A nagybetűs nő

Talán egy éve, hogy őt megismertem
Először megszólítani is alig mertem
Ha a hangját hallom érzem beindul valami
Ámde mégsem ezért jó a hangját hallani

Mosolya lágy és finom, selymes
Az egész lénye olyan kedves
Nyílt, derűs és mindig őszinte
Olyan kecses, mint egy őzike

Érzem, hogy nekem ő a nagybetűs NŐ
Akit nekem formált ilyenre a Teremtő
Mint egy őzike ő olyan félénk
Kis kezét sem fogtam én még

Nem fogtam, mert nem is mertem
Tudom ezért nem vet meg engem
Hosszú haja selymes, sima és lágy
Ha reá nézek, érzem elfog a vágy

A kezem oly szívesen megsimogatná
Bájos arcát két kezem körbefogná
Összebújnánk, mint két fehér galamb
Oly csodás lenne, nem csak kaland

Felfedeznénk együtt a szerelmet
Ami örök, és nem múló érzelmek
Kapcsolatunkon a házasság a pecsét
Bár lenne már, de csak álom ma még!