„Üdvözlégy
Mária, malaszttal teljes, az Úr vagyon te veled” stb. Ez az üdvözlet három részt
tartalmaz. Az első az angyaltól ered, midőn azt mondja:
„Üdvözlégy malaszttal teljes, az Úr vagyon teveled, áldott vagy te az asszonyok
között”. A második részt Erzsébet, Keresztelő Szent János anyja adja ezzel:
„Áldott a te méhednek gyümölcse.” A harmadikat az Egyház csatolja, midőn azt
mondja: „Mária”. Az angyal ugyanis nem azt mondta, hogy üdvözlégy Mária, hanem
üdvözlégy malaszttal teljes. És ez a név Mária, ha értelmét nézzük, összhangban
van azzal, amit az angyal mond; (...)
Aquinói Szent Tamás
Maga a II. Vatikáni Zsinat emlékeztet arra, hogy míg az
imádat (latría) egyedül Istent illeti meg, a Szenteknek viszont a nekik kijáró
tisztelet (dulia) övezi. Isten Anyjának viszont megkülönböztetett tisztelet (hyperdulía)
jár, éppen az üdvösség művében betöltött hivatása miatt.
A helyes Mária-tisztelet mindenekelőtt Krisztus-központú. Máriát nem önmagáért
tiszteljük, hanem Krisztus miatt: a Megváltónak az üdvösség művében betöltött
szerepe miatt, melyben kulcsfontosságú szerep jutott Máriának is. Hiszen ő
engedelmesen együttműködött Isten akaratával: engedte, hogy a Szentlélek által
megfoganjon méhében az Atya örök Igéje, világra szülte az emberré lett
Fiúistent, gondját viselte, felnevelte, s társa, segítője volt az emberek között
végzett küldetésének teljesítése közben is. A kereszt alatt állva lett igazán az
Egyház Anyjává, amikor a haldokló Üdvözítő Jánost őrá, Őt pedig János gondjaira
bízta. Majd az apostolokkal együtt imádkozva, a megígért Szentlélek eljött, s
most is velünk és értünk imádkozik Mária, mint a megdicsőült Egyház legkiválóbb
tagja.
A helyes Mária-tisztelet továbbá nemcsak Krisztus-központú, hanem
Egyház-központú is. Mária ősmintája az Egyháznak, hiszen mindkettő szűz, anya és
jegyes egyszerre. Az Egyház is szűz, mert Istennek szentelt, s legbelül tiszta.
Anya, mert Krisztust adja a világnak. Jegyes, mert már Krisztusé, de még nem
élvezi teljesen a beteljesülés boldogságát, amire azonban hivatott. Mária
édesanyja is az Egyháznak, s ugyanakkor része is: tagja a Szentek Közösségének.
A helyes Mária-tisztelet tehát elválaszthatatlan az Egyház szeretetétől és
misztériumának helyes személésétől.
A Mária-tisztelet első megnyilvánulása a Szentírásban van (amikor egy ember
Máriát az Üdvözítő miatt dicséri), s ez nem más, mint amikor Mária látogatást
tesz Erzsébetnél, s Erzsébet áldottnak nevezi Máriát, éppen „méhének gyümölcse”
miatt.
Az igazi Mária-tisztelet sohasem elméleti, hanem mindig van gyakorlati
megnyilvánulása. Helyessé viszont akkor lesz, és akkor marad az, ha az Egyház
tanítóhivatala állandóan őrködik fölötte. Lehetnek például egy kegyhelyen tiszta
kultuszformák, lehet a kegyhely születésének alapmotivációja olyan esemény, mely
a hit legtisztább megnyilvánulásáról tesz tanúságot, ha belekerülnek mitikus,
babonás, félelemkeltő, túlságosan földhözragadt, csodahajhászó, hitünk
tanításától eltérő, szubjektív elemek, akkor azokat még idejében észre kell
venni, megtisztítani tőlük és így a helyes úton tartani a kultuszt.
