A szemfényvesztő EVOLÚCIONIZMUS
Makrai Imre vagyok. Írásom egészéből itt most bemutatok egy néhány oldalnyit innen-onnan összekapdosva. Hé Evolúcionisták! Álljon meg a menet! Tekintettel az ég felé...! ott feszül az ék*Írás: "MENE TEKEL...": "Mennetek kell..." a pokolba! Már túlsokat kaszáltatok be! (Ott is aratva, ahol nem vetettetek) Először is a kaszírnők álljanak útszélre! Aztán a Főkolomposok! Akik az alábbi tudományos nagyszavakkal feltupírozva fogalmazzák meg újra meg újra a NAGY*SEMMIT, (amit aztán az ateista -tudományos- közvélemény nagy ovációval rezonál tova...) Íme egy pár díszpéldány e terminológiai repertoárból: - "Hogyan született az ÉLET?"-re adott VÁLASZOTOK a következő: - "A szellemtelen (mert élettelen) HOLTANYAG -a dialektika(szó) segítségével- "VALAHOGYAN" (a ti minden hiányos ismeretre adott indoklás-szótölteléketekkel élve: "SZÜK-SÉG-SZE-RŰ-EN") átcsapott egy magasabbrendűen szervezett (azaz már szellemileg rendbe*szedett) minőségbe: az ÉLETSEJTBE..." - (Vakulj világ! ha manapság a szakmában már ez a semmit'mondó, csúsztató-bújtató szófűzés is tudományosan precíz terminológiának számíthat) - "Hogyan születtek az evolúció során az EGYRE CÉLSZERŰBB HATÉKONYSÁGGAL működő TESTRÉSZ-SZERVEK?"-re adott VÁLASZOTOK a következő: A természetes kiválogatódással a célszerűbb szervi struktúraváltásra képesebb -és itt egy általunk mélyen elítélt helytelen szóval vagyunk kénytelenek élni - a TELEOLÓGIKUSABB SZERVI-ESZKÖZT KIFEJLESZTŐ Erősebbek mindig legyőzik a CÉLSZERŰTLENEBB testrész-struktúrával rendelkező GYENGÉBBEKET, ezeket az alacsonyabbrendűségükben elcsökevényesedett "ÁTMENETI PÉLDÉNYOKAT" - (Ugyanakkor ismételten le kell szögezni -így az Evolúcionista tudós- hogy az egyre célszerűbbé evolúcionálódó állat'struktúra*tökéletesedésben szó se lehet a "teleológiáról". Isten'ments, hogy ezt még csak ki is ejtsük a szánkon.) Ezt viszont én vetem itt közbe: Kedves nagytudományú Evolúcionista! Nem nevezne meg legalább egyet is a világ összes őslénytani múzeumainak üvegszekrényei közül, ahol csak egyetlen megkövesedett-ortopéd "ÁTMENETI PÉLDÁNY" is éktelenkedne, amelynél -mondjuk egy majomnak- A SZEMGÖDRE példánakokáért az ágyékcsigolya környékén, vagy (hogy már egy, a legcélszerűbb ponthoz közeledőbb helyet említsünk) a fültőcsontocskák környékén tökéletlenkedne, "ÁTMENETKEDNE". Azért bátorkodtam feltenni ezt a szónoki kérdést, mert ilyen példányok nem létezhetnek, csak legfeljebb a Picasso túlkomplikáltra evolúcionálódott szürkeállományú fantáziájában) - "Az alacsonyabbrendű állat-struktúrák fejletlenebb TESTSZERV-adottsága MITŐL UGROTT-EMELKEDETT FEL egy magasabbrendű MINŐSÉGBE, amikor ez AZ ALACSONYABB éppen azzal a fejlettebben struktúrált testszervi adottság kifejlesztéséhez SZÜKSÉGES SZELLEMI PLUSZ KÉPESSÉGGEL NEM RENDELKEZETT, ami éppen ehhez a szellemileg magasabban fekvő testszerv-struktúra KIESZELÉSÉHEZ (megkonstruálásához) szükségeltetett? Más szóval: A fejlődési zsákutcába szorult kritikus- szakaszokon a tehetetlenül egyhelyben forgó, fantáziátlan anyag-MENNYISÉG mitől-kitől-honnan kapott szellemi-SEGÍTSÉGET a struktúra szellem-MINŐSÉGI továbbfejlődéséhez? -kérdésre adott VÁLASZOTOK a következő: - "Az anyag-mennyiség szellemtelenebb (céloktalanabb) mozgásforma szintjeiből a szellemibb (célokszerűbb) Minőségekbe való UGRÁSOKNAK SZÜK-SÉG-SZE-RŰ-EN (azaz pontosan NEM ISMERETES OK-OKOZAT KAUZALITÁS alapján, DE azért mégiscsak) "VALAHOGYAN" -ha tudjuk, ha nem, de azért határozottan állíthatóan -BE KELLETT KÖVETKEZNIE." Íme így festenek a ti (egyenes kérdésekre adott) dialektikusan elgörbített válaszaitok, ti RÁOLVASÓ voluntaristák, ti varázsköpésekkel kipitykézett, közhelyeresen semmitmondó, vitézkötés*sujtásos szóköpönyegbe bújt SZELET'HÁMOZÓ SZÉLTOLÓK! Ti -MÜNCHAUSEN bárót játszó önmagatokat a saját hajatoknál fogva kiemelni'képes- trükk mesterek, akik -amikor az evolúciós út egy-egy kritikus szakaszán kutyaszorítóba kerültök -az immá-ron tehetetlennek, fejlődésképtelennek bizonyuló- holtanyagmasszátokkal, (pl. mindenek előtt a teremtés hajnalán, az élettelennek az Élőbe történő "ÁTUGRÁSA" holtpontján), akkor -ezt a tovább'emelkedésre impotensnek bizonyuló holtanyag*mennyiséget- a "DIALEKTIKUS ÁTCSAPÁS" varázsköpésnek a tehetetlenségi nyomatékával UGRATJÁTOK FEL a fejlődési szakasznak egy MINŐSÉGIBB mozgásforma szintjére, amelynek az elérése pedig valójában MINDIG EGY-EGY ÚJABB, NAGYOBB-MAGASABB INTELLIGENCIÁJÚ SZELLEMI BEFEKTETÉST ÍGÉNYEL, NEM pedig egy-egy valóságosan hiányzó láncszemet "DIALEKTIKUSAN" áthidaló verbalizmust, amelyet a tudomány szemfényveszejtő ügyességgel, "Áronnak ékes vesszejeként" forgat, valahányszor a CSODÁT (a SZELLEM*MINŐSÉGI PLUSZT) meg kellene magyaráznia. Immáron messze'ívben elhúztam mellettetek, jócskán elibetek vágva! Végérvényesen el van vágva az út előttetek. Eleget ettetek, ittatok, a fene vigyen el benneteket! Kitaláltam egy-két nagyméretű, éppen utamba eső szempont*gerendát, amivel totálisan keresztbetettem a diadalmenetnek. Véget vetek ennek az egyre gátlástalanabb magabiztossággal menetelő szélhámoskodásnak. Ismétlem! Álljon meg a menet! Le a lóhátról! Le, le, le fenékig... a föld alá! Elég volt az örömből, ti szisztematikus örömgyilosok! A készpénzként elkönyvelt (immáron csak bezsebelésére várakozó) játszmátok sikerdíja még nincs lecsekkelten pecsét*nyugtázva. Biztos vagyok, hogy hamarosan STORNÓZVA lesztek, még akkor is, ha már az ifjúságot félreokító tankönyvekben is ott hivalkodnak a kövér betűkkel szedett definíciós dogmáitok a "természetes kiválogatódás"-hipotézis megcáfolhatatlan legendáiról. (Amiket szolgalelkűen másoltak ki a középiskolai tankönyvírók ezeknek a -gátlástalan szabadversenyt istenítő farkaserkölcs*apostoloknak- az egyetemi tankönyveiből, fundamentális kútfőiből). A TUDOMÁNYOS EVOLÚCIONIZMUS ÉS AZ EGYHÁZ Immáron ott tartunk ebben a totálisan elbátortalanodott