anno' 2000
  TARTALOM

  I. BEVEZETŐ (A Rákosi meg a Kádár IRODALOM'POLITIKA és a Ju-hász-szindróma)

  II. Juhász a SZERELEMRŐL, a POLITIKÁRÓL és az ELMÚLÁSRÓL

  III. Juhász és a SZERKEZET

  IV. J.F. és a nagy TÉMÁK (amelyeket sosem volt képes hitelesíteni: önki-fejezően összevarázsolni a saját kora problémáival)

  V. Juhász - Illyés agyon'SIKER'díjazottságának "MIÉRT?"-jeiről.     (Különösképp részletezve az életbűvészeti pédakép-Illyés költői húzásait).

  VI.  J.F. és a "SZÓ" (tekintettel arra, hogy a juhászi szavaknak, mondatok-nak NINCS MONDANIVALÓJUK a "lelkes'állatról": az EMBERRŐL)

  VII. J.F. és a TERMÉSZET fotókópiás másolása.
 // Amely a mai természettudományos (szines) MOZGÓ'FILMEK világában oly felesleges ügyködés, miként ha valaki vizionárius tekintetű eltökéltséggel azon tökéletlenkedne, hogy vihart kavar a biliben azzal a szándékkal, hogy ennek folyamányaképpen  -a tengerparti hullámverés megszemlélése céljából e vidékre sereglő túristák- ne a valódit, hanem az ő poétikus, Lombik-VÍZIÓS-produkcióját bámulják.//

  VIII. J.F. és verseinek SZÖVEGMEZŐ KONTEXTUSA
 // Amely nála a szavakkal nem alkot egymást erősítő-indukáló globális szöveg'kohéziót. Nála a szóformák egymástól IZOLÁLTAK. Üzenet'közvetítő IMPOTENCIÁJUK mián (transz'kötődésre képes vegyérték'karok híján) mondat'CSALÁD ALAPÍTÁSRA képtele-nek. Lelketlen, mondanivalótlan szóformái NEM ÉRTÉKELŐDNEK FEL MINŐSÉ-GIBBÉ azáltal, hogy MONDATOKBA (s újabb-újabb Mondat'szakaszokba) kerülnek, hisz azok se akarnak MONDANI SEMMIT.
  SZELLEMTELENÜL-SZEMTELEN SZÓ'HÖKKENTMÉNY-szir'szarságai oly szárnya'szegetten kovályognak hosszúkás eÉeéposzainak légüres terein, miként ama GÓLYAFOS a levegőben, s maximum efféle HÖKKENTMÉNY-SZÓLAMOKBAN üle-pednek le ganaj-koncentrummá, hogy: "A halál,a halottak búcsútlan VIASZFOS hallga-tása" //

  IX. Amelyben (egy-két újabb szentségtörő szóval)-KIEGÉSZÍTVE emlékezünk meg a KETTŐS-KÖLTŐ'FEJEDELEMSÉGET megtestesítő két'petéjű ikerpáros (Illyés és Ju-hász) agyon'SIKER'díjazottságának "MIÉRT?"-jeiről.
 // Ők voltak azok a szerencséltetettek, akik  -mint TÖRZSKÖNYVEZETT SZENT'TEHENEK, közel félévszázadon át egyfolytában-   minden évtizedben egy, de in-kább két NAGYDÍJAT vittek haza az országos nagyvásárból. //

  X. BEFEJEZÉS // J.F. -ez a szelet'hámozóan üres költő- nem hagyott hátra verseiben sem általá-nos EMBERIT, sem valami sajátosan korabeli emberi-dokumentumot. El is fog tünni (SZÓ'KATEDRÁLIS bugyraival együtt) olvasatlanul, nyomtalanul, mint teveszőr a SZA.ha.R. Á.B.A.N...//

  XI. UTÓSZÓ (jogán)
 (Egy közbevetett MEGJEGYZÉS:
 A hamarosan fel-felbukkanó Juhász-"IDÉZETES" szavakhoz  -Hozzá'képzelt, Őreá'valló-  gondolat'menet-fo'szlányokat fogok parafrazálni, és (ezeket a kreált 'szlányokat) kissé sminkelve-karikírozva ráeresztgetem Juhásznak az -öntelt'fazontól duz-zadó-  mondataira. Ezekkel rátapintok ugyan "TÁLTOS'CSŐDÖRÜNK" tyúkszemére, ám személyiség jogait nem érintem vagy legfeljebb csak "érintem". De ezzel a "magyarázkodással", talán felesleges is volt itt-most előhozakodnom, hiszen ezt a "bocsánatos bűnt" a későbbiekben is többször el fogom még követni).

 J.F. -mint A SZELLEM'FOGYTÉKOS jelentés'tartalmú vers'SZÓ-Anyag kiagya-lója-  az ALÁBBIAKAT HITVALLJA buldog'képű öntudattal:
 Az én szavaim "..KÖZVETÍTŐ SZEREPET NEM VÁLLALÓ ANYAGKÉNT MŰKÖDNEK, mint a kő: kő", mint "a szerelem'vágat: szerelemvágat", mint a "végbél'nyílás": végbélnyílás", mint az "orgona'nyílás": orgonanyílás stb. Vagy esetleg annyi deformálódást szenvedhetnek el az én ANYAG(szó)formáim, hogy pl. azt írom a "Végbélnyílása" helyett, illetve mellé, hogy: "PARADICSOMFÜRTÖK". Ez a szó'metaforám egyébként (egész pontosan) így fest az egyik hosszúkás eÉeéposzom csúcspontjának a tövében: "Vég-bél-nyí-lá-sa: PA*"RA*"DI*"CSOM*"FÜR*"TÖK*"
 Meg kell vallanom, hogy ámbátor én (az őseim révén) a türelmes juhok békés le-geltetőitől kaphattam a ragadvány-nevem, mégis azt hitvallom: nékem (nevezetesen Ju-hásznak) a birka'türelem nem kenyerem. Mert kijelenthetem Petőfivel egyetértésben  (-ha kell, vállalva e kérdésben a nagy Goethével való polémizálást is, aki azt állította: "A lángész: türelem")-  igenis: "A türelem a birkák erénye" -ahogy ezt az axiómámat már elődöm ("Sándorom") is megfogalmazta valahogy egy versében (bár nem ennyire sűrített formában, mint ahogyan ez nekem sikerült).
 Ezt a hosszúkásnak tűnő felvezetést azért kellett megejtenem -így Juhász- hogy ér-zékeltessem: Én nem vagyok egy radikális... NÉKEM -(az 1948-as "FORDULAT ÉVÉ-TŐL" kezdve a DULCE VITAE'sűrűjéban habzsolónak  -sőt irígyeim szerint-  "szügyig gázoló TÁLTOS CSŐDÖRNEK" emlegetettnek)-  NÉKEM, a minden-napot-leszakasztó-"CARPE DIEM!"-hitet valló, földön'járó tarisznya'hitűnek, Nékem a mindenkori KONS-TELLÁCIÓKAT ("költő'fejedelem" társamnak, I. Gyula bátyámnak jól prosperáló szisztémáját utánozandóan) SZEM'ELŐTT TARTÓ reál'politikusként gondolkozónak  -(és az ÖTVENE'ÉVEK elejétől kezdve folyamatosan POLI'díjazott Poéta'multinak, il-letve "KÖLTŐ*FEJEDELEMNEK" számon'tartottnak)-  NEM VOLT IDŐM (türelmi te-hetségem) a dologi-tárgyi-emberi létezők, (ezen konkrét matériák) mélyére nézni, a dol-gok lényegébe hatolni, lelkükbe vájkálni, gyökerükig áskálódva kutatgatni a "Ding an sich"-jük után.
 Én ugyanis gyakorlatiasnak, konkrétnak, "fogd meg"-gondolkozásúnak, "Azt hi-szem, amit LÁTOK"-LÁTNOKNAK tartom magam.  Én a fizikai "VALÓSÁGOT NEM HÍGÍTOTTAM FOGALMIVÁ", metafizikummá,  nem kopaszítottam "igazzá", "égi má-sossá", mint a régi költők, akik amolyan érzelmi-értelmi IDEÁK transz'üzeneteivel és egyéb metafizikai koloncokkal TERHELTÉK MEG SZÓ'FORMÁIKAT. Mint pl. egy Shakespeare is, aki így misztifikázik: "Fölszárnyal a szó, eszme lenn marad, SZÓ ESZME NÉLKÜL mennybe sose hat"
 JÓZSEF ATTILA erre így szólna közbe (ha közbe szólhatna):
Ezt az értelmi'fogyatékosan egyoldalú szóanyag'formázás-szisztémát azért találta ki köl-tőnk, mert "Néki a FOGALMAK hideg vasak, miket csak messziről szemlélni jó". Azért nem lódítja el magát a konkrét matériától ("a Valóditól") az "Igazi" felé, mert fél a FÉNYTŐL, pedig ez az az égi reménysugár "amelytől világlik agyunk". Költőnk csak azért szaporítja, tupírozza szellemtelen szóanyag-formáit, merthogy nincs "EMBERHEZ MÉLTÓ GONDJA": Zöldhályogosan vízionáló szemeitől soha nem láthatja, hogy "A TÖRVÉNY szövedéke mindig fölfeslik valahol".
 Valahogy úgy van véle (ezzel az egész verselési-ügylettel), mint Illyés. (Akitől egyébként életbűvészet terén sokmindent adaptált, parafrazált a maga számára). Juhásznak is, mint Illyésnek is "EGYSZERŰ A VILÁG..." csak annyi, "...amit "KÉT SZEMED LÁT..." A csak-Hittel, intuicióval "megfogható", elővarázsolható LÁTHATATLANNAK (Látszat'mögöttesnek) az elővarázslásával nem szabad KOMPLIKÁLNUNK az életünket, költészetünket. Az életrevaló költő jelszava: "HISZEM, ha LÁTOM". Csak ennek a vi-lág'NÉZETNEK (tarisznya'hitűen anyagias materializmusnak) van haszna-értelme azon költő  számára, aki akarja valamire vinni az életben.
 A szériában gyártott vizenyősen-víziós szavai cséphadarásának (szemen'szedett hazugságainak, könnyen szaván'fogható lógatásainak), gyanúsan HOSSZÚKÁSRA szőtt eÉeéposzai szőttesének az is az oka lehet -(folytathatná tovább J.Attila szelleme)-  hogy ez ÍGY A LEGKIFIZETŐDŐBB, minthogy azt nem ESZMEI ÉRTÉKÉÉRT, hanem SZAVAI Mennyiségéért fizeti az állami könyvkiadó. (Felárral egészítve ki a SEM-MIT'MONDÁSTÓL TÚLSÚLYOSOKAT).
 Vele szemben nekem ("a Néhainak") az a véleményem, hogy akkor szép a vers'SZÓ, ha benne "az ESZME átcsillog az ALAKON"

