Úton a Spártai lovag

Ismét útra kél a nyugtalan lovag
Újabb kalandok felé hajtja a lovat
Hegyek völgyek kietlen világa
Egész más szemmel néz a világra

Nyugtalan szíve új kalandra hajtja
Kaland az élete, nem otthonülő fajta
Újabb város felé üget, ahol már várják
Piperkőc kis nők, és fennkölt dámák

Még nem tudja meghódítani kit akar
Ám eme zord külső érző szívet takar
A piactéren egy szép hölgy felé halad
Szerencsés lovagom szedd össze magad

Csak pár lépés és megpillantják egymást
A lovag dönt! Ő kell nekem, és nem más!
A nő kék szemű, szőke és ruhája hófehér
Lovagunknak ő az biz' aki a legtöbbet ér

Már lesi az alkalmat, megismerkedni vele
Nem kell neki semmi más, csak a lány keze
Ha kell megküzdene a hétfejű sárkánnyal
Övé a lány rokonszenve, nem indul hátránnyal

Ám sárkány helyett ott van a leendő anyósa
És eme szörnyű tény a lehető legbaljósabb
A jövendő anyóssal megküzd hős lovagunk
Övé lett a leány, és a mese végénél vagyunk