curikkolásban, hogy már a vatikáni berkekben is felütötte a fejét -egy bizonyos diszkrét fejbólintás- a gátlástalanul, feltartóztathatatlanul diadalittas evolucionizmusra. Ha viszont már Felülről-felől is az a széljárás, az a felvilágosodottan korszerűnek tartott divatos felfogás, hogy a SZENTÍRÁST NEM ABSZOLUT (a szóforma és jelentés elválaszthatatlanul szerves egységében) kell értelmezni, nem Kijelentésnek (nem Istentől sugalmazottan diktált szent*Írásnak) kell felfogni, hanem csak amolyan korszerűen elrelativizálható (JELKÉPESSÉ erőtlenített) kijelentések gyűjteményének, akkor a "Teljes Írás Istentől ihletett" formátumú igék csak afféle emberszabású, féligazságos szavakká slamposodnak. Olyanokká, amelyek nagy emberek (pl. egy Mózes, Ézsaiás vagy Jézus) nagyszerű gondolatait szóformázzák meg, de amelyek azért mégiscsak a fizikai világhoz kötődő (abból absztrahált) profán érdekeltségű sült'racionalizmussal (amolyan tarisznya'hittel), nem pedig "túlról" kapott METAFIZIKUS, TRANSZCENDENS I N T U I C I Ó V A L íródtak, olyan megvilágosodott emberek által, akiknek a lelke-értelme már annyira áthatóan tiszta'fényű volt, hogy ezen ablakon át a "túlról" transzcendentáló istenien fényes üzenetek homály*törés nélkül hatolhattak át a szentszöveg- író elméjébe, és pereghettek alá a Szentírás pergament lapjaira. Ha az a legújabbmódian ésszerű-korszerű értelmezésmód, hogy a Bibliában fehéren-feketén ( nem pedig amolyan dialektikus csúsztatásokra alkalmatos "igen'is-nem'is" határozatlansággal) leírt csodáknak a szavait, megfogalmazásait (kezdve az isteni teremtés'történettől a jézusi csodatettekig, és a Szentírás koordináta szál*keresztjének Origójában álló kereszthaláltól a feltámadásig) NEM SZÓSZERINT, NEM afféle METAFIZIKAI (antidialektikus), MEREV HATÁROZOTTSÁGGAL, nem úgy, ahogyan Jézus követeli, mondván: "a ti beszédetekben az igen legyen igen, a nem pedig nem", tehát: nem a szóforma és jelentés organikusan abszolút egységében KÖTELEZŐ ÉRTELMEZNI, HANEM a CSODATETTEKET, pl. a 6 NAPOS TEREMTÉS'TÖRTÉNETET, afféle ré-testésztaként elnyújtható, ellekvárosítható "6 millió", avagy HA (az Egyház létfenntartásához szükséges igazodás szent oka mián) ÚGY KÍVÁNTATIK, akkor "6 milliárd"-szerű szimbolikussággá is széjjel húzhatóan lehet értelmezni. Amiképpen erre a CSÚSZTATHATÓ-SZÉTKENHETŐ IDŐ-relativizálásra már a Szentszék is kanonizált áldását adta. Belátó mértéktartással visszábbcurikkolva adta át a terepet a nagytekintélyű TUDOMÁNY PAPJAINAK egészen a VILÁG és az ÉLET keletkezésétől a KANMAJOMIG bezárólagos kizárólagosságig. Itt (de csak innentől kezdve) aztán a PÁPA csökönyösen megkötötte az ebet a karóhoz, mondván: ebben aztán már egy tapodtat se visszább... itt már igazándiból nem engedünk a negyvennyolcból. Itt már metafizikus merevséggel merevzáró*tüzet zúdítunk bármi kísérletre, amely A MI ISTEN-KÉPMÁS-ÁDÁMUNKAT IS ELRELATIVIZÁLNÁ (elorozná) A DIALEKTIKUS MINŐSÉGI UGRÁSSAL született LELKES'ÁLLAT-szabású ORÁNGUTÁN irányába. Nem engedjük, hogy maholnap az alábbiakhoz hasonló -hosszan magyarázkodó és gunyoros'hangú- sírfeliratokra buk-kanjunk a temetőkertekben, hogy: "Itt nyugszik Kis Ádám, De hangot nem ád'ám...", (és imigyen folytatódik a sírfelirat): "...Dehát az Ön ősi felmenője nem is Ádám, mivel Ön egy Orán'Gután házból való majom'fajzat-származék. Kis Ádámot -életének végefelé- ez a furcsa vérvád érte. Ha meglátták, csúfondáros rímeléssel énekelték nap-nap után...Elviselni már nem bírván ("O-rán-gu-tán...O-rán-gu-tán!") -orrán'száján vére folytán- Orrán... guta'ütés érte. (Hejh, be nagy kár érte!) És csak amióta már két'fülei számára is Hallhatatlan lett e nóta, azótától van csak nyugta... (Itt róla e rémes-rímes ellen'nyugta)" Ha viszont már így állunk az úr színe előtt, akkor itt kétezer év óta tényleg valami két szín alatti kettős játszma folyik az Egyház részéről, amelyben a SZENT CÉL: -a reálpolitikai alkalmazkodással elérhető, mindenáron való FENNMARADÁS (felszínen*maradás) bocsánatos bűne- szentesíti az érdekszagú ESZKÖZÖKET: a METAFIZIKUS határozottságtól messze*ívben elszakadó -DIALEKTIKUSAN csűrő-csavaró Szentírás*értelmezés szofizma*szisztematikát. Valóban, valami színeváltozásos játszma ez. Hiszen az Egyház (abszolút, változtathatatlan isteni garanciákra hivatkozva) eleddig metafizikus merev határozottsággal azt állította, hogy a Szentírás valóságosan (és Ától-Cettig) SZENT, nem pedig azt, hogy az Írás elsősorban és legfőbbképpen nem más, mint egy költőien szép, istenien tökéletes allegóriákban megfogalmazott ETIKAI KÓDEX-GYŰJTEMÉNY. Ez az így beszűkített kontextus, (azaz "kiherélt" TEXTUS) ugyanis azért jó, MERT CSUDAMÓD KORSZERŰ, és így azt már nem nehezményezheti a nagytekintélyű modern természettudomány, nem úgy, ahogy viszont a CSODÁKAT IGEN. A csodák közül is legfőbbképpen a -minden felvilágosult, modern lelkes'állatot mélységesen irritáló- GENÉZIST. Eleddig azt állította a Szentszék, hogy a Szentírás transzcendens forrásokból, metafizikus gyökerekből táplálkozó hitbeli érték*igazságok foglalata, amelyekbe szervesen beletartozik "a nem*látható dolgok..." -az emberi ész'realitásokat meghaladó (a "credo quia absurdum est"-fazonú) csodák "létezéséről való meggyőződés" metafizikája is. Amely által kész TÉNYVALÓSÁG-CSODAKÉNT kell értelmezni pl. nemcsak azt, hogy Jézus a vízhullámok tetején tudott járkálni, meg hogy a vastag falon is keresztül tudott hatolni, meghogy feltámadt stb. ,hanem azt is, hogy a Mindenható Isten "egycsapással" KÉSZRE EVOLÚCIONÁLTA, TÖKÉLETES BEFEJEZETTSÉGŰRE FORMÁLTA meg az élőlényeket, pl. az állatokat (pl. a szép, hosszúnyakú zsiráfokat, a mókásan hosszúra lelógó orrú elefántokat, meg a szabad személyi döntésjoggal rendelkező Ádám-embert). Hiszen mind az újszövetségi csodák, mind az ószövetségi Genézis elmismásíthatatlan határozottsággal és homlokegyenest áll szembe az egyre csalhatatlanabb