***

 - A fentiekkel szembe'szállva J.F. imígyen istenül: Én -ha nagyon'agyonvágnak is érte- HIT'vallom: a sárga'földig tartóan materialista poétának, sőt tarisznya'HITŰEN HITHŰ
 "KOMMUNISTA KÖLTŐNEK TARTOM MAGAM", és "HISZEM azt is: a SZOCIALIZMUST segítem megvalósítani költészetem tartalmával, világnézetével... Mert az ember érdemes, az Őbenne hitre. E HITBEN HITEMRŐL soha nem mondok le. Akkor se, HA VAS-SZÖGEK SÁRGA KEZEIMBEN és LILA LÁBAIMBAN: HA KÉK SZIVEMBEN PIROS VAS-LÁNDZSA"
  SIKER-SILÓJÁT  még a '40-es évek vége-tájékán VÁJTA (NÉKOSZ-fészkelte) ki magának, amolyan nékoszos-szájalással: az elkényezetett (pozitív diszkriminációs liblingelést élvező NÉPIES KÁDER-GYEREKEK szellemtelenül "vaskoskodó", "népies'ízűeskedő" jópofáskodásával. Pl. azzal  -(a papi-reverendának-a szószéken való-fennakadásán-megszakadásig-JÓT'RÖHÖGŐ-paraszti humor-dalbetét szlogénekkel into-nált)-  "A HELYSÉG KALAPÁCSA"-utánérzésekből PARAFRAZÁLT , parafrázisokkal megkomponált, "ZSENI-ZSENGÉSNEK" feltitulált ifjúkori művével. Ezt 1951-ben (a Rákosi diktatúra LEGSÖTÉTEBB esztendejében írta, mivelhogy Ő'váteszsége valahogy "FELHŐTLEN VILÁGOT LÁTOTT MAGA KÖRÖL" (Pomogáts).
 "Fene'fenét" ezért írta... sokkal inkább azért, mert ez így illett egy  -a szemétől nem látóan szemfüles-  karrieristához. (Tehetnénk hozzá ehhez a Pomogáts-féle -benyali-zóan karrierista ízű-  szerecsen'mosdatáshoz)
 Mindenesetre 1951-re  -"József- és Kossuth" agyon'díjazottsággal, meg még a könykiadói főpotentátorsággal megspékelt farmotorral a farzsebében-  BIRTOKON BE-LÜLRE RÖPÍTHETTE MAGÁT.
 Ő,  -(az Illyés életbűvészetét utánzó) a Fáklyaláng'oszlop költői-rangra ráintonált hangú, a Viharmadárt is mámor'mímelni tudó VÁTESZ- 1952 körül már kivárós-szemfü-lességgel HALLGATOTT és szimatolta a KONSTELLÁCIÓS SZÉLIRÁNYOK áramlá-sát. Amely -vészes időkben történő OKOS HALLGATÁSÁÉRT- AZZAL FIZETETT a Párt, hogy ezalatt még zsírosabbnál-zsírosabb poziciókkal kenegette a kappanháját.
 Amiképpen Illyés is, azonképpen Juhász is egy árva vers'sorral sem emelték fel költői szavukat az embertelenül kegyetlen Rákosi diktatúrával szemben: (a "Ha hallgattál volna, bölcs maradtál volna"-tarisznya'hit szellemében). Meg is jutalmazták "BÖLCS HALLGATÁSUKÉRT" mindkettőjüket
egy-egy újabb PÁRT-DÍJJAL (az "Állami"- vagy Párt díj ugyanis azidőtájt egykutyának számított): Juhászt 1950-ben és '51-ben, Illyést '50-ben és 1953-ban. (Merthogy oly' oko-san "befogták pörös szájukat").
 Igaz, hogy Illyés "állítólag" már 1950-ben kiállt a szobája legmeghittebb sarká-ban "A nép nevében": a paraszt'nyúzás, a kitelepítések vagy mondjuk az idegroncsolóan embertelen munkaverseny ellen szólva: (mármint) úgy, hogy ODASUGDOSOTT -népi-esre faragott'szélű-  ASZTALFIÓKJA SZÁMÁRA "EGY MONDATOT a zsarnokságról", amely (gondosan lejegelt, kedvezőbb időkre várandós) MIRELIT ÁRUJÁT  -(a szokásos szemfülességét most sem tagadva meg)- '56 legszélcsendesebbnek
(legkonstellációsabbnak) mutatkozó napján (nov. 2-án), (amikor se oroszok, se ávósok nem voltak a színen) FELMELEGÍTETTE és mint amolyan majdnem PRIMŐR ÁRUT leközölte az Irodalmi Újság"-ban. Hogy mennyire nem volt jelentékeny hatású ez a "nagy" (vagy inkább "hosszúkás") verse, mutatja az is, hogy a bukás utáni kegyetlen el-számoltatáskor (amikor a legkisebb "KIÁLLÁSÉRT", SZÓT'EMELÉSÉRT IS BÖRTÖN JÁRT) ILLYÉSNEK A HAJA'SZÁLA SE GÖRBÜLT, SŐT...

***
 A padlást is lesöprő paraszt'nyúzás idején (1951) J.F.  -mint a nemzet amolyan kincstári optimizmustól-dagadt-izmú , pitykés lajbiban plakát-formátumú népies költője-  LELKENDEZIK KÖLTŐILEG a vidék "GUTGESSINT" életérzéseiről, és ohne'zseni markolja fel az ezért járó SIKER'dijat, a kossuthost.
 Közben 1954-ben -(amikor már párt'vonalon is szabad volt teregetni ama "sötét'piszkos"-ötvenes évek szennyesét)- Ő is megírja (ama "made in Illyés" licensz alapján -vagyis amolyan KÉSLELTETETT eljárású SZÓKIMONDÓ-trükkel és MEA'CULPÁZÁSOKKAL megspékelten-készült époszát), a "DÓZSÁT". Ennek az illyési szisztámának két "pillére" (trükkje) van:
 1.) A szókimondó "fáklyalángozásnak" UTÓ-(be)gyulladásos technológiájával történő alkalmazása
  2.) A Tartuffe-szerűen szájtépő, képmutatóan önmarcangoló, mea'culpázás. Pl. imígyen'való Dózsa-siratós szájöblögetéssel: "Meghalt? És mi is ettük HÚSÁT...Mert ETTEM ÉN IS, ELÁRULVÁN HITÉT... -(márminthogy én -a népiskedő Juhász- is EL-ÁRULTAM A HALLGATÁSOMMAL az ötvenes évek elejének agyonsanyargatott pa-rasztságát)- "...s testének minden falatja égeti szerveim"
 Ez persze nem zavarja abban, hogy nehány évvel később ÚJFENT ELÁRULJON VALAMIT (pl. az 56-os forradalmat, amiről természtesen nehány évvel később újra ír egy még cifrábbra szőtt mea'culpát, a "BABONÁK napját"
 Még 1987-ben is jól hozott neki a konyhára az a lelkifurdalásos vallomás-attitűd-del "lihegő" vers'építkező metódus, amely ez esetben a VÁDOLÓ MÁRTÍR-ARCOK Kí-sértet-tekintetét volt hivatva elűzni. Pl. a "Légydoboz"-ban ilyen'formán "mímel mámort koholt képeivel": Őt, a makk-kemény Mindenseggség-Falloszokat (s alkalomadtán "VILÁG-VAGINÁKAT") "rágó- maró-faló faszagyereket, Őt, -az ezen élvezetekkel bételni nem tudó Táltos-Csődőrt"- istenverte IRÍGYSÉGGEL felindultan készülnek fel-falni a DÖGLÉGY-ARCÚ KÍSÉRTETEK. Halálian irígylik a túlszerencsésre kimódolt -permanens fesztávolságban is sikeresnek mondható- ÉLETBŰVÉSZETÉT. Irígylik pl. azt a szexbomba-szitut, midőn éppen készül megmászni csodálatos testű FELESÉGE FELE'SEGGÉT, eljátszozandó annak leggusztusosabban elrendezett formájú genitáliáival a "SPERMA ILLATÚ SZOBÁJÁBAN"
 És  -mit ad isten-  épp ekkortájt "JÖNNEK A FELTÁMADT HALOT-TAK...FOGRSORRAL" vicsorogva "ÁTFOLYNAK A FALON...A FOLYÉKONY LE-GYEK. A FOLYÉKONY HALOTTAK...A HÚSRA ÉHES? DÖGRE-ÉHES LE-GYEK...GŐZÖLGŐ EMBERSZARRA ÉHES LEGYEK ÉS A FÉRFIHULLÁK... SZŐR-ZSÍRBÓL KIMEREVEDŐ ÜVEGES PÉNISZBUNKÓIRA ÉHES LEGYEK:::.. s PA-RÁZNA CSÜCSÖRÍTÉSSEL megadásomra várnak A LÉGYTESTŰ EMBERARCOK".
     ***
 Az 1957-es ÍRÓ-HATALOM Paktummal a Párt azzal próbálta fémjelezni a Ká-dár-rendszer legitimitásának konszolidáltságát-stabilitását, hogy ország-világ elé tárta: íme az ÍRÓ-NAGYÁGYÚK már ELHALLGATTAK, s a hallgatás: beleegyezés. "A Nép szava Isten szava"-lózungot szájukkal képviselő Írók ekkorra már nem szólnak ellen semminek. Ezek -az önönmagukat szilenciumra  ítélt- duzzogók (ezek a nagyágyúnak számító Illyés-Juhász félék) erre az időre már csak (maximum) ásító torkolatukkal tesz-nek keresztbe az ellenforradalmi kibontakozásnak. De hát sebaj..."Ha haragszik, majd megbékül", hacsak nem akar belekéküni  -az immáron távol sem oly KIFIZETŐDŐ-  hallgatásba.
 Ennek a "meg'JUHÁSZOSODÁSNAK" a fejében (Juhász-Illyés és a többiek)  -a három a magyar igazság szellemében- már választási-jogot is kaptak: a T/1 a T/2 és a T/3 alternatíva alapján... ami felettébb toleránsabb képlet, mint az '56 novemberi T34-es ("eszi-nem eszi") alternatíva.
 Meg is kapta az írók "derék"hada a T/2 "TŰR"-sávos terpszakaszának meglehető-sen KÉPLÉKENY játékterét (ahonnan elmászkálva kialakíthatta pl. Juhász, -ez a szemfü-lességben zseni- a maga ultra-partalankodóan-SEMMIT'MONDÓZÓ eÉeÉposz-Katedrá-lis-bugyrait). Vagyis a (meg)"TŰRT" terepről könnyen fel lehetett javítani a játszmát T/1 szintre. Sőt ha valaki behajtott T/3 (a "TILT") lámpajelzésbe, azt is is meg lehetett úszni (egy-két évig tartó) "SZILENCIUM" nevezetű publikálás-letíltással, ezzel a valójában amolyan ALKOTÓ'SZABADSÁG-félével: pl. az állam pénzén történő CUBA-parti, "szabadúszós" foglalatoskodással: úszkálással egybekötött élmény'anyag gyűjtéssel. Ilyenkor azzal mÚlatta az időt (az üresen vánszorgót) a kényszer'szabadságra "száműzött" hazánk fia, hogy mulatt nőket stírolva csípte föl a jó'bőr-állagú élmény'anyagot az egy-két év múlva holtbiztosan kiadásra kerülő "CUBAI JEGYZETEK" c. műalkotásához. Ilyeféle selyemhomok-parti (Éden-paradicsom'kerti) élmény gyúrmából születhettek J.F. alábbi korszakalkotó sorai: "BUGYIJA LEHÚZVA", minek'folytán láthatóvá panorámásodhatott, hogy: "VÉGBÉLNYÍLÁSA:oo*P*A*R*A*D*I*CS*O*M F*Ü*R*T*Ö*K*, megette pediglen, ameddig a szem ellát: "a SZŰZANYA NEMI SZŐR-ZETÉNEK SZINE SZÍNŰ HOMOK"..///..///..///....

