Úgy gondoltuk, amíg Castro él mindenképpen el kell jutni Kubába, mert ha meghal, az amerikaiaknak, csak idő kérdése, hogy ismét Amerika szórakoztató „gyarmatává” tegyék a szigetországot. A hírek Castro megrendűlt egészségéről, műtétéről inspirált minket, hogy az utat ne halasztgassuk - irány Havanna.

Magyar kép: az utolsó szocialista országok egyike, szegénység, jegyrendszer, lerobbant ország, régi autók, rum, szivar, lekezelő, lenéző sajnálkozás.

A valóság: zene, szivar, rum, Cuba libre, mojito, filling, olyan tiszta Havanna, hogy szégyelltem magam Budapestért, a szocializmus nem is annyira szoc, a jegyrendszer olcsóságát kifizettetik a turistával, régi és újabb autók, türkiz tenger, fehér homok, napfény, barátságos hangulat.

Hemingway és Che Guevara, a commandante és a revolution.

Havanna nagyszerű, hangulatos, az óváros sétára, a „bár”-ok koktélra, rumra, salsára  hívnak.

Santa Clara = Che Guevara emlékmű

Trinidad kőkockás utcái a nosztalgiás múltat idézik.

Cienfuegos egy gyöngyszem, sétálóutcája bárhol megállná helyét.

Varadero – „Varadero nem Kuba” mondta Havannában egy fiatal férfi, amikor az utcán spontán beszélgetésbe kezdtünk. És Varadero tényleg nem Kuba. Őslakos csak szállodai személyzetként van jelen, szállodák, turisták, minden nációból, főleg kanadaiak. Egy turistaparadicsom, ami minden igényt kielégít, de nem Kuba.
Ilyen lesz Castro halála után a sziget.

Ha látni akarsz még egy kis Kubát, ne habozz.