tekintélyt kivívott TUDÓS KASZT sült'racionalista, sült'realista tarisznya'hitével: az Evolúcionizmusal. Félemagyarázhatatlan egyértelműséggel szögezi le a Szentírás: Teremtette pedig az Isten az élőlényeket az ő abszolút, szuverén, omnipotens "LEGYEN!" szavával, NEM PEDIG ezen állatok elrelativizált, költőien elszimbolizált (ELPANCSERKEDETT) PROTOTÍPUSAIT PANCSOLTA ÖSSZE annakidején, a teremtés hajnalán.Nem ama langy'büdös Őspocsolyákban nyüzsögni*féregpondrósodni kezdő Amőba'moszat férgeit és egyéb groteszk, ortopéd*félkész gyártmányait adta ki a kezéből "MADE IN DEUS" szabadalmazási- emblémával ellátva. (Ahogy manapság már -kissé szégyenkezve de EGYRE HÁTRÉBB'CURIKKOLVA- szinte már minden földi jóval kiegyezkedve adja az áldását az Egyház erre a modern természettudományos evolucionizmusra (erre a pondróféreg amőbákkal -hosszú IDŐ'lére eresztetten- moszatoló, Evolúciós- Genezis szisztémára). Teszi mindezt nem jóérzésű meggyőződés mián, nem amolyan józsefattilásan, hogy: "Az én vezérem bensőmből vezérel", hanem jól felfogott ÉRDEKTŐL vezéreltetvén. A modern term. tudomány (az evolucionizmus) szerint viszont, ha a Teremtő -a teremtés hajnalán már rögtön- teljesen készre formált élőlény struktúrákat konstruált volna a holtanyag-por'semmiből, (amolyan "deus ex machina"-szerűen, olyasféle késztermékként, ahogyan Pallas Athéné pattant ki Zeusz fejéből), akkor ez valami természetfeletti (az evolúciós fokozatosságú IDŐ-folyamatot természetellenesen LERÖVIDÍTŐ), metafizikus jelenség, vagyis CSODA lett volna. Tehát olyan jelenség, ami nem illik bele a modern embernek a (fizikai tapasztalatok elvonatkoztatásaiból leszűrt) racionális világképébe. Az Egyház ezt a tudományos ellenvetést, ezt a racionális kifogást -mélyen megemelt kalappal, (okulva a Gallileivel szemben annakidején elfoglalt metafizikusan merev álláspontjának helytelenségéből)- szőröstül*bőröstül*békástul lenyeli, gondolván, hogy ezzel is törleszt, ledolgozik valamit abból a vádból, miszerint az Egyház nem tart eléggé lépést a korral, a vastagon felvilágosult fiatal nemzedékkel. Ezzel (a Földünkön egyre globálisabb zűrt okozó, ámbátor viszont a világűrt antul'inkább meghódítani készülő) modern emberrel, illetve ezekkel az immáron "érinthetetlenség" privilégiumaiban sütkérező, minden kritikán felülálló, tudósképű SZENT'TEHENEKKEL, ezekkel a szent fejőszéken ülnöklő csalhatatlen Ítészekkel. Akiknek mindent elnéznek, hiszen óriási PROFITTAL járó TECHNIKAI szerkentyűket agyalnak ki. És ez az a szent OK, ami miatt az Egyház is (amolyan elnéző-jóváhagyással) valójában szentesíti az ESZKÖZT: az önmagát -a modern term. tudomány előtt- korszerűen szalonképessé áramvonalasító attitüdöt. Vagyis hallgatólagosan vagy nagy'motyogva, de elismeri a TEREMTŐ Istent (az ABSZOLÚT ERKÖLCS forrását) a természetből (ergo: az emberi természetből is) KITAGADÓ (illetve az Istent evolúciós IDŐVÉ el-DIALEKTIKÁZÓ, elszélhámoskodó, el-RELATIVIZÁLÓ) evolucionista VILÁGNÉZETET. (Egyelőre ennyit az Egyháznak az evolúcionizmushoz való viszonyáról) A sült'racionalistának is nevezhető, fantázátlanul korlátolt*racionalitású világképbe, (ebbe a megvilágosodottan felvilágosult evolúcionista gondolatmenetbe) csak az fér bele pl. az ÉLET KELETKEZÉSÉVEL kapcsolatos világmagyarázat összefüggésében, hogy "Valamikor, Valahol, Valami, VALAHOGYAN életre'kelt a por'semmi holtanyagból" (Tehát hogy egy mennyiségi Semmiből valahogyan egy minőségi Valami lett.) Ebből a sok, "tudományosan határozott és tudományosan konkrét*POZITÍV" állításból rögtön kilátszik lóláb: a nagy szőrös Semmi. (a "Nesze semmi, fogd meg jól!" porhintő szándék.) Ebből a "VALA..." kezdetű szóvirágokból álló csokorból csak egy határozott állítás emelkedik ki: Holtbiztos az, hogy mindezek a tapasztalattal és ésszel eleddig sajna' nem bizonyítható, (mert emberi kísérlet útján nem reprodukálható) reprezentatív történések végtelenül RÉGEN (sok milliárd évvel a mi Rációnk létrejötte előtt) zajlottak le, ÉSPEDIG (és itt Evolúcionistánk -a fejetegetéseinek nagy halommá csépelt szó'szalmakazlából kiemelkedve- jelentőségteljesen felemeli emberszabású ujját és a majométól már jól elkülöníthetővé artikulálódott hangját, és kivágja a rezet a mindent megnyugtatóan helyretevő Mindenhatót): "SZÜK-SÉG-SZE-RŰ-EN"... (konkrétabban: az isteni "LEGYEN!"-igét plagizáló, parafrazáló DIALEKTIKA szó segedelmével).............................................................Vagy pl. az evolúcionista alkalmazkodási- elvekből "logikusan" kifakadó testszervi kinövések, el(terep)szineződések komolykodóan vett algoritmizáló lendületének keresztbe lehetne tenni, ha pl. feltennénk az alábbi komolytalankodó keresztkérdést: Ni csak amott azt a mókásan zebracsíkozott csordát! Hát őket meg mi'fán'termett evolúcionális célból (illetve okból kifolyólag) cifrázta ki amolyan Vasarely zsánerű haránt*geometriázóan kézimunkázó op-art stilusúvá a nem létező Természetfelelős akadémiai szakosztály vezetője. Tán csak nem azért festenek imígyen ezek a zebrák, mert a létfenntartási küzdelemben ez volt a legcélszerűbb eszköz-mód, hogy ilyen színforma kialakításában realizálták az evolúciós hipotézis-tételt: vagyis azt, hogy az evolúció során az új kihívásokra a korral lépést tartani tudó életrevalóbb állatstruktúrák azért maradtak felül, mert a korkövetelményekre mindig kellően pozitív struktúra-váltással (testszervi átalakításokkal) válaszoltak. Eszerint az újmódi csíkos-zebrákat megelőző, korábbi szamárszűrke zebrafélék azért csináltak (evolúcionáltak) maguknak ilyen -alkonyi szürkületben különösen előnyössé váló- szűrke'szőrös öltönyt, hogy annakidején a legkorszerűbb módon védekezzenek a ragadozókkal szemben, akiknek általában az alkonyi szürkületben szottyant kedvük a "természetes kiválogatódás"-elvének leghatékonyabb működtetésére. Aztán még kellett vagy kétszázezer esztendő (ez úgy valamikor