     ***

 Az ACZÉLI IRODALOM'POLITIKA általában arra irányult, nehogy kikristályo-sodjon Valaki'féle Vasmag körül valami ANTI-légkörű SZELLEMI FRONTOT indukáló feszültség. Ezt a ("ne't'án't'án..."-t) kellett Aczél elvtársnak idejében megelőzni, leföl-delni, LENULLÁZNI. És Ő jól tudta: Kutya'harapást a szőrivel lehet legjobban gyógyí-tani. Nosza, ZÖLD'utat nyitott ahhoz, hogy mihamarább HADD UGORJON KI az iroda-lom berkeiből egy olyan zseniális-becsvágyú Valaki, egy olyan kvázi POSZT'modern kinézetű (KÖLTŐ-fülűen GROTESZK'bizarr, BLIKKFANG'szerűen nagyformátumú) ORTOPÉD-JELENSÉG, AKI REPREZENTÁLNI KÉPES ország-világ előtt, hogy NÁ-LUNK nincs ÍZLÉS-EGYENLŐSDI diktatúra, NINCS SZELLEMI KASZÁR-NYA'RENDSZER, hisz' íme: a mi ("fejlett szocialista") rendszerünk olyan stabíl, hogy még efféle szuper'sámán fazonformájú, ultra'PARTALANKODÓT  -( a legegzisztenciáli-sabb nyugati LÉT-KÖLDÖK'nézőket is messze'ívben leHULLÁZÓAN pesszimista-láng-észt)-  is el képes viselni, mint ez a juhászferenc... aki ilyen nagyságrendű BLIKKFAN-GOT is ki képes mirigyezni agyából, hogy pl. a TAKONYLOMBRENGÁSŰEN ZÖLDRE'VÁLT SZEMEIM A NYÁLKÁS ŰRBE KINYÚLNAK...  Ráadásul -ez az ügyeletes zseni- mindezt oly magabiztos lendülettel LÖTTYENTI oda a költészet aszta-lára, mintha ez: valami korszakalkotóan mélynövésű MEGLÁTÁS-valaminek a VALA-MISÉGE lenne.

      ***
 J.F. költészetével való foglakozást nem azért kellene NAPIRANDRE TŰZNIE A MAI IRODALOM KRITIKÁNAK, mert az pozitív, korszkos jelentőségű költészet, ha-nem azért, mert az egy korszakos-károkat-okozóan-kÓros, NEGATÍV IRODALMI JE-LENSÉG. Ezt a "HULLA-KÖLTÉSZETET" nem lehet TEMETETLENÜL  büdösödni HAGYNI irodalmi életünk úttestén.
  Ezt a SZÉLHÁMOSKODÓ ÉLETBŰVÉSZT (ezt a "zseni-költő" HELYIÉRTÉKÉT-szemfényveszejtő-praktikáival-kitöltő ügyeletes'zsenit) a RÁKOSI diktatúrában AZÉRT JUTALMAZTÁK agyon, mert a központilag ígényelt KINCSTÁRI OPTIMIZMUST sugározta a népieskedősen egyszerűvé-koholt képeivel, a KÁDÁRI puha diktatúrában pedig a parttalankodó-nem'politizálásával-kifejezett- semmit'mondózó-kol-laborálásáért (a senkit nem érdeklő HULLA-PESSZIMIZMUS manipulációiért)
 Úgy látszik, a puha diktatúra számára kiemelten fontos lehetett a személye. Úgy rémlik, mintha olvastam volna régebben valahol, hogy valami összeütközése támadt EÖRSI Istvánnak az akkori kultusz'miniszterrel (POZSGAIVAL), aki -erősen Eörsi szeme közé nézve- jelentette ki: Vonja vissza kritikai megjegyzéseit Juhásszal kapcsolat-ban, mert VEGYE TUDOMÁSUL: JUHÁSZ MA a legfelsőbb szintű PÁRTPOLITIKAI ügyek közé tartozó fontos KÉRDÉS (illetve Személy)
 Ez tényleg így lehetett, hiszen költőnket elhalmozták minden földi jóval... ami csak szemének-szájának ingere volt. (Ilyen-olyan főpotentátori székkel, stb.) Legfőbb-képpen pedig azzal, hogy olvasatlan-eladhatatlan HULLÁRÉzásait ÁLLAMI DOTÁCI-ÓKKAL ALÁDÚCOLTAN kinyomatták és préselték ki a városi, falusi és iskolai könyv-tárakba. Ilyen valós társadalmi-olvasói ígényt nélkülöző , ám konjungtúrálisan jól fizető közegben Ő'fejedelemsége aztán BIKA'TÖKŰ ÖNBIZALOMMAL DÖGRE-MÁSRA SZAPORÍTHATTA a saját Juhász-szószába mártogatott SZÓ-SZÜLEMÉNYEIT. (Önkontroll nélkül, önkritikátlanul-korlátlan-korlátoltsággal).
  Így aztán már az 1976-os "adóbevallása" szerint is  -a maga akkori 3000 oldalnyi vers'szó mennyiségével ,ezzel a kétes fedezetű szóinflációra épülő SZÓ(virág)KINCS készletével (az akkori "Juhász-Összes"-sel) messze'ívben maga'mögé UTÁLHATTA  Ady, József A., Radnóti vers'oldalainak összesét (amely ugyanis "csak" 910+ 385+ 255 oldalt tesz ki együttvéve)
 Erről a ráksejt'búrjánoztatóan termékeny daganat'formát gyártó képességéről effé-lékkel büszkélkedik: "olvastam ÍRTÓZATOS MENNYISÉGŰ KÖNYVET...s szemem, agyam szerkezete lehet olyan, hogy MINDENT LEFÉNYKÉPEZ".
 Legfőbbképpen lexikon'szótárakból táplálkozott ember- és társadalom'ismerete. SZó-ONDÓ'BANKJÁNAK beltartalmát aztán bélsár-gyönyörűségek társaságában kéjes élvezettel, szelektálatlan hordalék'élvezettel (SILÓ'FORMÁBAN STRUKTÚRÁLTAN) ÖKRENDEZTE RÁ A VÉDTELN, VÉDEKEZÉSRE KÉPTELEN SZŰZTISZTA írópapirra ("A FORMA-ZSÁKJÁBA).
 Mert elmondásra vágyódik Minden, ami az "Idő VULVÁJÁBÓL nézve" látható. Vagyis SZERINTE nem afféle "Mindenséggel mérd magad"-kozmikus nyomás alatt ki-kristályosodott emberi-költői dokumentumokat kell lerakni a költészet asztalára, nem amolyan "Rendezni végre közös dolgainkat"-szerű, "Emberhez méló gondú" (absztrakt-vértelen, MATÉRIA'szegény) meglátásokra van szüksége a világnak, hanem ilyenszerű "FOGD MEG-VÍZIÓKRA, hogy: "CSÜNG HÁTUL A HÚS, ELŐL A FASZÁIG, HÁ-TUL A SEGGLIKÁIG", miközben "HÜVELYVÁLADÉKSZAG és ONDÓSZAG A SZŐRZETEKBEN". "Mert szégyen nem lehet az, amit pontosan kimondunk. AZT JÓ KIMONDANI." ILYEN ZSÁNERŰ KÉPEKKEL SZÓRJA-SZARJA TELE A KÖLTÉ-SZET ASZTALÁT. Azzal a nem is titkolt hátsó-gondolattal, hogy ezek a JUHÁSZ-IGÉK is az "Ifjú szivekben élek"-szerű szállóigékhez hasonló szellemi örökségképpen épülnek majdan bele a nemzet'testébe-jövőjébe, érték'tudatába.
 Őt az amolyan -Ady, J.Attila, Radnóti szerű- gondolattól, érzelemtől, eszméktől-terhesen magvas szavak, (ezek "az értelemig és tovább..."-nézően látomásos szavak) nem érdekelték. De közben azt nem vallja be, hogy azért "NEM..", mert Ő ezekhez IMPO-TENS és ANALFABÉTA adottságú volt. Ezzel szemben imígyen magyarázza (szegénységi, értelmi'fogyatékos) bizonyítványát:
 "A SZÓ..MEGJELENHET A VERSBEN SZEREP..NÉLKÜL, KÖZVETLE-NÜL...NEM TRANSZFORMÁTORKÉNT"
  Ezzel a hazabeszélően önigazoló húzással húzza ki a talajt az őt esetleg támadni merészelő kritika alól, zöld utat biztosítva annak, hogy virtigli Juhász-ballaszt'anyag-virslikkel töltekező , SZIVÁRVÁNY'SZŐRÖS HÖKKENTMÉY-ATTRAKCIÓIT, SZÓ-BUBORÉK-BOKRÉTÁIT, megbokrosodott exhbicionizmusát, ORTOPÉDFEJŰ MA-LACSÁGAIT, VIZIÓ'fejűen ELMÉS meglátás-MEGALOMÁNIÁIT lámpion-fürtökben szappan'bugyborékoltathassa HALÁLI-HOSSZÚKÁS eÉeÉPOSZAINAK KATASZTRO'FRÁSZKARIKÁZÓSAN elterpeszkedő légterein (pontosabban: -a saját különbejáratú, hitbizományosítottá hűbéresített "ÚJ ÍRÁS"-a lapjain.)
 A Halált HULLA-formázóan izlelgeti-részletezi. Halál'PESSZIMISTÁN pózőr-ködő, istentelenül hosszúkás eÉeÉposzait rendszerint OPTIMISTA kicsengésű ("hiszekegyező", "Ó"-bégató) KRÉDÓZÁSSAL csengeti le. Pl. miután  -egyik Éposza Gigantoszaurusz-tömegű 125 oldalán keresztül-  hulla'vastagra töménykedte magát, a leg-végére odaakaszt 'Szaurusza hátsó'fertályára egy ilyen jellegű bóvli'anyagból font 3-4 so-ros ANTI-Hullázást...affélle hulláré'tirádát: "Ó, ÉN HISZEK TEBENNED EMBERI-SÉG".
 Ebben a szelet'hámozóan olcsón'vett szövetanyagú ("HALÁL-HISZEK") ellenpon-tozásban, ebben a Pesszimista-Optimista "csiki-csuki"-silóban ("a forma-zsákjá-ban"), ebben a cinikusan kiagyalt, kétnyomásos váltógazdaságú-TRÜKKBEN  az volt Ju-hász zseniális húzása, hogy ezekkel az értelmetlenségig szürrealizáló, SÁMÁNKODÓAN SARLATÁNKODÓ BLÖFFÖLÉSEIVEL, ezekkel a tüzes'nyelveken prófétáló-retorikázó, révüldöző kótyag'beszédekkel évtizedekre szólóan ("ÜGYELETES ZSENI"-ként) TÖLTHETTE KI, terpeszkedhette be egy szuper-reprezentatív formátumúan valódi ZSENI HELYIÉRTÉKÉT, posztját. (az "értő" irodalom'kritikusi szekértolóinak, a sze-let'hámozáshoz értő Széltolóinak a támogatását élvezve).
 Olykor, egy röpke ideig a levegőben lógott ugyan a buzgóbb agyú cenzorok azon aggályoskodása, valamint a tankönyvírók azon síráma, hogy (ennek az amúgy nagyformá-tumúan korszakalkotó költőnek) ÉRETTSÉGI TÉTELKÉNT való megvilágítását, ép'ésszel való felfoghatóságának esélyeit (dög)nehézzé teher'tételesíti egy emberfelettien vastag HULLARÉTEG: a mindent ELSÖTÉTÍTŐ (hullára-hulla tartalmú) KÖLTŐI BE-SZÉLY: a hulláré-poézis attitüd. Nos, EZEKET az aggály'sirám anomáliákat RAKTA HELYRE Juhász a maga hirhedt CRÉDÓZÁSAIVAL. Ideborítok ezekből az eszme'szósz-készítményeiből egy fenomenális lötyedéket: "Ó, Ember, ŐRÍZD meg a lélek nagy HI-TÉT!"
  Az ilyen és ehhez hasonszőrű "HITELTELEN"-mélyről feltörő, szálló'igézésre-konyhakész Ó-BÉGATÁSAIRÓL jegyzi fel irod. történetében Pomogáts: J.F. "ZÁRÓSORAI AZONBAN ARRA UTALTAK, hogy továbbra is ŐRÍZTE közösségi HI-TÉT." Ezeket a "mélyenszántó" irod. kritikusi megjegyzéseket aztán a buldog tan-könyv'írók tüstént úgy felkapták, mint a baromfi udvar kapirgálói az aranyat'érő beköpé-seket. Felkapdosták és rohanva-lobogtatva rögvest besuvasztották a már nyomdába le-adott "Juhász, ember'léptékű művészete" c. fejezet kefe'lenyomatának a végére.

