Vendel, akit Wendalin, Wandalin és Windilin néven is neveznek legendái,
ír-skót nemzetségből származott. Élete a Szent Patrik (lásd: A szentek élete,
125. o.) utáni időre esik, amikor a pogányság még éreztette hatását, és még nem
indult el a Szent Bonifáchoz és köréhez (lásd: A szentek élete, 247. o.)
kapcsolódó misszió a kontinens felé.
A legendák szerint, melyek 1417 után keletkeztek ugyan, de történeti hitelességük aligha vonható kétségbe, Vendel királyfi a mi fogalmaink szerint egy törzs vezérének a fia volt. Korán jelét adta a jámborságnak és a keresztény műveltség, sőt a papság iránti vonzódásának, amit atyja nem jó szemmel nézett. Épp azért, hogy elvonja a tanulástól, nyájainak őrzését bízta rá. De mint annyiszor, amikor valakit szolgai munkára kényszerítenek, hogy elvonják Istentől, Vendellel is az ellenkezője történt annak, amit atyja akart: a juhok legeltetése közben, a mezők csendjében megérlelődött szívében a remeteség, az Istenben elmerült szemlélődés utáni vágy. El is határozta, hogy amint lehet, remete lesz, de előbb elzarándokol a Szentföldre és Rómába. Talált magához hasonló hat ifjút, akikkel útnak is indult.
Rómába meg is érkezett a kis zarándokcsoport, a szentföldi útról azonban le kellett mondaniuk. Háborús hírek jöttek: perzsák és arabok támadásai érték a Szentföldet, s végül nem sokkal később, 614-ben el is pusztítottak minden zarándokhelyet. Vendel társaival együtt elindult hazafelé. A remeteség iránti vágy azonban oly erőssé nőtt a szívében, hogy Trier közelében, a várostól fél nap járóföldnyire megtelepedtek az erdőben. Kunyhót építettek maguknak és szigorú böjtölés és imádság közben megkezdték a pusztai remeték életét. Olykor azonban koldulniok kellett. Egy ilyen alkalommal Vendelt megszidta egy gazda: ahelyett, hogy tétlenkedve koldul, inkább dolgozna és ő segítene másokon. Ez Vendelt arra késztette, hogy elszegődjön a gazdához, aki előbb a disznóit, majd a marháit, végül a juhait bízta az őrzésére.
Legendája elmondja, hogy Vendel mindig a legjobb legelőt kereste a juhoknak, és fáradságot nem kímélve járta nyájával a dombokat, szíve pedig szüntelenül remetecellája után vágyott. Ez a vágya oly kedves volt Isten előtt, hogy angyalok jöttek, és nyájával együtt fölemelték és elvitték a cellájához. Csakhogy a cella közelében nem volt víz a juhoknak. Vendel ekkor felfohászkodott, majd a földbe szúrta pásztorbotját, és mindjárt bő forrás fakadt a földből. Gazdája éppen arra lovagolt és kemény szavakkal kérte számon Vendeltől, miért vitte oly messzire a jószágot. Vendel megígérte, hogy a kellő időben nyájával együtt otthon lesz. Amikor a gazda -- vágtában hajtva lovát -- hazaért, megdöbbenve látta, hogy Vendel már várja, a juhok pedig mind az akolban vannak.
E csodák láttára gazdája elbocsátotta: belátta, hogy nem munkakerülő naplopás a remeteélet. Vendel visszatért, de nem sokáig maradt egyedül. A körülötte letelepedett remeték annyira tisztelték, hogy elöljárójukká választották. Az egyik legenda szerint még Vendel életében közösséget alkottak, kolostort építettek és a bencés regula szerint élő közösség apátjává választották Vendelt, aki így halt meg 617-ben.