Kr.e 50 millió évvel ezelőtt történhetett a mindent órapontosan behatárolni tudó evolúcionistáink szerint, tehát valamikor, az ember törzsfejlődésének legkezdetét jelentő hegyes orrú, lompos farkazatú, rovarokat eszegető majmocska, az u.n. mókuscickány történelmi szinrelépésének az idején), hogy ezidőtájt -amidőn tehát még javában fel se tüntek a láthatáron sem a jávai, sem az egyéb elő-homók és a vélük összekötő kapcsot jelentő Síva-majmok, akiknek az orrnyergére halálian esküszik egy-egy megszállott Evolúcionista, mondván: ez a "nyereg" jelenti a legújabb kutatások (és régészeti kiképzésben is részesült KUTAT ásók) szerint is a holtbiztos ÖSSZEKÖTŐ'KAPCSOT az előember és az ORÁN*Gutániai - örök tisztelet'övezte- őseink között. (a miheztartás végett megjegyzendŐ: Ezen ORÁNGUTÁNOK leszázmazottainak semmi közösségük nincs az orániai kir.csal. felmenőihez. Ezen elnevezés (az etimológiai segédtudomány ásatag kutatásait is felhasználva) oda datálódik, hogy az orán*gutánok egyik ágának egyik-másik tagja, -egyik-másik végtagján, legfőként az ORRÁN- GUTAütést kapott valamikor hajdanán (a RUDAPITHECUS HUNGARICUS -majom működése tájékán: pontban a Kr. előtti TÍZMILLIÓMODIK évadban) Szóval, -mint mondottam volt egy kissé fentebb- "aztán még kellett vagy 200 ezer év ahhoz", hogy -ezek a valaha még korszerű karosszéria'színnel rendelkező szamárszürke zebrafélék- KIEVOLÚCIONÁLJANAK MAGUKNAK VALAMI (a szamár'ködszürkénél) MÉG HATÉKONYABB SZÍN-MECHANIZMUST. NEM ÁLCÁZTÁK, NEM TEREPSZINŰSÍTETTÉK TEHÁT TOVÁBB MAGUKAT, hanem épp ellenkezőleg: az őket kiszemelő és bemérő Ragadozókra nézve rikítóbb*szemrontóbb színűvé evolúcionálták a néhai szamár'ködszürke szinüket: ZEBRACSÍKOSSÁ ("életrevalóbbásították") a fizimiskájukat. Ezáltal aztán jól megnehezítették a dolgát a Ragadozók rájuk nehezedni készülő esélyeinek (pl. egy-egy oroszlán reájuk zuhanni készülő 3-4 mázsájának). Az ide-odacikázóan szemkápráztató zebracsikok megnehezítették, hogy az oroszlán szögfüggvény*pontosan be tudja mérni a reájuk*esés szögét. Az ugrás pillanatában ugyanis a vérbeforgó szemű Állatok*királyának a méregzöld*szeme erősen könnybelábadt az össze-vissza vibráló (a Vasarely-féle optikai csalódást illúzionáló) zebracsíkok láttán, és ez elegendő volt arra, hogy az oroszlán -legalább is néha'napján- elvesse a súlykát, elvétse az ugrás hegyesszögének koszinuszát. Állítom, hogy ennél a nyakatekerten szőrszálhasogató, hajszálgyökérzetig szőrözően oknyomozó evolúcionista'ízű ok-okozat relációs tételezésnél kevésbé észbontó abszurditású, vagyis sokkal elképzelhetőbb racionalitású-realitású az a bibliai tétel, melyszerint a Teremtő*Szellem az idők kezdetén nem amőbányi pondróféreg*moszatokkal maszatolta tele a Planétát, hanem -a hosszúlére eresztett evolúciós-IDŐ mellőzésével- egycsapásra készterméket adott ki a kezéből: fe-kete-fehérre harántcsíkozott zebrát, mókásnak tűnő mókusfarkú mókust, púpozott*hátú*tevét, hosszú orrú elefántot, méghosszabb nyakú zsiráfot, oktalannak tűnően rövid*farkincájú tapsifülest, mókás lúdtalpazással igyekvő pingvint, értelem'nélküli, gondterhelt homlokráncolás közepette "EMBERSZABÁSÚAN" bolhászkodó-vakaródzó majmot, vagy ettől -az "emberszabásúnak titulált felmenőnknénknél"- sokkal rokonszenvesebben-intelligens, mert humorérzékes, "homo ludens" jellemvonásokkal rendelkező DELFINEKET, az emberi gondoskodó-szolidaritást megtestesítő, mókásra evolúcionálódottan (akarom mondani: teremtetetten) nagyokat*ugrani képesítéssel rendelkező bőrerszény-gyermekes KENGURUT, felettébb rokonszenvesen ("emberszabásúan") figyelni tudó OKOS KUTYÁT, "emberszabásúan" nyerítve-röhögni képes LOVAT, hímestojásnak való tojást is produkálni képes, kedvesen káráló "Anyám tyúkját" stb. Dehát az az igazság, hogy "A hazug embert hamarabb utólérni, mint a sánta kutyát" Azaz ennek a logikus ok-okozatúnak tűnő fejlődést koncepcionáló hipotézisnek rögtön kilátszik a lólába, ha egy kicsit felemelgetjük ennek a túl általánosságban hintapalintázó bőszoknyának az alját. Ha pl. elgondolkozunk az alábbi látványon. Egyazon körülmény-feltételek ( evolúciós OKOK) közepette ezerféle ("nem evolúció-logikus") ellen-OKOZATOT látunk, amelyre nem lehet ráhúzni ezt a sablont, ezt az -egy szemfülesen előráncigált "megváltozott körülmény*OKRA" csiki-csuki direktben működő- testszervi elváltozásokkal, elszineződésekkel, tüske vagy hegyes'szarv*dudor-OKOZATOKKAL reagáló evolúcionista sablon*silót. Hiszen itt láthatunk, ámulhatunk ererféle szín- és struktúraformában (OKTALANUL GAZDAG, GAZDASÁGTALANUL öncélú, OKAVESZTETTEN tündöklő pazarlásban) pompázó csillag*növény bokor*formációkat, lepke*költeményeket, virágokat, bogarakat stb. De még kijózanítóbban ellentmondásos (kierőszkoltan hamis) ennek a "természetes kiválogatódás" sémának a (látszólag minden sokismeretlenes világ'egyenletes természet*titok problémát egyszerűsítő és látványos X, Y-ra megoldó) hitelessége, ennek a varázspálcának a valójában bunkósbot'szerű szerepeltetése, ha a tengeri korall*zátonyok közepette -a szivárvány minden szinében, a fellegek végtelen formavariációiban lebegő-libbenő- felhőfátyol*tüllben pompázó halakra, rákokra, pókokra, polip*karokkal koordinázó, korom*feketéből tűz***lilába omló, láng*vörösből sárgába pa-rázsló, kékkel*küllőző égő***narancs csillagokat*virágzó tűzliomra, csillag***szórós csillámokban villogó********** ORCHIDEA*csodákra //// /// /// /// forma- és színorgiákat permutáló VÉGTELEN ok*okozatú TESTKONSTRUKCIÓ VARIÁCIÓKRA gondolunk. Itt abszolute lesántul az a szabadverseny farkaserkölcséből a biológiába átcsúsztatott ok-okozat séma-siló szisztéma, az a mindenre alkalmazhatóan üres szó, hogy "SZÜK-SÉG SZE-RŰ-EN", hogy tehát ilyen -semmi konkrét okmagyarázatot nem tartalmazó- manipuláns húzással bunkózzunk le minden csodálatot kiváltó transzcendenciát (minden "Ding an sich"-mély titokzatosságot). Mert ez a