      ***
 J.F. gátlástalan magabiztossággal bírta-győzte venni az akadály'futás legnehezebb szakaszait is.(A Rákosi és a Kádár rendszer irod. politikai -egyik kutya, másik eb- köve-telmény'szintjeit). Ebbe a juhászi életbűvészet-siker-sorozatba az is belejátszott, hogy az '57-es "irod. alku-charta" legtitkosabb játékszabályaiba beavatott fő-fő irod. kritikusok egy-egy újabb Juhász-kötet évadján redudáns-recenziókba rezonőrködték, szuperlatívuszolták be  -(költői üzenettől, emberi dokumentumtól SOHA TEHERBE NEM EJTETT)-  impotens szent'TEHENÜNK MEDDŐ HASÁBA az arany'BORJÚT, a "KORSZAKALKOTÓAN NAGYOT". Ezek a SZANTÁL'FA'SZAGÚ, comme il faut, szattelit(a) műkritikusok már a hatvanas évek derekán az Ő PEGAZUSÁRA TETTEK, S AZÓTA IS (még manapság is) FUTNAK A PÉNZÜK UTÁN...
 V. Juhász-(ILLYÉS) agyon'SIKER'díjazottságának "MIÉRT"-jeiről (Különösképp részletezve az életbűvészeti példakép-Illyés költői húzásait: HŰSÉG-NYILATKOZA-TAIT)

 Juhászról szólván azért kell Illyéssel részletesebben is foglalkozni, mert Juhász, "Gyula bátyámtól" (Illyéstől) tanulta az életbűvészet tudományát: hogyan kell költőként semmit'mondani IDŐBEN (Abban a bizonyos "Most vagy Soha"-féle szituációban). S merthogy IDŐBEN DÖNTENI FELELŐSSÉGGEL JÁR,  -a mindenáron való TÚL-ÉLÉSRE koncentráló Illyés-  EZÉRT soha nem állt ki senki és semmi mellett IDŐBEN, mivelhogy ez (ez a túllelkes meggondolatlanság, ez a gyerekes "balekség") a túlélési stratégiáját veszélyeztette volna. Mindig csak IDŐ-UTÁN ("Post'festa")... de akkor aztán mindent (apait-anyait) BELE...
 Őnála jobban senki nem tudta: hogyan kell a Kritikus IDŐPONTBAN SEM-MIT'MONDÓZNI, NÉMÁN hallgatni a vétkesek közt... és hogyan kell NA-GYOT'MONDANI, amikor már ELMÚLT ránézve (a túlélésre spekuláns lapulóra) a VESZÉLY. Erről a költői képességéről (erről a trükkről) így vall pl. a "HAZA A MA-GASBAN" c. elhíresült versében: "LAPULJUNK bár ezredévig NÉMÁN...szavaid annál meglepőbbet DÖ-RÖG-NEK (helyesebben: frázisként durrannak)...majd a kérdezőnek" Mert ugyebár mindig a TÚLÉLŐT kérdezik, s nem azt, akibe belefojtották az IDŐBEN-SZÓLÓ-szót. Nem a "véres, igaz életű" vértanú költőt, "aki elvérzett egy gondolaton" (ez utóbbi idézet Adytól való, de Petőfire, J.Attilára, Radnótira egyként illik)
 Ebben a versében Illyés arról A KRITIKUS IDŐPONTRÓL retorikázik, szaval-szónokol  TISZTES TÁVOLSÁGBÓL: "...A MAGASBÓL", AMIKOR pedig NEKI, az országos hírűnek, népe vezérének,  -(aki ugyanezidőtájt azzal is dicsekszik, hogy: "FÖLNÉZ RÁM, amiből jöttem, az ALJA-NÉP... SZAVAMAT mondja a TÖMZSI KUN...a SZIKÁR jász KUBIKOS, a HŰ SZÉKELY...")-  SZÓLNIA KELLETT VOLNA IDŐBEN (a nemzet'pusztító háborús ELŐKÉSZÜLETEK IDEJÉN). Erről a DÖNTÉST KÖVETELŐ határ'SZITUÁCIÓRÓL azonban Ő, a Pusmogó ímigyen siránkozik, lamen-tál, lelkifurdalódzkodik:
 "NÉMA VAGYOK", bár népem "JAJONG, HOGY ÉN IS JAJRA KELJEK". De én "néma vagyok", "CSAK BIZTONSÁGOMÉRT BÓLONGOK", mert
  -(és így is folytathatná, ha őszinte lenne)-  én túlélésre-sikerekre ítéltem magam, mert én olyan LÁTNOK VAGYOK, aki csak azt hiszem, amit LÁTOK, és én csak azt látom, hogy: "EGYSZERŰ A VILÁG", csak annyi "amit két SZEMED LÁT". Íme most is  "CSAK NÉZELŐDÖM......NEM ÍTÉLEM, CSAK NÉZEM a világot"... Felül-ről...fönt "...A MAGASBÓL", "FÖNT a fényen, boldogan, hogy FELÜL vagyok, költői szintjén a világnak, amely..." -mint eleddig is és ezután is- "...ALATTAM békétlen do-hog"
 Juhász, a "költő'fejedelem"-társtól ("Gyula bátyámtól") tanulta: hogyan kell UTÓ-fáklyalángozni, UTÓ-lángoszlopozni, hogyan kell TÚL-emelkedni a karrierre életveszé-lyes IDŐPONTOKON és HELYZETEKEN, egyszóval: hogyan kell TÚLÉLŐ (és agyon'SIKER'díjazott) költővé EMELKEDNI. (Tehát nem azt tanulta Illyéstől: hogyan kell -a poklokat megjárni és ennek a tapasztalati élménynek a tudatában, ennek a "szakmai"-tudásnak a birtokában-  "..hogyan kell a DUDÁT FÚJNI")

