Tavasz, szerelem

Alakod, mint sudár jegenyék a szélben
Hajad aranyló, hullámzó zuhatag nékem
Szemed mély kék akár a felhőtlen égbolt
Sose láttam ilyet, vagy nagyon rég volt

Hangon kellemes, mint madárdal
Hívogat, s hívja párját tavasszal
Amikor a szerelem kinyílik, mint virág
És megszépül tőle ez az egész rút világ

Apró lépteid kecsesek, mint őzike járása
Szívem repes, és szüntelen vár rád, ma
Jöjj virágom, boldoggá teszel ha látlak
Az egész világon legjobb ha téged várlak

Kezed lágyan simogat mint tavaszi szellő
Életem kék ege kiderül, nincsen rajta felhő
Ha téged ölellek messze száll minden bánat
Kell is a bú nekem? Elűzöd mind valahányat

A szerelem bódulat, s értelmetlen mámor?
Az beszél csak így ki nem próbálta párszor
Százszorta, jobb mint bú, bánat és enyészet
Van ki képtelen rá, s csak álmodja az egészet