pofonegyszerűen hatásvadászó evidencia, ez az ateista (materialista) VILÁGMAGYARÁZAT mi más lenne, mint BUNKÓSBOT, amely eképpen suhog: Hát kérem alássan az úgy volt vala valaha a természet úgynevezett "csodálatos" fejlődésében -az Őssejttől a gorillán át az emberig- hogy a dialektikus ellentétek (Plusz-Minuszos) harca közepette nem volt kecmec: az életrevalóbb-erősebb Nagyhal "SZÜKSÉGSZERŰEN" megette a GYENGÉBBET, a kishalat: és kész, punktum... Ez volt az előbbre (magasabbra) HALADÁS motorja, és ez ma is a másodlagos természetben: a társadalomban is. (Ha ez a modern, liberális világmagyarázat valamiféle morális mániáktól megszállott lelkes'állatoknak nem tetszik, cseréljék le a természetüket valamiféle utópiás lelki'testre, amiben már megszünt az ellentétek harca: a farkas'erkölcs)....................................................... Az ÁLLAT'IDENTITÁSÚ "emberszabású" majom - ez a csak állat'paraméterekkel rendelkező élőlény- soha sem tudott és soha sem fog tudni (még csak csírájában se) OLYAT, ami az embert emberré teszi: 1./ Elsősorban is NEM rendelkezett a lelki (lelkiismereti), morális ÉN(ön)tudatnak (a SZEMÉLYISÉGNEK) még csak a CSÍRÁJÁVAL sem. 2./ Másodsorban pedig NEM rendelkezett olyan okcéltételező, SZELLEMI (ABSZTRAHÁLÓ) képességnek még a csírájával sem, amely által el tudott volna szakadni az őt (mindig csak KONKRÉT "ITT-MOST"- közvetlenséggel érintő) KONKRÉT "világszemléletétől". (Éppezért soha nem tudta az anyagokat okCÉLtételezően formázni, megmunkálni) 3./ A majom-állatnak soha nem okozott problémát: "a múlt síkos hala" Neki nen lehetett "hulla a pincéjében":amolyan tudat'küszöb alá szorított BŰNTUDATA. Nem volt a "most"-ból a MÚLTBA vissza'töprengni'VALÓJA, konkrét-ok nélküli szorongani'VALÓJA a Jövőtől, mint olyantól. Egyáltalán, hiányzott belőle bármi'néven'nevezendő vissza'elevenítően ÉLMÉNYESÍTNI-tudó testszervi képesség: Nem volt neki -szorongást és katarzist okozó- emberszabású ÖRÖME-BÁNATA, hanem csak amolyan "FOGDMEG'BANÁN"-bánata*öröme ( aszerint, hogy azt a megragadandó "CÉL-objektumot" el tudja érni vagy sem...). És nem volt JÖVŐBE FELSZÁRNYALNI tudó (alkotó, kreatív) képessége: amolyan transz*képzelőerős-metafizikájú, intuitív belső'látásra alkalmatos TESTSZERV*része sem. (Amiképpen a majomszabásúan sült'realista, tarisznya'hitű embereknek sincs "ilyenje") És most következzék az Eszme'futam- Variációim FINÁLÉJA... A./ Bemutatnak nekünk egy CSODÁLATOSAN gyönyörű versenylovat, egy bimbózó'nyíló rózsa'csokrot, egy égbenyúló koronájú platántölgyfát, egy óriásfülű-ormányú indiai ele-fántot, -az állatok királyaként- egy félelmetes sörénnyel*koszorúzott*fejű oroszlánt, egy sárga*harántcsíkok közt mozgó'izmú, a világra zöld*parázs*szemekkel szikrát*hányó király'tigrist, -a természet koronájaként- egy szép megjlenésű atlétát. Őszinte ámulatunkban feltesszük a kérdést a kiállítás -term. tudományosan iskolázott- igazgatójának: -HOGYAN jöhettek létre, hogyan konstruálódtak ezek a csodálatos Test-FORMA*Konstrukciók??? -VÁLASZ: Hát, hogy'úgy'mondjam: a holt'anyagból keletkezett EGYSEJTŰ pondró'féreg-moszatokból kifolyólag. Éspedig egy hosszú fejlődésnek az időnként bekövetkező DIALEKTIKUS minőség-átcsapásai (az anyag'masszásan alacsonyabbrendűeknek az egyre szellemígényesebben struktúrált magasabbrendűbbe való "átugrásai") útján-módján. Konkrétabban, pontosabban, azaz tudományosabban fogalmazva: a változó körülményekhez, mint OKOZÓKHOZ való ALKALMAZKODÁS OKOZATAIKÉPPEN, tehát: "SZÜK-SÉG-SZE-RŰ-EN" -A Csodálkozó: Dehát mindezeken a jól'szituált*külsejű SZÓFORMÁKON túl, mégis hát HOGYAN ??? -VÁLASZ (azokból a jófajta önteltekből való...) Csak úgy, "MAGAMAGUKTÓL", Senkitől és Semmitől vezettetve. Amolyan "Vak vezet világtalant"-szerű dialektikus Szükségszerűséggel. Vagyis itt nincs Min és főleg Kin csodálkoznia a kedves kérdezőnknek. Akármilyen hihetetlennek tűnik: ezeknek a Csoda*Konstrukciós OKOZATOKNAK nincs se Tárgyi, se Alanyi Oka-OKOZÓJA. (És főként nincs célforma'tervezője) -A Csodálkozó: És ezt el is kell hogy higgyem... Mert ugyan HONNAN tudja maga ezt ilyen öntelt magabiztossággal állítani: talán tán csak nem valami TAPASZTALATI eredményekkel hitelesítetten alátámasztott -netán kardináis kísérleti eredményekkel is dicsekvő- forrásokból származnak az információi? Az évmilliós, évmilliárdos IDŐ-múltat úgy ismeri-é, mint a tenyerét, avagy csak szinte a kisujjában van ez az egész EVOLÚCIÓS-elmélet??? Valahogy ugyanis az az érzése az embernek, hogy ezek a nagy'szavak: - "DIALEKTIKA", "SZÜKSÉGSZERŰSÉG", "ALKALMAZKODÁS"- csak a Nem-Tudást, csak a nagy Semmit körbedumáló, tudományosan nagyképű, üres, valóság-konkrétumokkal alá nem támasztott, a végtelen idő-káosszal ködbeburkoltan sarlatánkodó, tartalmatlan Szóformák. (Amolyan Lucifer-cinikus féligazságok) B./ Bemutatnak nekünk a megcsodálás céljából: egy barokk palotát, egy modern felhőkarcolót, egy meseszép autót, egy impozáns utasszállító repülőt, egy hatalmas tengerjárót, egy űrhajót, egy "mindentudó" robot'embert. Őszinte csodálkozásunkban feltesszük a kérdést a kiállítás igazgatójának: HOGYAN jöttek létre ezek a csodálatos konstrukciók? Válasz: A materiális okok és okozatok dialektikus kölcsönhatású láncolatának a végére megszületett emberszabású majom'származék által okozódottan, szubjektív formában megtestesült -anyagi eredetű- szellemi OKOZÓK által. -De hát mindezeken a Szóformákon túl, mégis HOGYAN? Válasz: Na jó, akkor fogalmazzunk egyszerűbben: Magamaguktól -az anyagból evolúcionálódottan testetöltött- Konstruktőröktől. Ők konstruálták ezeket a szuperkoncentrált szellemi munkabefektetést megtestesítő Konstrukciókat. Kiagyalták (kiokolták), meg(cél)tervezték, rendkívül bonyolult számításokat végezve. Visszatérve a természeti forma'konstrukciók (növények, állatok) kiállítási színhelyére, újra feltesszük a kérdést az igazgatónak. Dehát mégis HOGYAN jöhettek