Tavaszi nyugtalanság

Úgy bizony, kincskereső lettem én
Ha kell bejárom e széles földtekém
Gyülekezetet, gyülekezetre mind bejárom
Csak, hogy megkeresselek, és légy a párom

Tudod, nagyon nagy kincs egy igazi feleség
Nem csak azért, mert rá nem leltem még
Egy jó asszonynak nagy értéke van
A magány rút, és bizony hasztalan

Sej, de nagyon ravasz dolog ez a tavasz
Bár kivirágzik minden, ez már így igaz
Mint a legszebb virág, kinyílik a szerelem
Ezért alig várom, hogy a párom meglelem

Hol vagy, merre jársz tubarózsám, violám?
Bár már látnálak tündöklő kék ibolyám
Merre szállsz, galambom, én kis gerlicém
Vársz rám valahol? Örülnék már neked én

Csodás illatod fújja felém a tavaszi szél
Boldog ember, aki keres, hisz, vár, remél
Szárnyaló reményem biztos nem hasztalan
Vágyam folyója már sosem lesz parttalan

Karcsú, lenge virágszál, fújja a tavaszi szél
Hajladozik erre-arra, szoknyája leng ha lép
Gyere elém szép virágom, tündöklő napom
Sose leszek boldog, ha kezed meg nem kapom


A tartalomhoz vissza