A tolmácsok társadalomban elfoglalt helye

ungarisch simultandolmetscher budapest

Érdekes megfigyelni a kommunikáció szereplőinek változó társadalmi szerepkörét. A szakrális és a hivatalos nyelv esetében a befogadó mindig alacsonyabb társadalmi státuszú, a kommunikáció felülről lefelé történik. A mindennapi érintkezés nyelvén a kommunikáció egyenjogú partnerek között zajlik. Ezek a perspektívák azonban nemcsak nyelvtípusonként váltakoznak, hanem a különböző kultúrákban is, és ettől függően változik a tolmácsnak a társadalomban elfoglalt helye, presztízse és státusza is.

Jellemző, hogy a történelem során a tolmácsok által viselt jelzés gyakran egy szfinx-fej volt, amivel azt kívánták jelezni, hogy a tolmács nem beszél, diszkrét, és igyekszik észrevétlen maradni. Előfordul az is, hogy a tolmácsok olajfaágat tartanak a kezükben, ez talán azt jelöli, milyen fontos szerepük lehetett a népek közötti megértésben és békekötésben. német tolmács

Érdekes megfigyelni, hogyan viszonyulnak az egyes népek az idegen népcsoportokhoz. Az egyiptomiak, de később a görögök és rómaiak, sőt a gyarmatosító hatalmak is lenézték a többi népcsoportot, így a velük folytatott kommunikáció óhatatlanul vertikális irányú volt. Mindez hatással volt a tolmácsfoglalkozás megítélésére is. A régi egyiptomiak számára a tolmács egyszerűen csak „zagyvaságokat” beszélt, amikor idegenül szólt, noha az idegenek nyelvén keresztül azok titkait is ismerte.

Az ókori ember számára a nyelv isteni erőt jelentett, és a tolmácsolás fogalma az isteni titkok és jelek ismeretét is magában foglalta. A régi görögök számára a tolmács (vagy „Hermeneus”) Hermeszként cselekedett, vagyis a vándorok és utazók kísérőjeként, az istenek küldötteként, a termékenység, a zene, a szónokok és a tolvajok isteneként.

wien ungarisch simultandolmetscher

A történelem során a tolmácsot virtuóz nyelvtudása és közvetítő szerepe miatt mindig is titokzatos, néha kifejezetten „kétes” alaknak tartották (Glasser 1956:12), különösen a vertikális, a felülről lefelé vagy lentről fölfelé irányuló kommunikációban. Egyrészt nem tartották sokra, hiszen a lenézett nép nyelvét beszélte, talán éppen annak a népnek volt a tagja is, másrészt azonban mégiscsak titokzatos jelenség volt, aki többet tudott a felsőbbrendűségében biztos uralkodó nép képviselőjénél, így nem mindig bíztak benne, különböző praktikákat gyanítottak tevékenysége mögött. ungarisch dolmetscher Ez is magyarázza talán azt a tényt, hogy a történelem során a tolmács mindig egy kicsit kívül állt mindenen, szociológiailag mindig nehéz volt meghatározni hovatartozását, illetve inkább a társadalmi hierarchia alsóbb részein helyezkedett el. Érdekes módon mindez megváltozott, ahogy oldódni kezdtek az idegen népekkel szembeni fenntartások és előítéletek, illetve ahogy egyre inkább felismerték a velük való kommunikáció szükségességét. Thieme mindezt úgy összegzi, hogy a tolmács szociális státuszán tulajdonképpen jól leolvasható a társadalom pluralizmusa, a népek egyenjogúságának mértéke (Thieme 1956:21).

tolmács német bécs

Hérodotosz görög történetíró teljes természetességgel említi a tolmácsot, amikor Kheopsz fáraó piramisának építéséről számol be. Többek között ezt mondja:

A piramisra egyiptomi betűkkel felírták, hogy mennyi retket, vöröshagymát és fokhagymát fogyasztottak el a munkások. Ha jól emlékszem arra, amit a tolmács felolvasott nekem, ez hatszáz ezüsttalonba került... (Kurz 1986)

Számos klasszikus történetíró munkáiban is felfedezhetők utalások tolmácsok tevékenységére, így Livius, Cézár, Ciceró, Plinius, Horatius és Sallustius műveiben is (Kurz 1986).

Gyakran történik említés tolmácsokról és tolmácsolásról a késői latin és a középkori arab történetírásban is. Tolmácsokra a középkorban is szükség volt, különösen a keresztes hadjáratok idején. Amikor például 1245-ben IX. Lajos (Szent Lajos) francia király keresztes hadjáratot vezetett a Közép-Keletre, szüksége volt tolmácsra. Erről számol be Jean de Joinville (kb. 1224-1317), aki elkísérte a királyt a hadjáratra. Leírja, hogy egy bizonyos Baudouin d'Ibelin tolmácsolta a támadó szaracénok szavait a királynak (Joinville 1963:52). vissza