     ***
 Külön kiemelten kell tehát szólni Juhásznak az ILLYÉSÉVEL való azon rokonlel-kűségéről, amely az ÉLETBŰVÉSZETÜK ("költői módszerük") hasonlóságában is meg-mutatkozik. Vagyis  -(e két költőnek a "KÖLTŐ'FEJEDELMI" rangig-felmászni-képes multi-SIKER'díjazottsága kapcsán)- szólni illene arról az időnként szinte törvényszerűen fel-felbukkanó szemfényveszejtően TRÜKKÖS HÚZÁSAIKRÓL, AMELYEKNEK HO-ZOMÁNYKÉPPEN ők ezt a kitüntető cafrangot elérték.
 Ennek a valóságos TALÁNYNAK a megfejtésénél három fogalom jöhet segítség-képpen számításba:
 AZ EGYIK az a szemfüles-érzékről-tanúskodó IDŐZÍTŐ-(konstellációs)-képes-ségük, amelynek következtében mindig "post'festa" állnak ki szótemelő bátorsággal egy (karrierjükre nézve már veszélytelenné váló) KIÁLLNIVALÓ mellett, amikor már (a fo-gamzásképes konkrét "IDŐ'UTÁN") az események is megöregszenek (evideciává közhelyeresednek) az újabban feltünedező, (a perpillanatban LEGÉGETŐBBÉ váló) problémákhoz viszonyítva. És ekkor bújik elő (ÁLL ELŐ) a két nagy "Ő"  -az előző problémákra (KONFLIKTUSOKRA) reagálandó-  "NAGY" versésel, s "VERI FÉLRE A HARANGOT": ezt a vihar'utánra szóló, OKA'CÉLJA'VESZTETTEN KONGÓT.

   A MÁSIK a  -"mámort'mímelő- MEA'CULPÁZÁS (ama hitelesnek tűnő "lelkismeret'furdalkózásos" ÖNMEGSZÓLÍTÓ vers'soroknak) a besuszterolása az u.n. "NAGY" verseik valamelyik versszakába.

 A HARMADIK pedig a jó időben elhelyezett (jól'irányzottan kilőtt) HŰ-SÉG'NYILATKOZAT-szó'NYILALLÁS a rendszer ideológiájának az irányába... (amely általában valami NYIKKANÁSNYI "bíráló"- hang szövegelésnek a záró'akkordjaként CSENDÜL FEL pl. ilyen juhászosan szószoló körítésben:
 "Óh, boldog, ezerszer boldog itt az ember" hiszen pl. "Óh, az iskola-ablakból PO-LITIKUS-KÉP PLAKÁT-ÜZENETE mosolyog feléd". Ezért aztán kimondom bátran, mégha a hátam mögül ki is mosolyognak érte a reakciós elemek:
 "Én HISZEK az emberben: Én HISZEK az emberiségben...a jóságban. HISZEK, HISZEK, HISZEK." És "Elindulok életre szántan...piros esőben a szocializmus korszaká-ban"
 Ilyeneknek kapcsán (apropóján) eresztgeti szét az irodalom zöld'övezetes berkei-ben Pomogáts (a szelet'hámozó szekértoló)  -környezet'szennyező szájának mívoltábóból felbugyborékoltatott-  kén'gáz'tölTETŰ Juhász-értékelését pl. amidőn "ily' szó szökken ki fogai keritésén:
 J.F. "VÁLLALTA A CSOTTÖRŐ küzdelmet, és ezek HITÉVEL szerezte vissza HITÉT'

       ***
 Ami az IDŐZÍTÉS-képességet illeti, NEVEZHETNÉNK EZT amolyan "KÉSLELTETETT-gyújtással- berobbanóan-LÁNGOSZLOPOZÓ technikának. Ami ki-fejtve azt is jelentheti, hogy nevezhetnénk ezt: egy adott történésnek (egy OTT-AKKOR-fogamzás'képes DOLOGNAK)  -a "MOST vagy SOHA"-frissiben való megéneklését KOCKÁZATOSNAK (a karrier szempontjából aggályosnak) TARTOTT- óva-tos'duhajkodásnak is. Avagy nevezhetnénk ezt annak, ami ezekből a fentiekből következik: a költői "ÉLMÉNY'BESZÁMOLÓT" a szürke'állomány aljára lejegelő, és e KONZER-VÁLT ÉLMÉNYT kellő (a KONSTELLÁCIÓKAT szemfülesen érzékelő) IDŐBEN-közhírré-tevően-áruba'bocsátó, piacra'dobó spekulációnak is.
  Ez agyon'SIKER'díjazott költő'fejedelem-párost talán kissé degradáló hasonlattal élve azt is mondhatnánk: Olyanok ők, mint az az áru'rejtegető spekuláns, aki az "Ott-Ak-kor"-életfontosságú szerepet játszó élelmet elpincézi, és majd csak akkor "JÖN ELŐ VELE", amikor azok áruba'bocsátása már VESZÉLYTELENÜL-kedvező IDŐBEN bo-nyolítható le.
 Ezt a "szitut" Illyés a következőképpen énekli meg a "HAZA, a Magasban" c. vi-lágra'szóló versében és eképpen szónokol a hazáról: a hazánkért történő ÁLDOZATTAL JÁRÓ bátor szót'emelést most, -amíg ez veszélyes ÜGYNEK számít- akasszuk föl a szegre. A hazát most csak ELMÉLETI-szinten (Afféle "MAGASBAN") köll szeretni. Mert "MOST" -(ebben a csak LAPULÁSRA ÁLKALMATOS IDŐBEN)- igencsak rossz üzlet lenne másként CSELEKENI, mint mélyen HALLGATNI, LAPULNI a Hazáról. Ha majd aztán a Hazára (de főleg rám) nézve VESZÉLYTELEN IDŐK következnek el, AK-KOR AZTÁN MINENT BELE: -Ezzel a  hosszas hallgatással megvetettem a (jog)ALAPJÁT annak, hogy én  legyek ennek az életveszélyes időszaknak az élő KO-RONA'TANÚJA, akinek hiteles "szavai annál MEGLEPŐBBET DÖRÖGNEK majd a kérdezőnek" (Erről a halál'veszélyes korról érdeklődőknek)
       ***
 Ez a "Post'festa"-bátorságú KÖLTŐI KIÁLLÁS, ez az eső utáni köpönyeg-öltöge-tés természetszerűleg vonta maga után a másik szemfényvesztő trükköt: a MEA'CULPÁZÓ (lelkiismeret'furdalódzó) vers'sorok produkálását.
 Ennek a szisztémának a legszebb példánya az, amikor Illyés  -TARTUFFE-ot megszégyenítő álszenteskedéssel mámort'mímelve  -(talán egy banktisztviselői vacsorán elfogyasztott újházi-tyúktojásból készült kaszinó'tojás-adag elfogyasztásának utána)-  eképpen szaggatja (eszterházi'kockás) ruháját, éspedig az önmegszólító aposztrof' retori-kát stilisztikailag kifogástalanul alkalmazva:
 "ÁRULÓ! HAZUG! Nyomorult VAGY! LAPULÓ Bérenc!...sataba, sataba...
 Ez a l'furdalódzó (festett'vért szivárogtató) blabla éppoly HITELTELTENÜL, éppoly álszenteskedően-hatást'vadászó frázisként hangzik, mint az Juhászé. Amikor is JUHÁSZ eképpen MEA'CULPÁZIK  -(az 1950-51-52-53-as "paraszt'nyúzás" idején ELSZALASZOTT: SZÓT'EMELŐEN KIÁLLÓ versei MEG'NEM'ÍRÁSÁNAK miatta)- a késleltetett eljárással ("Post'FESTA") megírt "Dózsa"-époszában :
 "Meghalt? És MI ETTÜK HÚSÁT...Mert ettem én is, S TESTÉNEK MINDEN FALATJA ÉGETI SZERVEIM".  Ráadásul még ebben a "dózsázásban" is kikö-pött'hasonszőrűen "mímeli a mámort", mint "Gyula bátya", aki imígyen mea'culpázott ennekelőtte egy pár évvel:
  "Mintha HARAPTAM volna BELŐLE, gyomrom FELKAVAROG, KÖPÉSEM vitriol".
 Vagyis, tehát az Illyéstől tanult szisztámához hasonlóan: a kritikus IDŐBEN ez a Juhász is mélyen HALLGATOTT, s ezzel Ő is cserben'hagyta az agyon'kínzott parasztjait (DÓZSA-népét). Nagy'okosan ő is lefagyasztotta, lekonzerválta az ötvenes évek eléjén tapasztalt friss ÉLMÉNYEIT, és mirelit áruját felmelegítve, -kedvezőbb KONSTELLÁ-CIÓS viszonyok közt (majd csak 1954-ben)- dobta piacra.
  Most tehát AZÉRT mea'culpázik, mert:
  1.) Az ötvenes évek elején, a nagy paraszt'nyúzás idején mélyen HALLGATOTT a történtekről (mint afféle "Vétkesek közt cinkos" költő'fejedelem).
  2.) És azért, mert ugyanez'idő alatt (1950 és '51-ben) -JÚDÁS'PÉNZKÉNT- fel-markolta az állam'párti Agyon'SIKER'Díjat. (Vagyis "Gyula bátya" szavaival élve: Ő is
 "Úszott..fönt a fényen, BOLDOGAN, HOGY FELÜL VOLT KÖLTŐI SZINTJÉN A VILÁGNAK, AMELY ALATTA BÉKÉTLEN DOHOGOTT"
  Íme ez az ALATTOMOS háttér'története annak, hogy miként SÜTÖGETTE A SAJÁT PECSENYÉJÉT ezzel a Dózsa-témázással is ez a nem mindennapi ERKÖLCSŰ (ez az anyagias'ELVŰEN materialista) poéta.
 Illyéshez, a TÚLÉLŐ szemfüleshez hasonszőrű szisztematikával ügyeskedte TÚL az '56-os forradalmat is. -Ugyanúgy, mint példaképe, Illyés-  egy árva vers'sorral sem "AVATKOZOTT BELE" sem annak az előkészítési időszakába, sem a kibontakozásába. És egyetlen tiltakozó vers'sorát sem EMELTE föl a szőrnyű megtorlás ellen. (Nemhogy amolyan karriert veszélyeztető mértékig, de még csak az asztalfiókig bátorkodó szintig sem. E'téren is "Gyula bátya" óvatos'duhaj (jobbra-balra csárdásozó-taktikázó) lépéseit figyelte, követte).
      ***
 Az ILLYÉS-féle -(a "HAZÁT, a magasba", vagyis ideiglenesen költői-hatályon'kívülre-helyező)- vagy az '56-os FORRADALOMRÓL egy árva szót sem ejtő "BE'NEM'AVATKOZÁS"-koncepció olyan abszurdum egy költóre nézve, mintha mond-juk Petőfit úgy neveznénk KORSZAKALKOTÓAN nagy költőnek, hogy közben egyetlen versét se találnánk a "Vers'összese" közt olyat, ami a '48-49-es forradalom előkészítési időszakáról és dicső napjairól szólna.
 JUHÁSZ, ez az UTÓ-(be)gyulladásos (UTÓ-fáklyalángozó) vátesz (hasonlóan Illyéshez: nagy'észre valló szemfülességgel): KIVÁRÓSAN HALLGATOTT "versileg" ezekben a bizonytalan-kimenetelűen-kockázatos '56-os időkben. S majd csak akkor dobta be habtestét a politikába, amidőn már "elment a vonat" és elült a T34-esekkel felkavart por... Ekkortájt írta meg azt az olcsón'vett szó'szövetből készült "nagy" versét, amelynek címe:
  "BABONÁK NAPJA, csütörtök: amikor a legnehezebb"
 Ezzel a babonás szó'szemetekkel -   (patkány'sunyi csillogású szógyöngyökkel, ó'arany'sárga trágya'szalma-törekkel)-  teleszórt vers'habrancs-főzettel ÁLLÍT EMLÉ-KET az '56-os forradalomnak, jobban'mondva -a forradalmat eltipró- szeretett Pártjának, amely uram'bocsá' piszkosul besározta magát "ama válságos napoknak utána". De ő -a Párt rendíthetetlen hitű költője- nagyon bízik abban, hogy Pártja mihamarább kimászik ebből a SLAMASZTIKÁBÓL, ebből a -kósernek éppen nem mondható- tréfli'helyzetből, és minden elfelejtődik. Mert én, Juhász, azzal a közismert hitemmel-hiszem, hogy "AZ IDŐ MÉHE ÚJRA BEZÁRUL", és Te (enyém Pártom) a te ÚJSZÜLÖTTEDET  (Értsd: ezt az újonnan berendezkedő ELLENFORRADALMADAT) "...KIGÖNGYÖLÖD a NYÁLAS, puha RAGACSBÓL"
 És a l'furdalódzás e "nagy" versben sem marad el. Az illyési-tartuffe-i álszent atti-tűdre intonált MEA'CULPÁZÁS a juhász'szószban most IMÍGYEN fortyog a vers végefelé:
  "Hiszen ÉN istent nevetve MEGTAGADTAM, tövis ággal VERTEM ÁGYÉKÁT s ELSZALADTAM" (No, tessék!... Hogy mik nem történnek vala egy ilyen is-ten'VERTE'mód hithű kommunista poétával...)