létre ezek a -szomszédban megcsodált gépmechanikus konstrukció-formáknál SOKMILLIÓSZORTA KOMPLIKÁLTABBÁ STRUKTÚRÁLT, sokmilliószorta koncentráltabb SZELLEMI MUNKA-BEFEKTETÉST (OKCÉL-TÉTELEZÉST) ígénylő- ÉLŐ'TEST'KONSTRUKCIÓK ??? (Amelyek televannak a gépi'konstrukcióknál milliószor több és többet'tudóbb szellemességgel működő szelepekkel, pumpákkal, szivattyúkkal és porlasztókkal, légtisztítókkal, derítőkkel és bütyköstengelykapcsolókkal, elődaraboló-feldolgozó, kiválasztó és elvezető "üzemrész egységekkel", regeneráló és immunizáló rendszerekkel, tranzisztorokkal, kondenzátorokkal és transzformátorokkal, és még milliónyi satöbbikkel.) Merthát mi is valójában ezeknek a "Dialektika", "Szükségszerű", "Alkalmazkodás" stb. Szóformáknak a tartalma? Semmi... (Amiként a rövidzárlatos, önön'farkába harapó materialista evolúcionizmus kontextusban látjuk őket fölöttébb gyakorta előpofátlankodni). Mert nézzük csak pl. az Evolúcionizmus nagy ütőkártyáját: az "ALKALMAZKODÁST", amelyet valójában már eleve Alkalmazkodó-KÉPESSÉGNEK (vagyis egy szellemi természetű akciónak vagy válasz'reakciónak) kellene nevezni.. Ez ugyanis egyfajta- szellem'orientáltan KREATÍV indíttatású- TESTSZERVI (forma'tervező CÉLFORMÁZÓ) VÁLASZ*reakció -a fejlődés állítólagos "hajtóerejére": az anyag'körülmények kényszerítő-hatására: az agyonistenített "SZÜKSÉGSZERŰSÉGRE", erre a megtestesült ÖSSZE-VISSZA'CÉLTALNSÁGRA, erre az anyag*vaksötét hatalom brutális kihívásaaira. Akitől -ha csak rajta múlott volna- még mindig (vagy már újra) KÁOSZBA'borultan SÖTÉT lenne ez a VILÁG. Ha a Szellem Fénye (ez a "LEGYEN VILÁGOSSÁG!" át nem törne újra meg újra a Természet evolúcióján úgy, amiképpen az emberi történelmen is. (Ahogy a természetben a vak Szükségszerűség a céltalan "SEHOVÁBA"-tervez és Fejlődés célformázottan szintézisbe'hozó KONSTRUKCIÓKKAL válaszolva VÉGEZ, azonképpen a történelemben a rövid távban gondolkozó, a "csak magának kaparóan önző ember TERVEZ... és az Isten VÉGEZ") A materialista Evolúcionizmus szerint mindezt a CSODÁLATOSAN Á T F O G Ó T , ezt a (mindent konstruktív*visszájára fordító) szellem'minőségű KREATIVITÁST -a természetben is, a történelemben is- a MAGAMAGÁTÓL működő: sötétfejűen értelmifogyatékos (a legcsekélyebb CÉLtételezésre is képtelen), vaksötét, fődsüket, impotens, holt'ANYAGNAK (az evolúcionisták istenének) köszönhetjük. Az Evolúcionizmus egy összefüggéséből önkényesen rövidrezárt logikával az alábbiakat szögezi le. Az életforma*struktúrák azért (azon okból) lettek egyre fejlettebbek (magasabbrendűek mint az előzőek voltak), mert az Erősebbek, az életrevalóbb TESTSZERV-képesebb Potensek mindig legyőzték a Gyengébbeket (a korszerűbb struktúra váltására impotensebbeket), a TEHETSÉGTELENEBBEKET. És itt megáll az esze az Evolúcionistának, és -rövidrezárva az összefüggés láncola-tot- leföldeli az áramló'kört, és nagy'bölcsen ad acta helyzi ezt. Nagysunyin megválaszolatlanul hagyva a "Kérdések kérdését": a HOGYAN?"-t (Mi azonban folytatjuk ezt az erőszakosan megszakított gondolat'menetet. S még egy-két menetnyire a ringben maradunk szembenézve az Evolúcionistánk álszent pofájával) Mert ugyebár az Erősebbek azon ok miatt voltak azok amik, mivelhogy alkalmazkodóbb-KÉPESSÉGŰEK voltak. Dehát mit takar ez a "Képesség" (tehetség, készség) szó'fogalom? Hát természetes, hogy valamiféle szellemi természetű ADOTTSÁGOT. Hiszen egy fejlettebb (CÉLSZERŰSÍTETTEBBEN STRUKTÚRÁLT) TESTSZERV a beleinvesztált szellemi energia megtestesülése révén változott kreatívabbá, fejlettebbé, TÖKÉLETESEBBÉ, mint az előző, régebbi, az ALACSONYABBRENDŰ testszervi konstrukció volt. Nos. Ezzel a szellemi természetű ADOTTSÁG-többlettel az Anyag ebben a kritikus időpontban, (a magasabbrendűvé való "DIALEKTIKUSAN MINŐSÉGIT UGRÁST" közvetlenül megelőző -anyagnehézkessége miatti kisebbrendűségi, ALACSONYBBRENDŰSÉGI állapotában) még nem rendelkezhetett, hanem csak mint HIÁNYCIKKEL, mint SZÜKSÉGLETI-cikkel. Nos. HONNAN?, MITŐL-KITŐL? kapta meg az alacsonyabbrendű anyagformáció ezt a magasabbrendű szellemi ADOMÁNYT (adottságot)? Összegzésképpen megállapítható tehát: Akár a "6 nap alatti" készre'formáltan kibocsátott teremtés'történet esete, akár a " 6 évmilliárdnyi" fokozatos evolúcionálódás esete áll fenn, mindkét variáns esetében (akár a holtanyag Semmiből történő -dialektikusan nagyot ugró- ÉLŐANYAG születésénél, akár az Egysejtűnek a magasabbrendűvé sejtszövetesedő test'stuktúrákká történő "minőségi ugrásai" esetében) kikerülhetetlen, hogy elsődleges okozóként a szuverén természetű SZELLEMI intervenciót elő'feltételezzzük. Merthogy az teljesen a fejetetejére állított logikára vallana (amolyan evolúcionistára), ha pl. egy első elemista, analfabéta gyerek szellemileg magasabbrendűbbé evolúcionálódása (írni-olvasni-számolni tudó képessé) fejlesztése-fejlődése esetében elsődlegesen döntő OKOZÓKÉNT nem a Tanítót (a szellemi forrást), hanem a TANULÓT és az ő NEM'TUDÁSÁT (ezt a szellemileg megmunkálandó nyersanyagot, ezt a HIÁNYT, ezt a Szükségletet, ezt a Negatívumot) tennénk meg. (Amiképpen ezt az evolúcionizmus teszi a szellemileg megmunkálásra, megformázásra szoruló holtanyag vagy a későbbiekben az alacsonyabbrendű, értelmi'fogyatékos, "FŐDSÜKET" ANYAG esetében.) A holtanyagot, majd a későbbiekben a földhözragadtan le(vissza)húzó alacsonyabbrendű anyagmassza-formációkat istenítő Evolúcionizmus valójában az alábbiakat is állítgathatná: - Egy épület esetében az elsődleges okozó, a megcsodálnivaló jelenség: az az előző hetekben még ott látható kőanyag-halmaz, amiből a Konstruktőr megkonstruálta az épület-Konstrukciót. (Eszerint tehát a háznak, mint Minőségnek az értelmi szerzője maga a tégla-anyagtömeg. Ez az anyag"mennyiség csapott át dialektikusan MINŐSÉGBE, amiképpen a Szellem is az anyagból származik, az anyag mellékterméke. Holott az az igazság, hogy az anyagtömegnyi kőrakás az idők