Azon a helyen temették el, ahol a remetekunyhója állt. Tisztelete a sírja körül azonnal megkezdődött, -- s hamarosan kápolnát emeltek, mely a csodák következtében zarándokhellyé vált. Vendel csodái főleg a járványos betegségek áldozatain mutatkoztak, illetve azok tapasztalták jóságos közbenjárását, akik állataik bajaiban hívták segítségül. Így telt el hét évszázad. A nagy térítések szentjei mellett szélesebb körben nem terjedt el az egyszerű pásztor-remete-apát tisztelete. Trier azonban rendkívüli módon tapasztalta égi segítségét: 1320-ban pestis ütötte fel a fejét a városban, de Szent Vendel segítségül hívása után hirtelen megszűnt a járvány. Hálából Balduin herceg templomot építtetett, melyet 1360 pünkösdjén szenteltek fel, és átvitték Vendel ereklyéit a kápolnából az új templomba. 1506-ban márvány szarkofágot készítettek, s mindaddig, amíg a tholeyi kolostor állt, ünnepi körmenettel emlékeztek az ereklyék átviteléről. Később, amikor hitetlenül hallgatták a Vendel-legendákat, ismételten felnyitották a sírt, hogy újabb és újabb nemzedékek bizonyosodhassanak meg az ereklyék hitelességéről.
A Római Kalendáriumba ugyan nem került be Vendel ünnepe, de Európa- szerte több mint 1500 templomot ajánlottak az ő oltalmába, s ezek közül kb. 160 zarándokhely. A német nyelvterületen Hollandiától Tirolig hagyományos tiszteletét a német telepesek magukkal hozták Kelet- Európába, így hazánkba is.
Forrás: http://www.katolikus.hu/szentek/index.html
Az egyház a → legenda szerint a 7. sz.-i ír királyfi emlékét ülte meg okt. 20-án. A királyfi Rómába zarándokolt, ahol remetéskedett, majd egy birtokoshoz szegődött és annak a nyáját őrizte. A legenda adott alapot arra, hogy a pásztorok védőszentjévé választották. Kultuszának nyomai hazánkban a 18. sz.-ban bukkantak föl. Ettől az időtől kezdve találkozhatunk szobraival, képeivel, amelyek leggyakrabban pásztorként ábrázolják. Tiszteletének legnagyobb propagálója Padányi Biró Márton veszprémi püspök volt, aki a Sümeg melletti Deákiban kápolnát építtetett tiszteletére, ahová az 1755. évi marhavész idején, okt. 20-án körmenetet is vezetett. Szobrai főleg a Dunántúlon, Buda vidékén, Heves m.-ben és a Jászságban gyakoriak: gyakran szerepel → üvegképeken is. Egy-egy marhavész után számos községben helyeztek el Vendel szobrot, rendszerint a falu végén vagy a határ azon részén, amelyen az állatok a legelőre jártak. Szent Vendel napját ugyancsak számos községben fogadott ünnepnek tartották, körmenetben vonultak a szobrához, hogy a falut megvédje a dögvésztől. Göcsejben Szent Vendel napján nem fogták be a szarvasmarhát, hogy kár ne essék bennük. Csornán Szent Vendel tiszteletére mondatott mise után hazavitt szenteltvizet a jószág ivóvizébe öntötték, hogy Vendel minden bajtól megóvja az állatokat. A jószágtartó gazdák, a pásztorok, elsősorban a juhászok védőszentjükként tisztelték. A Vendel-kultusz nyomait Ny- és Közép-Európában is megtaláljuk; ezek általában marhavész elleni védekezésre, az őszi beterelésre, a pásztorszegődtetésekre utalnak. – Irod. Szabadfalvi József: A gazdasági év vége és az őszi pásztorünnepek (Műveltség és Hagyomány, 1964); Gulyás Éva: Szent Vendel magyar pásztorviseletben (Élet és Tudomány, 1978. 41. sz.).
Forrás: Internet
Ha valaki a város nagyobbik részéről az Abony felé vezető úton halad, a vasúti sorompót átlépve óhatatlan, hogy a talapzaton álló, messziről fehéren virító valamit ne vegye észre! Ez a valami az újszászi Szent Vendel szobor felújított változatban.