       ***
 Mindkét mea'culpázásra hajlamos költő ÁLSZENTESKEDÉSÉNEK őstipusa az a TARTUFFE, aki Illyéshez hasonszőrű akkurátussággal tépi a haját:
"Nevezz ÁRULÓNAK, ALJASNAK, GAZNAK...CSALÓNAK" (Illyés meg így: "ÁRULÓ! HAZUG! NYOMORULT VAGY!" sataba...
  Ennek A KOCKÁZAT FELELŐSSÉGÉT-nem-vállaló (önmaguk SIKER-karrier-izmusát mindenek fölébe helyező) Költő'fejedelmi-Párosnak a SZÓTEMELŐ-KIÁL-LÁSA mindig: "ami késik, nem múlik"-ravaszkodás jegyében történt, mindig "Idő-UTÁN" (post'festa). És akkor is csak SZŐRMENTÉN, a Hatalmasok kedélyét NEM ZA-VARÓ tónusban. (Előbb mindig a KONSTELLÁCIÓS-Realitásokat messzemenően figye-lembe'vevő akkurátussággal KÖRBENÉZVE... éltek a "bátor" SZÓKOMONDÁS lehetőségével. Ennek a bekalkulálásával spékelték meg a "nagy" verseiknek "átajában" a végét egy-két hatásvadászóan-VELŐS szentenciával). Juhász ebben is mindig hasonszőrű körmönfontsággal szőrmentézett, mint "Gyula bátyám". Mindketten amolyan már LERÁ-GOTT CSONTOKKAL "nyitott kapukat döngető", afféle NÉPFRONTOSÍTHATÓ-VI-TÁRA BOCSÁTHATÓAN megérett-túl'erjedt-VÁLTOZTATÁSOK mellett EMELTEK SZÓT ("törtek lándzsát").
 Pl. amikor már a K.B. PÁRT'határozatában is megfogalmazódott az ilyesmi, hogy:
 No, de Elvtársak, legyünk ÖNKRITIKUSAK sőt legyünk őszinték -magyarul szólván- mondjuk meg az őszintét. Abban pl. hogy a problémák azzal még nem oldódnak meg, ha a szőnyeg alá söpörjük őket. Meg köll nevezni az okokat. (sőt uram'bocsá' az Okozókat is). Nem csak úgy általánosságban kertelni. Nem a "bajokról", hanem a "baj Okról" köll beszélni Elvtársak. (Ma már -mint látható- a szójátékozást is megengedhetjük magunknak anélkül, hogy ezt mint kisplgári csökevényt száműznünk kéne a politikából. Ez a tény is a rendszerünk tovább erősödésének, hajlékonyságának egy újabb horderejét bi-zonyítja).
 Egy szó, mint száz: Érzékenyebben köll odafigyelni a dolgozó ember őt égető problémáira.
Mert, Elvtársak, mondjuk ki nyiltan az őszintét: AKI ELKENDŐZI A BAJT, (aki elkeni a konfliktusokat), az ezzel csak növeli (azokat)
 Csak amikor aztán már ezek a  -("szőnyeg alá söprést" aggályosnak sőt helytelen-nek (pártszerűtlen gesztusúnak) tartó)-  LÓZUNGOK szemetszúróan BENNE'LÓGTAK A LEVEGŐBEN, akkortájt EMELT SZÓT (kiállós-bátorságú-fővel) ILLYÉS, a költő'fejedelem, gyors'reagálású szemfülességgel a maga "IDŐBEN" (magyarán Post'festa) megjelenő "NAGY" verseivel. (Amikre oly fennen hivatkozik a földön'járó-"Ill(y)és szekerét"-toló Csoóri, ez a mindig FÉLIGAZSÁGOK mentén-bátorkodóan-ara-szoló író).
 Tehát mindig csak ilyenkor emel szót Illyés, ez a "Nyitott kapukat döngető" poéta. De milyen súlyos fajsúlyú szavakat emel föl, hogy bevágja vélük a rendszer "bizánci ka-puját"?... Pl. ilyeneket (és ehhez hasonszőrű lapos közhelyeres evidenciákat), hogy:
"MERT NÖVELI, KI ELFÖDI A BAJT"
 Meg eképpenvalóan "nem fogja be pörös száját" (az országos hírűvé szétfújt "nagy" versében, a "DOLEO..."-ban),  a hatalom-banditák vérengzéseinek és dőzsölései-nek idején, az ötvenes évek elején: (amolyan túllihegetten patetikus mély'lélegzeteket véve közbe'):
  "SZENT TANÁCS, mit MA s ÖRÖKRE adni tudok: NÉPEK VEZETŐI..." (magyarán: hatalom'banditák) "...legyetek IZZÓ IDEGDÚCOK!"
  (Na tessék... óh, hogy oda na rohanjak -mondhatnánk pestiesen).
  Jellemző, hogy még ennek az elhíresült versnek az egyik sorában is élét veszi a "MA" szónak és azzal szőrmentézi, hogy hozzáteszi "s ÖRÖKRE", ami által elmismá-solttá oldja szét a "MA"-vezetőire történő enyhe célzás határozott konkrétságát.
  A hivatalos irodalom'politika (sem a rákosis, sem a kádáros) nem is maradt adós a (már-már trend'szerűen dukáló "hálapénz" odaítélésével sem a "Gyula bátyám" sem a Juhász Ferkó "öcs" részére. (évtizedenkét legalább kétszer).
 A két szemfüles költő'fejedelem mindenkor (a rákosisban is, a kádáriban is) csak már nyilvánvalóvá válóan megöregedett eseményeket, amolyan MÁR-NEM'VITÁS problémákat TÁRTAK FEL KÖLTŐILEG, olyanokat, amelyeket már központilag "NÉPFRONTOSITHATÓVÁ" engedélyezett a Hatalom. Pl. Bartókot (a Bartók-problé-mát) 1955-ben, amikorra már konjungtúrális "hőstett" volt KIÁLLNI (és nyitott kapukat döngetni) Bartók mellett. (És hát természetesen mindkét szemfüles poéta tüstént lecsapott a témára: Illyés a "BARTÓK"-kal, Juhász a "Szarvas ének"-kel)
 Pedig hát BARTÓKÉRT KIÁLLNI nem 1955-ben  -(a hivatalos ünneplés évadja ellenére valójában mégis csak "POST'FESTA" időpontban)-  hanem a veszélyes "IDŐBEN" -(azaz Idő-ELŐTT)- 1949-ben kellett volna Szót'Emelnie ennek a két VÁ-TESZNEK . Ehhez kellett volna civil'kurázsi, ez lett volna igaz kunszt, egy igaz költőhöz illően bátor kiállású "SZÓT'EMELÉS". Amikor még közvetlenül a -totál'diktatúrába for-duló- "fordulat éve" után Bartók neve SZITOK'SZÓ volt a sztálini SZU.-ban és a rákosista kultúr'politikában: a sztálini dörgedelmek idején, amikortájt pl. a CONCERTO is megbukott a MOSZKVAI NAGYSZÍNHÁZBAN.
  Ezt jól tudta már akkoriban (és mért ne tudhatta volna) e két -csak a későbbiekben "Bartókba-kapaszkodó"- szemfüles,  azonban -mint mindig- az "Itt-Most"-konkrét él-ményt (a "MOST vagy SOHA"- KIMONDANIVALÓT) nagyokosan (amolyan profira valló KIVÁRÓS-technikával) LEJEGELTÉK, MIRELIT-áruvá konzerválták (azzal a hátsó szándékkal), hogy ezt majd ADANDÓ ALKALOMMAL elő lehet venni, s "PRIMŐR-ÉLMÉNY" CÉGÉRREL ellátva piacra dobni, ha majd eljön ama KONSTEL-LÁCIÓS SZÉLJÁRÁS. (Jelesül ehhez a SZELET'HÁMOZÓ ügyhöz '55-re kezdtek FUJDOGÁLNI ama karrier-vitorla'daGGGasztó szelek...)
 Ugyanez volt a "pálya'futtatása" a DÓZSA-témázásnak is mindkét költő esetében. Juhász is, Illyés is majd csak AKKOR ÁLLNAK KI nagy vehemenciával "mámort'mímelve" (vers-verbalizmussal retorikázva) DÓZSA-NÉPE MELLETT, amikor már elment a vonat. Akkor nyitogatták kifele VÉDŐ-ESERNYŐIKET, amikor  -a pa-rasztságot sújtó-  VIHAR'felleges-CIKLONOK jószerével már anticiklonossá szelidültek. ('54-'56 között)
  Igaz ugyan, hogy: "A jó'kívánság sose késő", azonban az IDŐ'UTÁNI (ez a "jobb későn, mint soha)- segítség'nyújtás" pl. egy vízbe'esetten vergődő számára éppoly értel-metlen-felesleges "ADOMÁNY", mint az a szófecsérlés, amit ezek a friss ÉL-MÉNY'DEFICITES, UTÓ-kiállásúan "mámort'mímelő" költők nyújtottak a társadalom-nak.  Ők persze arra spekuláltak, hogy IDŐVEL ÚGYIS ÖSSZEMOSODIK AZ, hogy MIKOR is esett le és szinte temette maga alá az országot az  "...A TAVALYI HÓ.."
  Vagyis'hogy annak a veszélyesen "CSÚSZÓS IDŐNEK" az az 1955-ös veszélyte-lenebbnek számító évével való  versbéli IDŐPONT-(össze)CSÚSZTATÁSA  -amire a kortársak sem nagyon  figyeltek fel-  az UTÓKOR szemében aztán végérvényesen elmosódik.
 X. BEFEJEZÉS