végezetéig az maradt volna "Mi lényege": anyagtömeg, ha a Szellem formázó ereje nem avatkozik "beléje". Dehát az anyagelvű Evolúcionizmus mégiscsak ilyesmiket szajkózik a "dialektikus ellentétbe való átcsapás" nevő szofisztika szellemében: -A SEMMIBŐL (mint döntő előfeltételből, mint meghatározó Okból "kifolyólag") lesz a VALAMI. -A NINCS, a Nem'létező, a Hiány, a Szükséglet az Okozója a VANNAK (a létezőnek). -A SÖTÉTSÉG oka a VILÁGOSSÁGNAK, a TUDATLANSÁG a TUDÁSNAK, az ANYAG a SZELLEMNEK -tehát ezeknek az elsődleges Okozóknak- kell prioritást biztosítani, őket kell mindenekfelettvalóként, világnézetünk, erkölcsi prioritásaink meghatrozóiként, vezérfonalaként isteníteni úton-útfélen (meg az iskolákban) Az evolúcionizmus szerint a természetben, az élőlények fokozatos fejlődésében NEM az egyre szellemesebben célszerűsödő testszerv-struktúrák konstruálódásában TESTET'ÖLTŐ alkalmazkodási-KÉPESSÉG (ez a minőségien specifikus, kreatív szellemi teljesítmény) a hangsúlyoznivalóan fontos ELSŐDLEGESSÉG, HANEM egy ostoba, impotens passzívumnak, a holtanyag'körülmény-feltételeknek az alkalmazkodást kikényszerítő változása. Ez olyan, mintha egy gépkocsi mozgó-képessége okaként NEM a MOTOR'hajtóerő csodálatos MŰKÖDÉSI KÉPESSÉGÉT (feltalálójának, megkonstruálójának a KÉPESSÉGÉT) neveznénk meg, HANEM AZT A KÉNYSZER'HELYZET-szükségletet, hogy a régi, lóvontatású mozgó'jármű lóereje és sebessége már elavultnak bizonyult -az egyre fokozódó szállítási versengés közepette- a forgalom MEGVÁLTOZOTT (anyagi természetű) SZÜKSÉGLETEIHEZ képest. Ebben az összefüggésben aztán a motort (annak feltalálóját, megkonstruálóját) szinte meg sem említenénk. Ezzel szemben e témában -mint szenzációs specifikumot- a "csodálatosképpen" megváltozott anyagkörülmény-feltételt, az új szükségletek "csodálatos" KÉNYSZERÍTŐ'erejét emlegetnénk oda-vissza, örökösen. (Ez olyan ostobaság, mintha mondjuk a Rákosi időkben a tanítási órán a materialista meggyőződésű tenerő abból a szituációból, hogy Toldi megfékezte a bikát, nem Miklós szerepét méltatta volna, hanem azt hangsúlyozta volna -táblai vázlatpontként is felírva- hogy "ha nem lett volna a kényszerhelyzet-SZÜKSÉGLET MINT OKOZÓ, akkor Miklósban nem jöhetett volna létre annak a tudat' visszatükröződésbeli képe, hogy :itt a pillanat, amikor a bátorság*lélekjelenlét-tudatomat lehetséges lesz anyag'valóságossá realizálnom". Íme -és ezt pirossal húzzátok alá gyerekek- újfent bebizonyosodott: "A lét határozza meg a tudatot")...................................................................... Mindezekkel szemben (és ezt már én teszem hozzá) amiképpen az Ember identitás'specifikumát egy jottányival sem értjuk meg jobban, ha magyarázatként örökösen azt a bizonyos semmitmondóan általános kauzalitás-determinációt vagdossuk a kérdező fejéhez, hogy: "Lét határozza meg a lelkes'állat tudatát", azonképpen az ember lelkét és értelmét is éhen és szomjan hagyja az a materialista "lelkitáplálék-magyarázat, miszerint az őt körülvevő Élet'Csodák Okozójaként azt a fűrészporból és sóderből összemanipulált tápszeres zacskót vágják végkielégítésképpen a fejéhez, hogy: az ANYAG'körülmény-feltételek változást-kiváltó (vak*süket*buta) KÉNYSZERÍTŐ'EREJE (az a hirhedt Szükségszerűség) HATÁROZZA MEG A SZELLEMI kreativitást megtestesítő alkalmazkodási-KÉPESSÉGEKBŐL születő TESTSZERVI KONSTRUÁLÓDÁS mikéntjét". MERT bennünket nem ez, hanem az a bizonyos "KÉPESSÉG" mikéntje, "HOGYAN?"-ja érdekelne. MERT -ha jól emlékszünk a feltett kérdésre- kiderül, hogy bennünket (és minden gondolkozással és látni -nemcsak nézni- akarással "megvert" lelkes'állatot) messze NEM EZ AZ örökösen csak a kályhától elinduló tánc'lépésnél megtorpanó: ANYAG'feltétel-determináns (ez a dögunalmasan érdektelen evidencia) ÉRDEKEL testestől-lelkestől, HANEM ennél mélyebb és magasabb látnivaló: "az alkalmazkodási-KÉPESSÉG", mint szellem*kreatív specifikum "HOGYAN?"-ja. Mert az már nyilván-valóan kiderült fejtegetéseink végére, hogy ez a holt'anyag és az ő vak mozgása (ez a "BÉNA EGYÜTTES") soha nem csinálhatott (kreálhatott) valamiből Valamibbet: alcsonyabbrendű fejletle-nebből magasabbrendűen FEJLETTEBB (szellemesebb, célszerűbben működő) TEST*KONSTRUKCIÓKAT. Ez azért a "kérdések kérdése", azért létkérdés a "nemcsak kenyérrel élő" lelkes'állat számára, mert Ő azt látja a két szemével, hogy ezeknél a szuper'komplikált (mert ÉLŐ) TEST*FORMA*KONSTRUKCIÓKNÁL (amelyeket állítólag ez az értelmi'fogyatékos, impotens Anyag és az ő vak vezetője: -a céltételező formázásra képtelen- Mozgás csinált), szóval e konstrukcióknál MILLIÓSZORTA SZIMPLÁBB emberi alkotásokat a LÁNGESZŰ TUDÓS FELTALÁLÓK IS CSAK ÓRIÁS SZELLEMI ERŐFESZÍTÉSSEL képesek konstruálni (pl. egy autó, egy repülőt, egy televíziót, egy űrhajót egy robot'embert stb.) POST FINALE KONTRA'PUNKT És eközben -szemetszúróan álszent képmutatásként- konstatálható az, hogy ezt az anyag'elvű szempont'rendszer kauzalitást, ezt a materialista determináns'prioritást integrálja magába a -darwinista evolúcionizmusból kivirágzott szociál'darwinizmus nyomvonalát követő- modern liberál'kapitalizmus szabadversenyre épülő "farkas'erkőlcs"-világnézete is. (Miközben magasabbrendűnek hirdeti magát annál az -ANYAG'érdek-elveit nyiltan vállaló- "piszos materialista kommunizmusnál"). Ez a magát eszményibb társadalomnak tituláló polgári demokrácia "szintén zenész" ebben a kérdésben: magára'nézve is érvényesnek tartja azt az érték(sor)rendet, amit amazoknál mélyen elítélt. Nevezetesen ő is azt hitvallja, hogy a lelkes'állat elsődleges determinánsa: (Nem az, hogy Őt "Az ő vezére bensőből vezérli", hanem az hogy) a lelkes'állat elsődleges mozgatója, lelkesítője: az anyag, az "anyagi"... először is, másodszor is és harmadszor is, és csak ezekután jöhet számításba -lévén mégiscsak keresztyén alapelvekre épülő társadalomról szó- a "Nemcsak kenyérrel él az ember..." kezdetű