A "NÓMENKLATÚRA és ámoralitás" kérdéséhez

                                                                                                                                                                                   Mottó: Olykor

                                                                                                                                                                                   "A magántulajdon: lopás" is.

            A magántulajdon sérthetetlen szentségének az égisze alatt  —e szépre kistafírungozott jogelmélet lényegét farbarugva—  a joggyakorlat kimondatlanul is azt mondja ki, hogy a vagyonszerzéssel (előnyszerzéssel, hatalmi pozició'betöltéssel) kapcsolatos ügyek TÖRVÉNYESEK akkor, ha mindenben megfelelnek a JOGSZERŰSÉG követelményeinek: ha paragraf'§-konformosak. (Még akkor is, ha az adott ügyet kezelő jogász lelke'mélyén olykor hulla'szagot is érez a "fecsegő Felszín alatt hallgató mélyben").

            Kimondatik továbbá, hogy annak a "korszerűtlen" gondolkozású (idealista) honpolgárnak  —aki ezt a joggyakorlatot ellentételesnek érzi a maga ERKÖLCSI ÉRZÉKÉVEL, (egyébként Ő az, akinek dörzsölt körökben azt szokták mondani: Hát te meg hol élsz barátocskám?!) —  szóval az ilyen Elmaradott fazonnak jogában áll kinyithatni a száját, sőt még bottal is üthetni a nyomát az ilyen gyanús'szagú, piszkos bokájú ügyeknek. (Lásd pl. a TOCSIK- a GYURCSÁNY- avagy a MEDGYESSY féle "LEZÁRT"-ügyeket).

            BALLIBERÁLIS vezetőink világnézete szerint minden önmegvalósító lehetőség, ami kiemelt (nómenklatúrásított) pozicióban MEGVALÓSULT Karrierré volt képes magát realizálni (legyen az bár a kommunista idők látszat'törvényessége által jogszerűsített):  sérthetetlen, érinthetetlen TABÚVÁ szentesítendő. (Ergó: "Ne firtassuk, AMI ELMÚLT"... spongyát rá!") A tisztesség azt diktálja, hogy: MÚLTRÓL (és Halottról) vagy jót vagy semmit. A Múltat nem illő megbotozni, legfeljebb csak bottal ütni a nyomát... Csak ez lehet a járható útja a NÓMEN'KLATÚRÁSOK és ÁLDOZATAIK közti MEGBÉKÉLÉSNEK. (az árok betemetésnek)

            A liberál'madzagokkal, vitézkötésekkel lebéklyózott kezű post'kommunista vezetőség —az erkölcsöt elrelativizálni'kész szabadelvűség szellemében— legalizálni igyekszik mindent, ami a TÖRVÉNYESSÉG (a jogszerűség) LÁTSZATÁT kelti: legyen szó akár Rég'MúltÚ akár Közel'MúltI ügyről is. (Azzal a felkiáltással, hogy ha már volt olyan ÜGYES az Ügyfél, hogy JOGILAG lefedve magát ütötte nyélbe a dolgát, akkor: "Ha megnyerte, hadd vigye!", számunkra kompatibilis az ilyen ügy.)

            A "tegnap" még EGYENLŐSÉGET istenítő és arra felesküdött szocialista párti vezető ma már arra ESKÜSZIK, hogy  -úgymond-  nem 'vogymuk' egyformák, nem 'vogymuk' egyenlőek (Mára már természetesnek kell vennünk, hogy immáron vannak előnyös'helyzetű ESÉLYESEK és hátrányos'helyzetűvé esett Esélytelenek, akiknek természetesen a "terhét, gondját szivére kell vennie..." egy magát valamire tartóan vérbeli SZOCI'DEMOKRATÁNAK.)

            Aki tehát a vagyonszerzés (a tulajdon'HALMOZÁS) képességében nem modható HÁTRÁNYOSAN HALMOZOTT helyzetűnek (mint pl. GYURCSÁNY e'társ), az JOGOSAN kerül (UGRIK) egyre feljebb, egyre MAGASABBRA a manapság is funkcionáló NÓMEN'KLATÚRÁS vagyis EVOLÚCIÓS LÉTRÁN, amelynek eszköze: a megváltozott körülményekhez, éghajlat'változáshoz történő ALKALMAZKODÁS darwini törvénye, amely a világért sem dehonesztálható "köpenyeg*forgatásnak", hiszen ez egy természetes reakció: ahhoz HASONSZŐRŰ folyamat, mint ami az ÁMORÁLIS ÁLLATVILÁGBAN zajlott le a legjobb alkalmazkodással járó természetes KIVÁLASZTÓDÁS során. (A paraszhajszálnyi különbség csak annyi, hogy amíg minden állat (pl. a majom is) az ámorális emlősök rendjébe tartozik, addig az embert, ezt a majomszabású lelkes'állatot, lehet MORÁLIS vagy IMMORÁLIS lényként is definiálni)

            Mint ismeretes: az evolúciós történet folyamán időnként — az egyhangúan csordogáló évmilliók közepette —  egyszercsak meglódult a naptár s egy nagyot ütött a biológiai óra: elkövetkezett (a lassú, mennyiségi felhalmozódásoknak utána) egy kritikussá vált biológiai pont'szakasz: a minőségi UGRÁSOK időszaka: egy-egy alacsonyabbrendű szintről a magasabba. Ilyen kritikus tömeg'mennyiség felhalmozódás csapott át minőségbe akkortájt is, amikor az emberszabású-Majom fizimiskája majomszabású Ember'pofává profilírozódott: az evolúciós ALKALMAZKODÁS és a természetes SZELEKCIÓ segítségével.