 HA bármelyik közép- és keleteurópai (vagy balkáni) nemzetnek a legéletbevá-góbb, a leglélekbevágóbb, a legsajátosabb sors'kérdéseit (tragédiáit, álmait, utópiáit, eszmei törekvéseit) feltáró TÉRKÉPET szeretnéd kezedbe'venni, vedd kézbe és olvasd el legnagyobb költőinek verseit (pl. a 19.sz.- magyar nemzet megismeréséhez legalább Vö-rösmartyt, Petőfit, Aranyt, s a XX. sz. első feléhez Adyt, Babitsot J. Attilát).
 Ha ugyanezt a próba'minta-vételt (összefüggés-kritériumot) próbálod alkalmazni a XX. sz. MÁSODIK FELÉT (Kb. négy évtizedet) átívelő időszakára, és elővennéd a kor két reprezentatív "költő'fejedelmét" (az Illyés-Juhász párost), akkor nagy bajba lennél, mert pl. nem tudnál meg semmit  -a kor legeurópaibb (sőt világ)-jelentőségű történelmi eseményéről- az '56-os forradalomról és szabadságharcról (annak előkészítéséről, lefo-lyásáról és a megtorlás időszakáról). Ez olyan szegénységi-és erkölcsi bizonyítvány e két hivatalosan "korszakalkotóvá"-felfújt SZENT'TEHÉNRE nézve, mintha a 19. sz. két olyan koronatanúnak és koronázatlan királynak kikiáltott, olyan "KORSZAKALKOTÓNAK" nevezett költőjéről (mint pl. Petőfi és Arany) kiderülne az a "DISZNÓSÁG", hogy ők egy árva költői szót nem ejtettek volna a '48-49-es események-ről (sem azok előzményeiről sem a megtorlás éveiről).
 Ha előveszed a mondjuk a "Juhász Összes"-t, akkor ebből nem ismersz rá sem az 50-es, sem a 60-as, sem a 70-es, sem a 80-as évtizedek magyar társadalmának LÉGKÖ-RÉRE, főbb (felszín-alá-nyomott, és itt-ott felszivárgó) KONFLIKTUS-forrásaira, em-beri-szellemi-eszmei ARCULATÁRA.
 Ezzel szemben a kb. 4000 oldalnyi Juhász "VERS'ÖSSZES" DaGGGadványnak  -(amelynek csak mintegy 40%-át teszik ki az ADY-J. Attila-Radnóti
"Vers'Összes" lap'oldalai együttvéve)-  minden egyes lapjáról csak Juhásznak "nyálkás zÖÖÖld SZEM vagyok"-ságos, rügy'viasz-fakasztóan bibircsókos orcáját látod előpofátlankodni: az ábrázolt valóság fölé fölényeskedni, herpesz'szÓbubOrékOlÓoo DaGGGályossággal katasztro'FRÁSZKERIKÁZNI a maga "TAKONY'LOMB'RENGÉSŰ"-en hiteles fOrtyOgásában...
 Valami -ACZÉL-osan rejtett ok miatt őnékije (Ő'rakoncátlanságának) MINDENT SZABAD VOLT PARTALANKODNIA. Akárha HOSSZÚKÁSAN, akárha rövid- rímes ősi'nyolcassal sasszézva vagy RÉMES-Rímtelen tekergőzve,  -amolyan SEM-MIBE'ÍVELŐ törekvésű, parttalan-szétesettségű SZABAD'verselésben-  ír, egykutymódon csinálja: a stabíl'hájas elkényeztetettek, a BEFUTOTT Nagymenők hatás-vadászóan NYEGLE FELLENGŐZÉSÉVEL sziporkázza  ostoba RÉBUSZAIT, TO-HU-VA-BO-HU  toposzait.
 E 4000 oldalban négy évtizednyi-korszak társadalmi-politikai, emberi dokumen-tumai, valóság'látlelet objektumai helyett, ezeknek az egzaltáltan szecessziózó, naturál'nihilisztikusan önkényeskedő bio'tenyészet-vízióit láthatod az ő "Idő-VULVÁJÁN" keresztül panorámázni.
 A magyar ecsettel ábrázolt magyar táj, a magyar lélek, a magyar élet helyett, a kor társadalmának ember'ARCOKKAL-egyénítetten-hitelesített TÖREKVÉSEI HE-LYETT, az Ember és a Hatalom esélyegyenlőtlen küzdelmeinek (a "fortélyos félelem igazgat minket"-szerű létszorongásoknak) "FELPANASZOLÁSA" HELYETT mit kap kézbe  -a J.F. VERS'TÉRKÉP alapján orientálódni szándékozó-  olvasó ?
 Egy nagy, kozmosz'maszatolóan-feltupírozott, MIKRO'MAKRO-Marhaságokból építkező SEMMIT:  APROPÓ'szervesen előbukkanó pondró'ADHOC-ságokkal építke-zően HOSSZÚKÁS eÉeÉposzokat: a beígért "DANTE-Katedrálist ("Végbélnyílása: pa-radicsomfürtök" szószerkezet-frázisokkal és hasonszőrű nyalánkságokkal) szó'mocsárba, Juhász-szómártásba) FULLASZTOTT, semmit'mondózó szó'HÖKKENMÉNYEKET...
 Ha történetesen ELSÜLLYEDÉS ELŐTT állna ez a kis Magyarország, és az utolsó kívánság teljesítésének a jegyében csak négy költőnk Vers'Össszesét hagynák meg az ország és népe    -fellángolásoktól és önsorsrontásoktól erősen szabdalt-  arculatának a későbbi REKONSTRUÁLÁSA céljából (PETŐFIÉT-ARANYÉT, ADYÉT és J. ATTI-LÁÉT), akkor  -egy ilyen feltételezett szituációban-  épeszűnek mondhatnánk-e egy olyan honpolgárt, aki azzal az ellenszavazat-véleménnyel állna elő, hogy az említett cél érdeké-ben- talán helyénvalóbb lenne  -az egyenlet ideálisabb megoldási'végeredménye érdeké-ben-  e 4 tagú KÖLTŐ'EGYENLET-KÉPLET valamelyik tagját egy totál'NEGATÍV előjelű (IMAGINÁRIUS) számmal köbre'emelt "költő'fejedelemmel", JUHÁSSZAL (az Ő vers'Összesével) BEHELYETTESÍTENI.
  Amely költészetből  -így, ez a Juhász'imádó ötlet'gazda-  sokminden kor'HŰEN-szép korképet kaphatnánk... -(És itt közbevág egy anti-Juhász Valaki, mondván: inkább egy amolyan "kor-hÜ'én kor'hiteles kÓrképet kaphatnánk)-  a Rákosi-Kádár korszakról:
 pl. a csupa'csipa-foncsoros'szemű gigantomániákus Bronto'SZAURUSZNAK a  -(SZARUSODÓ ótvar'BÜTYKEIN még a Júrából visszamaradóan ott idétlenkedő és még ma is szinte fityegő)-  szir-SZARSÁGAIRÓL...
 pl. ennek az ŐS'gyíknak az Ő picsakongóan'visszhangzó-nagyságú fene'ÖBLÖS szájáRÓL, s az abban még ma is szinte frissen'hatóan rotthadó  -silózásra vagy trágyá-zásra szinte még ma is alkalmatos'állagú és illatú- ŐSFÜVEK elszáradni'készülő gyö-kér'gumóiRÓL, és a Giganto'SZAURUSZnak az ő  -(ŐS'Fogkefe'deficit miatt sár-gás'feketére-lepuszult-Fogsora közé szorult)- FaágaiRÓL... -És végezetül, de nem utolsó'sorban-  ennek a 'SZAURUSZNAK a krónikus  -(vagy heveny, merthogy ezt az evolúciós-DILEMMÁT az istan se tudná pontosan rekonstruálni)-  SZORULÁSAI miatt viszonylag túl kemény állagúra sikeredett (egyébként szagtalan-ízetlen) ÜRÜ-LÉK'dombocskáiRÓL...