jézusi megjegyzés, amelyet persze jó pestiesen úgy fejeznek be némelyek, hogy "... hanem kolbásszal és sörrel is". Eme humanista sőt keresztyén hitelv-fundamentumra épülő polgári társadalom egyre határozottabban az élvezet'vallásra esküszik, a Mammon-Aranyborjút imádja. Jelszava: "Pénz beszél, kutya ugat!" (Nem áll már túl messze ahhoz, hogy -a bábel'torony-piramisokhoz hasonszőrű, "ember'szabású, szellem'minőség-ÉRTÉKEKET": -csúcstechnikás felhőkarcolókat, üzletház'centrumokat, a csillagos'égben mászkáló szerkentyűket- építve elérje az ókori NINIVE morális szintjét. Ebben a legmagasabbrendű társadalmi formációban ott tartunk, hogy csak az az emberi (szellemi-lelki) teljesítmény ér valamit, ami eladhatóan piacképessé anyagiasítja magát. Csak "ettől döglik a légy". Mára már úgy van manipulálva a lelkes'állat, hogy igazándiból csak ez az ígény (: az anyagiak) töltsék ki a lelkivilágát. (Akármennyit is ellen-moralizálnak ebben a témában egyes elmaradott gondolkozású, "lelkiző" erkölcs-csősz idealisták). Így állunk tehát az Úr színe előtt a Kr. után kétezer évvel a keresztyén Európában és Amerikában. A materialista evolúcionizmus -a szociál'darwinizmuson keresztül, a természetből levezetett "farkas'erkölcsös" értékrendjé sikeresen átszivárogtatta a liberál'kapitalizmusba, amit az ottani ERŐSEK szőrőstől-bőröstől életelvükké asszmiláltak, és ezzel a "majom'szabású" vérrel szentelték be a körülöttük lévő "emberszabású" társadalmat. Mára már természetes evidenciaként épül bele az emberek tudatába, hogy az Erősebbnek is, a gyengébbnek is a világnézetét, a hitét, a mozgás'irányát, a törekvéseit (anyag)*ÉRDEKEK vezérlik. (amiképpen a szervetlen, fizikai világban is a hatás önérdekének és az ellenhatás önérdekének a természetes ütközése mozgat mindent.) Ez eleddig rendben is volna még morális szempontból nézve is. Az emberi társadalomban azonban (ahol "lelkes'állatok", morális-állatok" élnek) -ebbe az idillikusnak tartott természetes képbe- belép egy olyan elem, ami immorálissá fordítja ezt a "természetesnek" elkönyvelt tételt. Nevezetesen: az "Erősebb" (= az Erőszakosabb) fogazatú Felsőbbrendű úgy érvényesíti ezt az önérdeket, hogy ERKÖLCSTELENNÉ VÁLIK azzal, hogy a másik (a GYENGÉBB) érdekeit (egzisztenciáját, egyéniségét) semmibe'veszi: a másik kimunkálttá csiszolt SZEMÉLYI'TULAJDINÁT szüntelen támadja: el akarja tulajdonítani, a magáéba integrálni, magáévá tenni, magántulajdonosítani: PROSTITUÁLTTÁ (BŰNTÁRSSÁ) akarja tenni. Ebben az érdek'ellentétes, érdek'ütközős létért folyó küzdelemben a Gyengébb önérdeke -a Felsőbbrendű Erősebb önérdek'törekvésével szemben- azért marad morálisan felsőrendűbb, mert ő ezzel a TISZTA-PUSZTA ÖNÉRDEK-VÉDELEMMEL nem sérti a másik érdekeit, nem tör be és nem túrja fel a mások kertjét, amint viszont azt az Erősebb vaddisznó-fogazatú nap'mint'nap megteszi. A Gyengébb nem akar ott is aratni, ahol nem vetett. Persze a "farkas'erkölcsű" Erősebbnek is van VÁDPONTJA a Gyengébbekkel szemben: útjába'álló akadálynak tartja bennük azt, hogy LÉTEZNEK: léteznek a maguk objektív, ERKÖLCS*HELYZETI ENERGIÁJÁVAL. (Vagyis -azzal hogy csökönyösen ragaszkodnak önmagukhoz, önazonosságukhoz, sajátosságaikhoz. S ezáltal potenciálisan, akaratuktól függetlenül "rossz" példát mutatnak: miattuk örökösen a levegőben lóg valamiféle "Mementó": Íme létezik másként is élni, mint Ők, az Erősek, azaz ERŐSZAKOSAK. Ezért aztán -mint a rossz lelkiismeretük feltámadásának táptalaját- radikálisan fel kell számolni ezeket a potencilis ellenfeleket. (Ha nemzeti méreteket ölt a Gyengébb, akkor meg a nemzeti sajátosságaik, hagyományaik képezik ezt a felszámolnivaló akadályt). Jól illusztrálja ezt az egyértelműen jogtipró helyzetet az a mese, mely szerint a Farkas a magasabb hegyoldalban (a patak mellett) állva azzal vádolja a patak alsóbb részén szelíden legelésző bárányt, hogy az fölöttébb zavarja az ő érdek'körét. Pl. most is felzavarta az ő -békésen lefolyó- patakjának a tiszta vizét. Ezért- a nyilvánvalóan jogtipró ÉRDEK'sérelemért- most széjjel fogja tépni. Az Erőseknek ez az önérdeket túllépő önkénye, önző voluntarizmusa grammatikailag úgy fest, hogy az Erősek mindig: "Jól ragozzák az Igéket (kihagyva a szenvedőket): mód-ban, szám-ban és a majd-ban; most-ban, múlt-ban és a bajban. Deklinálják, hajlítgatják, saját képükre gyurmolják. (Ismerőseim is köpnek...s perfekt datívuszba löknek, mert NEM VÁGOK PROFILJUKBA, mert BEÁLLTAM SAJÁTOMBA. Mert az élet: fogalmazás kérdése... Hangulat -jajj!- INDULATSZÓ szeszélye.)" Mindezeknek utána "kedves testvéreim" -végső tanulságként- megállapíthatjuk magunknak gyomor'erősítő lelki'vígasztalásképpen és a materializmus szelleméban, hogy nemcsak a sátáni kommunizmusban (de talán még fölöttébb'valóan) az angyali (keresztyén) kapitalizmusban is nemkülönben: Az ANYAGI lét'érdekek határozzák meg az ember test'érdekeit képviselő TUDATÁT. A test*éredekeket háttárbe'szorító szellemi (LELKI) öntudatra támaszkodva pedig csak mintegy koldusbotra támaszkodva lehetséges előbbrejutni, előbbre'bandukolni az élet országútján, az árokpart szélén haladva. Arany JÁNOS szavaival én is elmondhatom: "Az életet már megjártam. Többnyire CSAK GYALOG jártam." (Az előkelő járgányon utazók LE IS NÉZTEK... ezért rám... ám ÉN EZÉRT isten'uccse fel nem néztem rájuk ellenszolgáltatásképpen, EZÉRT AZTÁN rám is húztak olykor...) Petőfi pedig ilyen -az életERŐSEK vágásaitól vérző- (sokak szerint "savanyú a szöllősen"-hetykélkedő) sebforradásos-szavakkal vígasztalja magát, és az utána következő idők "hasonszőrű" vitézkedőit:
"Ha férfi vagy, légy férfi,
Függetlenségedet
A nagyvilág kincséért
Áruba ne ereszd.
Vesd meg kik egy jobb falatért
Eladják magokat.
*Koldusbot és függetlenség!*
Ez legyen jelszavad."
(El is pusztították 26 éves korára... "Ám le nem győzték" -mondhatnánk Hemingway szavaival vígasztalódván...)
Send E-mail / E-mail küldés