            Nos. Ma is ilyen mennyiségből minőségbe átugró történelmi korszak'struktúra-váltásnak vagyunk a szemtanúi. Hemzsegő a Saulus-tolongás a damaszkuszi úton... ám megfogyatkozott az igaz ember... S a tiszta ("szent") életű "ÚJ EMBER" (akit "az ő vezére bensőből vezérelne") csak a mesében és a valaha virágzott lírai költészetben létező valóság.  Az "emberebb Ember" evolúciós kifejlődésének a jelei soha nem mutatkoztak ennyire viruálisan haloványnak, mint mostanság, a harmadik évezred kapujából kémlelve a láthatárt... 

            Sőt ellenkezőleg: MA a majomszabású Embernek az EMBERSZABÁSÚ MAJOMMÁ evolúcionálódó VISSZA'FEJLŐDÉSÉNEK, cirkusz'mutatványos UGRÁSAINAK lehetünk ámulói ezen KONTRA'szelekciós KIVÁLASZTÓDÁSNAK a láttán. Mert ez az újmódi "ALKALMAZKODÁS" szőröstül-bőröstül (testestől-lelkestől) a "PÉNZ beszél, Kutya UGAT"-fajta IMMORÁLISSÁ elfajzott Érték'tudat elbúrjánzásának az irányába történő "HALADÓ" fejlődésként értékelhető.

            Ennek az elembertelenedő folyamatnak, az én szememben, a leghitelesebb fokmérője  —az abszolút FÜGGETLENSÉGÉRŐL (és az "én nem fogom be pörös számat" SZÓKIMONDÁSÁRÓL) híres—  magyar LÍRAI költészet semmitmondóvá történő kiüresedése és KOLLABORÁLÓDÁSA a PÉNZ'hatalomhoz. ("Vess egy darab koncot neki, s az ugatást elfelejti" —írta valaha egy vígballada népi szerzője ezekről a maiakhoz hasonszőrű ebugattákról).

            Az írástudók árulásának ez a legújabbkori vállfaja  —ez a Kollaboráns*KUSSOLÁS— egyébként nem az újabb'keletű piac'gazdálkodásunk mellékterméke, hiszen az  virágzásnak indult már a tervgazdálkodás időszakában, még az ánti'világban: éspedig a pártállam által agyondíjazott és agyondícsért (nómenklatúrás) költők jóvoltából. (Juhász Ferenccel az élen)

             És ami a Tv csatornáiba folyik itt-ott időnként, az messzemenően nagyobb károkat okoz, mint az a mérgező'anyag, ami a román fennhatóságú erdélyi folyókból ömlik át hozzánk időnként. Etéren elsősorban a sok szar műsor'folyás közepett' lubickoló szabad'úszós "HETI 7-es"-eket emelném ki kesztyűs kézzel. Ők azok a pofátlan produkátorok, akik (busás összegekért) hétről hétre (önön szellemeskedéseiket, mesterkélt önröhögéseikkel megspékelve) mosogatják és fröcskölik bele patkó'beleik szennyesét a Tv képernyőbe (csak amúgy mellékállásban). Ők azok a SZELLEMI dogozók, akik havonta kb tízszer annyi "megérdemelt jövedelmet" zsebelnek be, mint pl. egy tanár, egy mérnök vagy egy orvos főállásban.

            Teszik mindezt annak a TÖRVÉNYESSÉG által biztosított JOGSZERŰSÉGNEK a jegyében és örve alatt, mely szerint Ők (szellemi produkció címen) mérhetetlenül TÖBB és MINŐSÉGIBB  (TÁRSADALMILAG HASZNOS) ÉRTÉKET produkálnak, izzadnak elő (nehéz, verejtékes munkával), mint amazok a közönséges (szimpla) szellemi foglalkozásúak.

            De még őnáluk is jobban érti a csíziót  (ezeket a szép'új világunk TÖRVÉNY'ADTA LEHETŐSÉGEIT bezsákmányoló technikákat) pl. JUSZT LÁSZLÓ. Ő tudja csak igazándiból, hogy mi kell  —az agymosott és morális céljaitól megfosztott— isten'adta népnek, ennek az "...et circenses"-re szomjas tömegnek. Ő  —a szemfüles szimatú véreb'forma fizimiskájú SZTÁR*riporter"Disznófülű—  tudja legprofibb szinten, hogy mitől és Kiktől döglik a légy ma Magyarországon. Ő  -ez a disznófejű nagyúrból szuper Konjugtúra*lovaggá ütődött–  tudja legkorszerűbb szinten művelni azt a módit, hogyan kell MAGUNKAT szőröstül-bőröstül PIACKÉPESSÉ tenni, minden porcikánkat FELKÍNÁLNI a vevőnek, és ELADHATÓVÁ tenni még azt a részünket is, hol nem fészkel az agy.

            Hát, imígyen valósult meg a XXI-ik század elejére (az Új Élet kapujához érve) a régi vágy'álom: "Legyen HUNGÁRIA a KORLÁTLAN LEHETŐSÉGEK HAZÁJA". S így lett valójában szegény megcsonkított hazánk —ennek a Korlátolt Felelőségű Társaságnak (KFT) a jóvoltából a korlátlan "lenyúlások" tárházává. (Amíg a készlet tart... Amíg csak kő'kövön nem marad)

Bp. 2003                       Makray Imre                          
E-mail