 Hát egyelőre ennyit...erRŐL a Rákosi-Kádár rendszernek (a "Révai-Aczél"-os irodalom'politikája által agyon'liblingelt) ügyeletes-zsenijéRŐL.
 

X. UTÓSZÓ /jogán/

 Nem a rosszindulatú irígység beszélt belőlem   -(amikor igyekeztem kiélezett ér-vekkel kiforgatni és lemezteleníteni e két "költő'fejedelmet" a köpönyegéből)-  hanem az a felelősség, amit a magyar LÍRA jövőjével szemben érzek.
 Mert nem kevesebbről van szó, mint arról, hogy AMÍG e két SZENT'TEHÉN félre nem lökődik a költészet útjáról  -(ahová rátehénkedtek, ahová KE-RESZTBE'FEKTETTÉK MAGUKAT már vagy ötven éve)- ADDIG nem indulhat újra a sok századot megért magyar líra feltámadása, felvirágzása. (a még épen maradt ERKÖL-CSŰ, "földalatti" gyökérzetből.)
 Eleddig ugyanis (évszázadokon keresztül) úgy történt, hogy egyik költő a szavát az előzőébe öltötte, vagyis volt egy természetes FOLYAMAT, egy ÉLŐ'KAPOCS AZ ÉV-TIZEDEK, ÉVSZÁZADOK KÖZÖTT. A tűz (a lírai láz) sosem aludt ki, mert e  -mártí-rok vérével is oly gyakran áztatott-  magyar földön  "Az Élet SZENT OKOKBÓL élni akar"
 Az új költő mindig megkereste és megtalálta azt a költő-ELŐDÖT, akitől átvehette a hit staféta'botját.
 Pl. Ady egyik "szent elődjét", Csokonait -(aki "mintha.. csak aludna")- eképpenvaló indoklással ébresztgeti: "Vitéz sírján ébredt vídám OKOK röpítnek ki ben-nünket a Télből"
 Mert "NINCS MÚLT, JELEN, JÖVŐ: Egymásnak ÁTADJÁK Ó ÜZENETÜKET az évek"
 Nos. Ez a SZENT KONTINUITÁS SZAKADT MEG e két agyon'SIKER'díjazott "lírikussal", mert ők valóban "nem mindennek, de BŰVÉSZNEK jöttek"

     ***
 Mert eleddig mit is vett át egy "UTÓD"-lírikus az Elődtől?...  A HIT sta-féta'botját.
  Azt a szent meggyőződést, hogy érdemes "gondolni merészet és nagyot és rátenni egy életet"
 ... hogy érdemes hinni a még-LÁTHATATLAN VALÓSÁGOK REALITÁSÁ-BAN, s a LEHETETLENT akarni, akárha egy "véres, igaz élet jussán" is.
 ... hogy érdemes "a jövőért tenni hitet" s akárha "elvérezni egy gondolaton..."
 ... hogy érdemes "a mindenséggel mérni magunkat" és  érdemes KOCKÁZTATNI akárha a költői SIKER'DÍJAINKAT is azzal, hogy: "ingyen keresünk BIZONYOSAB-BAT, MINT A KOCKA".
  Merthogy az igaz lírikusnak a szemefényénél (költeményeinél) is drágább kincse: "...a TISZTA ERKÖLCS" (Petőfi)
 Ilyen (anyag'imádóan-MEGALKUVÓ tarisznya'hit ellenében PROTESTÁLÓ) hiteket vett át általában a magyar költő ("az apostol") egy JÉZUSTÓL, egy Petőfi Csoko-naitól, egy Ady Petőfitől stb...

***
 Dehát a mi Illyésünk, Juhászunk KITŐL? vehetett volna át... az ő TARISZ-NYA'HITÜKKEL kompatibilis fazonú hitet. Illyés "mámort'mímelő" lírai képmutatásá-nak, Juhász lírai HULLA'rázásának nincs "szent elődje" a "véres, igaz életű" lírikusaink Szent Pantheonjában.
 Ilyen Illyés-Juhász-féle'fajta tarisznya'hitűen materialista, ilyen "AZT HISZEM, AMIT LÁTOK-LÁTNOK" költő-Előd nem létezik a világon, nemhogy a magyar Glóbu-szon, hiszen minden poéta "Ki magyar tájon nagy sorsra vágyik... rokkanva ér el az éjsza-káig." (Kivéve természetesen a közismerten TÚLÉLÉS-specialista költő'páros életbűvé-szünket).
 Egy jottányi eredeti gondolattal nem rendelkező költő-párosunk Ő'EKLEKTIKUSSÁGA vett ugyan át a nagy kőltőinktől (vagy a közmondások köréből) parafrazált-UTÁN'ÉRZÉSEKET (mert ehhez mindkettőjüknek kitűnő MEMÓRIÁJA volt), olyannyira, hogy csupán ezek a sunyi ÁTVÉTELEK (sanda plágiumok) képezik verseiknek az egyedül értékes sorait.

       ***
 Félévszázad az nagy idő... Ezalatt annyi "költő" lepte el a magyar életet, mint még soha azelőtt. (Többszázan hemzsegtek a csábosan-zsíros kultúrnyik állások közelében, költői státusz'szimbólumos érdemeik alapján protekcióra várván.
 KÖLTŐNEK LENNI (a költő'pénzbeli ADOTTSÁGOKKAL a farzsebben és egyéb JOGOSÍTVÁNYOKKAL a mellényzsebben) nem is volt rossz üzlet a puha'diktatúra évtizedeiben.
 KÖLTŐNEK LENNI  -(az Illyés'Juhász-Példaképnek az agyon'SIKER'Díjazottan KOCKÁZAT'MENTES élet'vitelére FÖLNÉZVE)-  csábító ÉLETCÉLNAK mutatkozott évtizedeken át.
  A szocialista Magyarországon FÉLÉVSZÁZADON ÁT ezt a MEGMARKOLNIVALÓAN-fogd'meg "ÜZENETET adták át egymásnak az évek" mind a mai napig.
 (bár az utóbbi évtizedben már nem a Párthoz, hanem a PÉNZES'ZSÁKHOZ kifizetődő HÚZNI a líra húrjain is a talp'ALÁVALÓT...)
 Annakidején e költő-páros egy'lírai'húron pendült abban a kérdés'körben, hogy  -ezen az (önsorsrontóan) tragikus'sorsú poéta-földön, mint a magyar-   IGENIS lehetséges "rendszerváltást" végrehajtani, megtörve ezt az eddig működő ördögi kört. Ezt a kör négyszögesítési bűvészmutatványt  -(az agyon'SIKER'díjazottan "BOLDOG" költő imázsa kialakításánk a lehetőségét)-  következő szemfényvesző húzással támasztotta (ideológizálta) alá e költő-páros:
 Igenis lehetséges az, hogy egy kellően okos költő "fönt ússzon a fényen, BOLDO-GAN, hogy felül van költői szintjén a világnak", mivelhogy "NINCS POKOL, se MENNYORSZÁG, csak EZ": Csak ez van, ami van...ezt kell szeretni a szocializmusban.
  "Itt vár a BOLDOGSÁG-ESÉLY", ebből kapard ki Kurta a MAGADÉT... "KEZED HA SZENNYET IS VÁJ"
   (Ezek mind made in ILLYÉS-aranymondások a javából)

     ***
 És ami most következik az még Illyést is űberolja, magyarán: lepipálja. Íme! A kétpetéjű iker'pár gondolat'szegényebb, értelem'fogyatékosabb tagja eképpen ájzengol:
  Mert "MI NEM LEHETÜNK BOLDOGTALANOK"
Mert az évszázadokon át tartó tragikus sorsú, mártírumságig-hű-lírikus-elődeink  MENNYISÉG'tömegének a felhalmozódása most (éppen most és itt a szocializmusban) ellentét-MINŐSÉGBE CSAPOTT ÁT, azaz mára már
 "...a BOLDORSÁGRA MEGÉRETT SZIVÜNK"
     (ámbátor bizonyosfokú hálával gondolunk szerencsétlen elődeinkre, elsősorban arra a kissé balfácán -pontosabban fogalmazva: BALEK- Atti-lára...)
 "GYULA bátyám" iménti vers'szavaival mélyen egyetértve -én, a férfi'pöcsű "FERI öcs" is- elmondhatom:
 "Múlandóság? FENE BÁNJA! Csak így szép az élet, hát MA ÉLJED NAPJAID... MARAD VALAMI UTÁNAD, ha nem marad, az se bánat, hát ma éljed napjaid..."
     ***
 Iratott: 1988-ban... És mivel később általam "újra'megmérettetett és híjával nem találtatott" -némi kiegészítéssel megerősítve- befejezést nyert: az Úr születésének 2000. esztendejében.

       Makray Imre