A helyes Mária-tisztelet elsődleges forrása a Szentírás, hiszen Máriának az
üdvösségtörténetben elfoglalt helyét és szerepét a legautentikusabb módon abból
tudhatjuk meg. Az Egyház Szent Hagyományában található írások sem elvetendők
persze, hiszen az egyházatyák és a korai zsinatok legégetőbb gondjai köré
tartozott hitünk igazságainak hiteles bemutatása, kifejtése és védelme. Ebben a
szellemi kincsben is megtalálható már a Szűzanya, s láthatjuuk, hogy miért is
tisztelte Őt már az Ősegyház is. A liturgiában kristályosodtak ki már az első
századok során hitünk igazságai. Teológiai forrás is a liturgia, hiszen a
Szentlélek jelenlétének és működésének egyik legnyilvánvalóbb helye. A liturgia
is bőven tesz említést Máriáról, s nagyon szép ünnepeink vannak, melyek Máriának
az üdvösség művében betöltött szerepét helyezik elénk. A liturgia lassan
változik, és sohasem az Apostoli Szentszék tudta és beleegyezése nélkül. Ezért,
ha helyes Mária-tiszteletet óhajtunk tanulni, bátran hagyatkozhatunk a
liturgiára. A népi vallásossággal már nem ugyanez a helyzet. Hatalmas mélységek,
az emberi szív legtisztább megnyilvánulásai tárulnak elénk a népi vallásosság
egyes formáiban. Azonban ne felejtsük el, hogy ezek a formák mindig magukban
foglalják a közvetítő közeg emberi sajátosságait is, ezért nem mentesek a
tévedésektől, erős megfogalmazásoktól, néha idejétmúlt ábrázolási formáktól. Az
Egyház tanítóhivatalának feladata, hogy ezeket a meg nyilvánulásokat figyelemmel
kísérje és gondozza, hogy elburjánzás helyett bőséggel teremje a kegyelmi élet
gyümölcseit.
A helyes Mária-kultusz nem infantilis. Máriát úgy tekinti, mint ahogy egy
felnőtt ember tekinti édesanyját. Nem gyermeteg módon „istennőt”, mindenhatót
lát benne tisztelője, nem úgy viszonyul hozzá, mint a kisgyermek édesanyjához,
hanem éppen úgy, mint egy felnőtt ember. Ha felnőtt módon szólítjuk meg, nem
alakulnak ki helytelen, infantilis függések iránta, melyek könnyen istenítéséhez
vezethetnek. Sajnos sok keresztény van, aki hajlamos ilyennek beállítani Máriát,
egy szintre helyezve, vagy éppen még fölébe is emelve Istennek.
A helyes Mária-tiszteletben hatalmas szerep jut az imádságnak. Nemcsak a
magánimádság csendjében végzett őszinte tiszteleti megnyilvánulásokra gondolok
itt, hanem az Egyház által jóváhagyott és hosszú évtizedek alatt kedveltté vált
imaformákról. Ilyen p1. a rózsafüzér, mely Krisztus-központú imádság, hiszen
Máriával és Mária segítségével elmélkedjük végig Jézus istenemberi életének és
mennyei dicsőségének legfontosabb állomásait, vonásait. Ilyen például a loretói
litánia is, melynek invokációi nemcsak és nem elsősorban Máriát dicsérik, hanem
Krisztus érdemeire való tekintettel csodáljuk meg Mária személyében Isten nagy
művét. Ezért nem elítélendő gyakorlat a loretói litániát kihelyezett
Oltáriszentség előtt végezni. De jelentős lelki gyümölcsökről számolnak be a
Szeretetláng befogadói is, mely — egy magánkinyilatkoztatás alapján, Mária
ígérete szerint — kegyelemmel tölti el a hívőt, s megfékezi a gonosz lélek
működését.
Ha a helyes Mária-tiszteletről el akarjuk mélyíteni tudásunkat, vegyük kézbe
bátran VI. Pál pápa Marialis cultus kezdetű, 1974-ben írt apostoli buzdítását,
melyben a szentatya tisztán, világosan elénk tárja az Egyház irányelveit. A
helyes Mária-tisztelet Krisztus helyes ismeretére vezet minket. Így jutunk
általa az Üdvözítőhöz: „Per Mariam ad Iesum”.
K. Z.
Forrás: Mária Korszaka in. Tengernek Csillaga 15 (5) 2010:
34-36