Csak őszintén!

Az élet szép, nincs is oly sok gondom
Nem kertelek, én nyiltan kimondom
Ami a szívemen, az a számon
Kimondom és meg nem bánom

Engem neveltek, nem az ágy alá dobtak
Emberré formáltak, és nem bolondnak
Nem kritika, de a hibákat meglátom
Jól megválogatom, ki lesz a barátom

Igazságban van, vagy az igazság őbenne
Ez lényeges szempont, ez ami döntene
Ez ám a fontos és nem csak a látszat
Cselekedetekben látszik meg az alázat

Ám mondani bizony bármit is lehet
Főleg amit a sokaság hallani szeret
Istent nem győzi meg a képmutatás
Csak az őszinte, és szívbéli önátadás

A többi az mind csak önámítás
Vajh kinek kell tehát a kábítás?
Bár túl nagy a világi csábítás
Te tudod kitől jön az ámítás!