk sem volt még egy éjszakát eltölteni a tóparton. Elhatároztuk, hogy ebédelünk, felszereljük a bicikliket a kocsira, még fürdünk egyet és hazaindulunk. Még sötétedés előtt Budapesten voltunk. Kerékpárral megtettünk összesen 224,6 km-t

Vissza