Szomszédom, Csák Béla bácsi (tősgyökeres újszászi lakosok jól ismerik a nagyhangú postást, aki mindenhova így köszönt be: Jó napot, magyarok!) elmondása szerint az eredeti szent Vendel szobor a Lovas birtok hagyatékaként a mai Vasút utcai Szabó Jani bácsi (cipész) kertjében állt.
A II. világháború után az uradalmi és a lovasi birtokok egy részét a falu fejlődésének megfelelően családoknak házépítésre felparcellázták. Az 1950-es évek elején sorra épültek a lovastelepi, a nagykerti, a szarvashalmi, de még a hodálytelepi "ONCSA" házak is.
A házépítések miatt a Szent Vendel szobor így került át jelenlegi helyére, egy lapos, üres telekre. Béla bácsi és felesége hívő katolikusokhoz méltóan hosszú évtizedekig javítgatták, ápolgatták ezt a hagyatékot. Az idő vasfoga mindent megesz, rombol, a szobor is lassan tönkrement.
Horváth
Pálné Csibrány Magdika néni hosszú évekig töprengett azon, hogy gyerekfejjel
szükségében tett nagy fogadalmát egyszer valahogy valóra váltsa. Ez az óhaja a
Szent Vendel szobor megőrzése, felújítása volt.
Többünk részvételével, akik Újszász arculatát szeretnénk megújítani, régi értékeinket megőrizni, 2005. november 14-én dr. Szóró Magdolna háziorvos vezetésével megalakult a Szent Vendel Baráti Társaság, amelynek célja közadakozásból a szobor megóvása, felújítása volt.
A doktornő aktivitása, szervezése, ügyintézése, összetartó ereje során megvalósult Magdika néni álma! A Szent Vendel szobor Velkei Vendel és Baranyi Balázs művészi elképzelése alapján már éppen három éve átadásra került.
Ez a hely a nagykerti rész múltját idézi fel bennünk, akik ezen a részen lakunk, ugyanakkor egyben kegyhellyé is vált.
A szobor elé helyezett pad "erőt ad a megfáradottnak, és az erőtlen erejét megsokasítja" (Ézsaiás: 40.29). Gyakran imádkoznak ezen a helyen. Időnként a szobor környezetét is rendbe teszik az erre lakók, de még a Kastély Otthon lakói is, köztük Donkó Ottó hívő ember.
Zarándok, remete, apát. Legendája szerint a X. sz. végén a XI. század elején skót vagy ír herceg, királyfi volt, aki titokban megszökött a királyi udvarból, hogy magányában Istennek zavartalanul szolgálhasson. Remeteként a mai Saar-vidék erdeiben a környék állatait gyógyította. Koldulással kereste kenyerét. Szent életmódjának híre elterjedt, ezért a földművesek seregestül mentek hozzá, hogy a beteg barmaikat megáldja. Végül a tholei kolostor apátjának választották meg, majd pappá szentelték. Földi maradványai (1015.) Trierben vannak.
Kultuszának nyomai megtalálhatók Nyugat- és Közép-Európában, így Magyarországon is. A pásztorok védőszentjükként tisztelik.
A Szent Vendel Baráti Társaság összefogás útján betöltötte feladatát.
Jó lenne, ha városunkban további műemlék jellegű, Újszász történelmét igazoló, múltat felidéző tárgyak - melyek a városrendezési tervek megvalósításakor külön figyelmet kapnának pl. a város lakóinak többsége javaslatára és segítségével a volt piactéri nagykút - felújítása is megtörténne.
Krassóiné Gyüre Rozália
Forrás: Internet
ISMERETLEN BAROKK MESTER, szobrász
1760 körül
Festett hársfa, magasság: 148 cm
Magyar Nemzeti Galéria, Budapest